Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Hering Margit - Zahemszky László: A Szovjetunió népeinek kultúrája az első világháború előtti egri lapokban

lődést e tárgy iránt, Találunk leírást Oroszország városairól, tájairól (Moszkva, a Kreml, Pétervár, Peterhof, a Téli Palota), Érdekes helyi adat, hogy dr. Vass János vármegyei másodfőjegyző Oroszországiban járt a szentpétervári tűzvédelmi kongresszuson és útjáról 1914. január 12-én beszámolt az egri közönségnek, vetített képekkel illusztrálva előadását, amelyről valamennyi egri lap megemlékezik.

Természetesen nem lehet azt mondani, hogy az egri közönség rendszeres és széles körű tájékoztatást kapott volna az orosz kulturális életről. A cikkek, hírek alkalomszerűek voltok, semmiféle átgondolt koncepcióval nem találkozunk. Jellemző például, hogy az orosz festők közül csupán Verescsagin neve fordul elő a tárgyalt időszakban.

Zenei vonatkozásban sem sokkal jobb a helyzet: néhány „háziszerző" neve uralja a terepet; Rubinstein Románcát, Csajkovszkij szonátáit éneklik és nyekergik nemzedékeken át a műkedvelő egri dalosok és zenészek a Szent Imre Kör, a Kongregáció, a Katolikus Legényegylet, az Úri Kaszinó stb. műsoros estélyein. Bár az igaz, hogy Rubinsteint is inkább német zeneszerzőnek könyvelték el, erről tanúskodik a Vokálzenei műszavak és formák c. cikk a Cecilia című egyházzenei szaklapban (1889/11.), amelyben a szerző a műdal fogalmának magyarázásánál utalt arra, hogy a német műdalok tanulmányozása mennyire fontos a zene művelőinék, és felsorolja a legkiválóbbnak tartott német műdalokat, köztük kilenc Rubinstein-dalt.

A lapokban csak egyszer-egyszer tűnik fel Rahmanyinov, Razumovszkij, Davidov neve. üdítő változatosság Szlav- jaraszkij—Agrenyev együttesének többszöri egri fellépése (1890, 1892, 1896, 1908). Az ő műsorukbon népdalokon kívül Rimszkij-Korszakov, Borogyin, Dargomizsszkij, Lvov művei is szerepeltek.

Hogy milyen sikerük volt, azt jól mutatja egy korabeli kritika a Cecilia c. egri egyházzenei lapból (1890/2.): „Jön Magyarország fővárosába egy 70-80 tagból álló énekestársaság. A magyar előtt fájdalmas emlékű, sőt történelmileg, politikailag gyűlölt nemzet gyermekei: oroszok. Magúkkal hozzák, mintegy kihívólag, tüntetőleg magukon hordják eninek az előttünk ellenszenves fajnak minden karakterisztikonját: dalban, szóban, ruhában, arczban, modorban, magaviseletben, szokásokban teljesen muszkák. Énekelnek csupamerő egyszerűségeket: orosz népdalt, balladát, románcot, Ej uhnem-et és Vörös szaralán-t De énekelnek bámulatos összetanultsággal, programmjok egyszerű tartalmának megfelelő művészi tökéletességgel, a szép énekelőadás és hangkezelés minden titkának tudatos ismeretével, finom alkalmazásával.

_ És amint meghódították már előbb ének-művészetök varázsával, mondhatni, az egész művelt világot: úgy meghódítják most legnagyobb politikai ellenségöket, a magyart is. Előadásaik nemes élveret tekintetében ünnepszámba mennek Budapesten, nap nap után színültig telt házak előtt énekelnek, a magyar sajtó tele van magasztalósukkal, estélyeket rendeznek tiszteletökre, és megtörténik az a lehetetlen dolog, hogy a magyar a tenyerén hordozza - a muszkát.

íme, az ének hatalmaI"

Mivel Eger iskolaváros is volt és a városban két tanügyi szaklap is kiadósra került, érthető, hogy elég sok olyan híranyagot találunk, amely az orosz iskolaüggyel foglalkozik. Érdekes módon viszonylag kevés negatívumot közölnek, az is inkább az oroszosítással függ össze, viszont nagyon tárgyilagos, józan cikkeiket láthatunk az orosz oktatásügyről a Népiskolai Tanügy c. hetilapban. Csak példaként néhány: A népiskolák Oroszországban (1899/19.) c. cikkben a szerző, Kalovits Alajos megállapítja, hogy 1894 Után olyan rohamos fejlődés állt be az orosz iskolaügyben, melyhez hasonlót eddig egyetlen állam sem tudott még felmutatni. Olvashatunk híradást arról, hogy „a vasúti alkalmazottak gyermekei részére, akik eddig a községtől való nagy távolság miatt iskolát egyáltalán nem látogattak, az állomáson fognak iskolákat berendezni.” (1899/33.). Buzdító jellegű cikk e lop 1901. nov. 9-i számából: Köl- csöniskolaszer-múzeum Szt. Pétérvárótt. A cikkíró okulásul 5Z közli, tanuljunk tőlük.

Nagyjából ez az, amit az átlagos újságolvasó Egerben megtudhatott az orosz életről, ennyiben hatottak az orosz kultúra termékei a város kulturális életére. Vizsgálódásunkban eddig figyelmen kívül hagytuk a tulajdonképpeni lényeget, az orosz irodalmi művek megjelenését és az orosz irodalmi vonatkozásokat.

Radó György írja „A szovjet népek irodalmának magyar bibliográfiája, 1944-ig" bevezetőjében, hogy „a hatvanas évek új, nagy orosz írója hazánkban Turgenyev, a hetvenes éveké Tolsztoj, a nyolcvanas éveké Dosztojevszkij, a kilencvenes éveké Csehov, a kilencszázas éveké pedig Gorkij”. (Bevezetés, XII.) Érdekes összehasonlítani ezzel a korszakolással az egri lapokban megjelent orosz irodalmi anyagot.

A hatvanas években Egerben még általános orosz kulturális vonatkozás is alig található a lapokban, nemhogy „nagy orosz írója" lenne az egri sajtónak. Turgenyev neve nálunk csak 1872-ben jelenik meg először, az Apák és fiúk c. regényének tárcaszerű ismertetésében, Erdélyi Béla tollából (Eger, 1872/41.). Az ismertetés szépirodalmi igényű, a hihetően egri szerző maga is turgenyeves lírai- sággal kezdi a tárcát. A könyvet elolvasásra ajánlja és hasznosnak ítéli, még valláserkölcsi szempontból is: a nihilizmus (vagyis istentagadás) elítélését látja benne, ezt fejezi ki szerinte „Bazárov Jenő” sorsa, halála és a jó útra tért „Árkád Kirzanov” családi boldogsága.

A nyolcvanas években két cikket találunk Turgenyewel kapcsolatban (mindkettő könyvkritika és ajánlás), a kilencvenes években viszont néhány eredeti művét is közük, A győzedelmes szerelem dala c. elbeszélést és a Költemények prózában néhány darabját.

Turgenyevnek persze a lírája, romantikája hatott, „a piciny lábak és a reszkető szívek dalnokát" látja benne Kemechey Jenő (Eger és Vidéke, 1892/50), a szomorú szerelmek íróját.

összegezve: a tárgyalt korszakon belül Turgenyev húsz alkalommal szerepel az egri sajtóban, javarészt könyvhirdetésekben, „ajártlott olvasmány”-ként, de művei eszmeiségére hivatkoznak is, négy alkalommal pedig eredeti Tur- genyev-művek is olvashatók városunk lapjaiban.

Tolsztoj, aki a hetvenes években tör be a magyar irodalmi köztudatba, csak a kilencvenes évek elején kerül az egri újságok lapjaira.

Könyvhirdetésben ugyan már 1878-ban találkozunk a nevével, majd az ilyenfajta ajánlások száma nő, azonban eszmeisége sokkal hatásosabb, mint erre a lapokban megjelent fordítások számából következtetni lehetne; a kilencvenes évek végétől igen sokszor hivatkoznak különböző tárgyú cikkekben Tolsztoj eszméire, személyével foglalkoznak, de gyakran nem mint íróval, hanem mint gondolkodóval, azon kérdés kapcsán, hogy milyen következménye lehet a társadalommal való szakításnak. Idézzük Magán Ákos cikkét (Egri Egyházmegyei Közlöny, 1908/12.):

„Romlottabb gyümölcsöt nem termett soha teória, mint a bombavető anarchiát, melyet ha nem is azonosítunk Tolstoi, Bakunin, Batthiány tanaival és ideális anarchismusá- val; mégiscsak az ő elméleteik végső conclusiója a bombavető anarchia."

Tolsztoj érdekes egyénisége előtérbe kerül 1910-ben, megbetegedésének, halálának körülményeit feltűnő helyen hozzák a lapok.

Dosztojevszkij neve szinte ólig fordul elő lapjainkban, műveiből sem közölnék semmit.

Amint láttuk, Turgenyev, Tolsztoj neve az egri sajtóban előbb jelent meg könyvhirdetésekben, utalásokban, mint ahogy eredeti műveik az olvasó elé kerültek volna. Am, hogy Rejtő Istvánt idézzük, amíg Tolsztoj körül dúlt a vita, szinte észrevétlenül belopódzott a napilapok és folyóiratok tárcarovatába Anton Pavlovics Csehov, az orosz elbeszélő irodalom egyik legsajátosabb hangú művésze.

Egerben is ez volt a helyzet. Még nem utalnak rá, könyvhirdetésben is csak kétszer fordul elő (1890-ben és 1898-ban), amikor 1899-ben közük Dráma c. elbeszélését (Egri Újság, 1899/43.). A 900-as években azután majdnem minden évben találunk egy-egy elbeszélést tőle. Népszerűsége teljesen indokolt, és a kis elbeszélés műfaja is nagyon alkalmas újságban való közlésre - eredetileg is hírlapokban jelentek meg először. Érdekes megfigyelni, hogy az egri lapokban közölt elbeszélések általában a humorista Csehovot mutatják be (Dráma — 1899, A műkincs — 1900, ugyanaz más címmel: Az ajándék - 1912, Nők szerencsije