Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Farkas András: Az idővel elégő
Lucifer hova baktat, Ez az árny, ha jelenti? De ha tagbaszakadtabb Lehet, 6, ez a senki, Csak a Lét sikerüljön, Csak a tét, kicsi tettem — Ez az én fura bűnöm, . Lehető-lehetetlen.(SEJTÉSEK KÖZÖTT, DE ÁHÍTATTAL) Ámen az Ámen, a zsoltár Most ridegen kalapálja, Itt vagy, a vagy-ban a voltál, Majd belemúlsz a halálba! (A VISSZATÉRŐ KÍSÉRTÉS) Ez a tett, ©z a vég idelátszik, Ez a véges a végtelen is már. Ahogy omlik a Perc, hogy a végén A halál születése kövesse. 1924. MÁJUS 4. — KÉRELEM A BÜNTETŐÜGYBEN Akármibe kerül most, A trónoló hatalmat Szólítom nagy-szelíden Nagyságos Elnök Úrnak, S amit sosem teszek meg, A nyilván, láthatóan Halálos botfülűnek Szemérmesén kifejtem, Hogy az Isten-gyalázás Valami más, a versben Csak annyi volt a szándék, És e szándék ma sem több, Minthogy okkal kifejtsem, Hogy ez a véges ember, A véges érdemével. Saját helyén, a földön Kívánna érdeméül, S csak annyi megbecsülést. Hogy meg ne is utálná A testét és a lelkét, Hogy a fohászkodása Valami rendteremtést Eredményezne néha, És azt, hogy ez az új rend A kínokat megosztva Terjesztené, ha már van, Rendben, felporciózva, Kinek-kinek, kicsinytől Egész a legnagyobbig, A sok-sok vak halandó Között — S ha így az Embert, A szenvedés miatt is, Egyenlőség okából Krisztus-képpé emelném, Nem másért prédikálnék, Mint csak azért, hogy engem A szánandó Igazság Kért meg, hogy eikiáltsam: Az embert megfeszítik, És hogyha a kereszten- Csüngés valóban oldás A jog alól, a törvényt Agyon is kell taposni. Mert összenyomorítja Az emberi hitet, mely Szelíd és halhatatlan. Amíg vérét eresztik — Megírom én, megírom A balga folyamodványt, Alázzanak meg újból, Hisz annyi fegyverük van, De ha már így kimondtam, Maradjon ez a szózat Szabadságos tanítás. 1924. JÚL. 5. Mint a csavargót, Úgy befogadtak Itt, Budapesten, ügynökölésre Fogtak, utálom! Pénzem azért nincs, Mert ami lenne, És amiből a Pénz idefolyna, Tiszta hazugság, Nem tudom én ezt! Ügy megaláznak, Úgy odadobnak, Néha az asztal Lapja is ordít, Hogy te megint nem Dolgozol és a Pénz, a nagy isten Nem kamatozza önmaga vérét! Gyámom a joggal Élve vezérel, S mondta, a nyáron Már mehetek, mert Ök a lakásból Messzire mennek, Nyárba, fürödni! Hát hova menjek? Át a világon? Meddig? A meddig Ez az a holnap? Sőt az a meddig Szó ma lejárat? És hova menjek? Mennyi a félév? Engem a mennyi Úgy kivesézett! Undorodom már. Bár a szokásos Undorom ellen Csak szeretetre Gondolok és az Ott van, a régi, Régi Makón van — Én odamennek! Ott befogadnak? Istenem, engem Mégis a jóság Foszt meg a tettől!? Mit szavalok Ott van a boldog Környezet és a Jó, a valódi, Szellemes ember — Hátha megért most? ESPERSIT JANOS — 1924. AUG. 1. Pörölök veled és bántalak. Csak így nyílik meg a szíved, Nem a szándék, csak a szavak Ha szidnak, ezt megértheted, Tudom, eleget bántanak, De hogyha társad megleled, Te megbecsülöd társadat, Mert töpreng gondjaid felett, A kínodat osztd meg velem, Az örömöt neked hagyom. A hír is a tiéd legyen, Ne hátrálj meg fiatalon, Tégy meg mindent, amit lehet, Kiáltsd világgá mérgedet! KÉRVÉNY, 1924. SZEPT. 3. Tekintetes Tanári Testület! Kérem a rendes hallgatók közé Tandíjmentesen felvételemet, Legyen ez a teher a nagy közé, A kényszerűség vinne rá megint, Hogy kérjek, és nem is méltatlanul. Ha a megértés hosszan rámtekint, Belátja, ez a kérvény hol tanult, Kérelme késik, ez az én hibám, A szíves jószándék okkal segít, Tanulni vágyik minden porcikám, De aki elveszti iratait, Kapkod, könyörög és mi mást tehet: Könyörgéssel tódít kérvényeket! 1924. OKTÓBER Csak számolok, elszámolok, Ez erre ment, az arra ment, Milyen kevés a mindenem, S az élet nagyszerű dolog, Már egy hete csak víz s kenyér! De ez nem is komoly panasz, Csak mondom, írom ugyanazt, Hisz a tudás mindent megér. Szép verset írtam, szellemem Szikrázik, érzem, így vagyok A pillanatnál is nagyobb, Hogy a jövőm is szebb legyen. 1924. NOVEMBER Beteg voltam, feküdtem, Az utcán összeestem. Most már se-baj, fütyülök, Mint rézangyal a rézfán. A könyv miatti gondom Emelt ki lázas ágyból, És éppen ott, a korzón Rogytam le, mint a hulla, A versírás se megy most, Be kéne osztanom már Időm, energiámat, Mindig számolni kéne. 1924. NOV. 23. Erg-guszti írta, jól van, A bécsi jóbaráttól MC* -
