Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Hering Margit - Zahemszky László: A Szovjetunió népeinek kultúrája az első világháború előtti egri lapokban
HERING MARGIT-ZAHEMSZKY LÁSZLÓ: A Szovjetunió népeinek kultúrája az első világháború előtti egri lapokban Vizsgálódásunk tárgya, hogy az orosz, Hl. tágabb értelemben ma a Szovjetunió területén élő népek életéből, kultúrájából, irodalmából mit ismert meg az egri olvasó, mi jutott el hozzá, Napjainkban már a fővárosi lapok ilyen vonatkozásai eléggé felderítettek. (Kozocsa—Radó: A szovjet népek irodalmának magyar bibliográfiája 1944-ig. Budapest, 1956.) Hogy egri viszonylatban is megválaszoljuk e kérdést, az 1838-tól, az egri sajtó megindulásától a politikai helyzet megváltozása miatt korszakhatárnak tekinthető 1914-es esztendeig terjedő időszak megközelítőleg 50 egri lap-, illetve falyóiratjelíegű sajtótermékét vizsgáltuk át. Mindezekben a lapokban megfigyelhető az a tendencia hogy a politikai közvéleményformálást szolgáló cikkek mellett egyre növekszik mind a magyar, mind a külföldi vonatkozású kulturális anyag. Ez utóbbinak természetesen legnagyobb része híranyag, s elsősorban a nyugati kultúrával kapcsolatos. Fokozódik az irodalom szerepe, ezen belül a fordításirodalomé is, ám ugyancsak szép számmal találhatók zenészek, énekesek, együttesek vendégjátékáról szóló kritikák és egyéb, a kulturális tájékozódást szolgáló cikkek is. Politikai jellegű laptól ennél többet nem is lehet várni — nem ez a célja. A kulturális orientáció természetesen a politika függvénye, s hogy a keleti (orosz és egyéb) kultúrából, főleg pedig az irodalomból mi jut el hozzánk, az nagyrészt azon múlik, az illető német és francia nyelvterületen mennyire lett közismert. ★ ® ★ Az egri sajtó története 1838-ban kezdődik, amikor Joo János rajztanár kiadja Héti Lapok c. „műtudományi" lapját. Ez nem a mai értelemben vett hírlap, hanem időszakos kiadvány, amely pártolók hiányában, egy év múlva megszűnt. Az Egri Hetilapok is csak 1846. november 14-től 1847. január 30-ig állt fenn, utóda, a Hetilapok pedig csak nyolc hónapig, 1847. szeptember 30-ig. A szabadságharc utáni bénultságból 1860-ban kezd ébredezni az egri sajtó, ebben az évben indítja meg Danielik József Egri Értesítőjét, amely 1862-től Egri Posta néven él még egy évig. Ekkor Danieliktől Szabó Ignác veszi át a lapot, amely most már életerősnek bizonyul és Eger néven harminc évig, tehát 1893-ig, hetente kiadásra kerül. Ettől a laptól számítjuk a rendszeres sajtótájékoztatás megindulását Egerben. 1869- ben indul meg az Egri Egyházmegyei Közlöny, amely az egri érsekség hivatalos lapja, főieg az egyházmegye papjainak tájékoztatását szolgálja. A közlönynek két melléklapja volt: az egyik a Cecilia (1889-91); egyházzenei szaklap; a másik a Népiskola c. tanügyi folyóirat, a katolikus egyházi iskolák részére, amely Szatmárról került Egerbe 1874-ben. Egerben okkor már volt egy hasonló jellegű lap, az Elemi Tanügy. A két lap 1877-ben összeolvadt, és Népiskolai Tanügy címen létezett, egészen 1912- ig. Egerben adtak ki még egy másik tanügyi lapot is, Hevesmegyei Tanügy (1896—1919) címen, amely az állami tanítóság orgánuma volt. 1870- ben jelenik meg a Népújság, ez a katolikus-kon- zervatív lap, Luga László szerkesztésében. 1872-től Egri Népújság címen fut tovább, 1893-ban összeolvad az Egerrel Luga László szerkesztősége alatt 1893 és 1910 között Egri Híradó, 1910-től ismét Eger címen adják ki. 1S$4-ben Eger és Vidéke gímmel új hetilap indul- A Szabadelvű Párt lapja, liberális szellemű, főként a műveltebb polgárság és értelmiség igényeit elégíti ki. 1893- ban új nevet kap (Egri Újság). Hetilap egészen 1908-ig, amikor is napilappá alakulásával együtt eltűnik a tárcarovat. Ám már 1900-tól állandó szépirodalmi melléklete volt; sajnos ez számunkra föllelhetetlennek bizonyult. Egerben volt a szerkesztősége egy megyei igényű lapnak, az ellenzéki Hevesvármegyei Hírlapnak is (1893—1919), amely három évig minden héten, 1896-tól pedig hetente háromszor jelent meg. Csaknem húsz évig élt az Irodalmi Szemle (1876-1893), szintén a fáradhatatlan Luga László szerkesztésében, majd még egy évig Irodalmi Közlöny címmel, Babik József tanító- képezdei tanár irányítása alatt. Ez tulajdonképpen a Magyarországon megjelent könyveket és folyóiratokat kivonatolta, ajánlotta. Ezek tehát Eger hosszabb életű, tartósan megjelenő lapjai. Viszonylag sok, ha meggondoljuk, hogy napjaikban csak egy újságja van az egész megyének, holott akkor Gyöngyösön, Hatvanban, Tiszafüreden stb. is jelentek meg lapok. Mi magyarázza, hogy egyszerre több lap is létezett egy ilyen kis városban, ahol a kultúra pártolása nem tartozott a divatos dolgok közé? Talán nem tévedünk, ha ezt a speciális körülményekkel magyarázzuk. Egyrészt azzal, hogy Eger egy óriási kiterjedésű érsekség központja volt, másrészt Eger iskolaváros jellegével. Éltek itt tudós papok, tollforgató tanárok, akik szívesen éltek a helyi publikációs lehetőséggel. És figyelembe kell venni, hogy bár Eger nem volt ipari város, mégis kialakult egy kicsiny, de művelt polgári-kereskedői réteg, amelynek társadalmi súlya és anyagi ereje nagyobb volt a város életében, mint számbeli aránya, és amely szintén igényt tartott saját lapra. A már említetteken kívül időről időre jelentek meg még városunkban kérészéletű — részben politikai, részben irodalmi - lapok. Ezek, mivel egyéni kezdeményezések voltak és vagy mert nem kapcsolódtak sem az egyház, sem a polgárság érdekeihez, vagy mert sem az egyház, sem a polgárság nem akart már több pénzt áldozni (hiszen a meglevő lapokat is nehéz lehetett eladni), a város közönyével folytatott rövid, hősies harc után egy-két év alatt csendesen kimúltak, lyenek voltak pl. az Egri Lapok (1879), a Heves Vármegye (1878—79), a Mátra, (1863—64), a Magyar Bűnügyi Csarnok (1880), a Regélő Themis (1880—82), az Egri Munkás (1910—11) és az Egri Napló (1913—14): A munkáslapnak különösen nehéz lehetett egy olyan városban, ahol alig volt igazi munkásság, és ahol olyan erős volt a konzervatív egyház világi befolyása. Sajátos színfoltja Egernek, hogy 1913-ban itt adták ki a La Verda Standardo c., eszperantó nyelvű folyóiratot és melléklapját, a Magyar Eszperantó-Újságot is. ★ • + Az Oroszországról kialakult képhez a politikai híreken kívül hozzájárultak azok a híradások és cikkek is, amelyek valamely magyar vagy speciális egri vonatkozás ürügyén adnak hírt az orosz birodalomról, népeinek életéről és kultúrájáról. Ezek gyakran csak ón. kis színesek, apróságok, érdekességek, de néha hosszabb lélegzetű cikket, tárcát is találunk e tárgyban, az Oroszországban járt hivatalos vagy magánszemélyek útibeszámolóit. Többször előkerülnek,a nyelvrokonság problémái, jelezve az állandó érdek-
