Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Zétényi Endre: A kétszáz éves márvány délvonal

Az átló hossza nyolc öl. Azonban a vízszintesen elhelyez­hető vonal nem elegendő az év minden napján beeső napsugár felfogására. December és január hónapok alatt a delelő Nap horizont feletti szögtávolsága (delelési ma­gasság) igen alacsony, a téli napforduló idején (december 21.) alig 18 fok. így e ikét hónap alatt a napsugarak az északi falon felfelé kiképzett délvonalra is felkapaszkodnak. Heil kívánságára a déívonalat carranai fehér márványból kellett elkészíteni és kirakni. Ez fejezte !ki a vonal nem min­dennapi rendeltetését. Igen alkalmasnak ígérkezett ahhoz, hogy a beeső napsugár ezüstös fényét visszaadja. A márvány­lapok Olaszországból hosszú úton, Genován, az Alpok hágóin, Bécsen át, s dereglyén a Dunán érkeztek Budára, majd onnan „szalmával degeszre tömött furmányos szekéren dö- cögtették az egri fuvarosok a rakományt rendeltetési he­lyéig”. A délvonalat három csíkban tervezték, így is épít­tették meg. A középső szalag teljes hosszában carrarai márványból, 12 darabból áll. Két oldalán, rövidebb fehér márványból és pótlásul tárkányi kristályos mészkőből vál­takozva fut egy-egy oldalszalag. Hogy a márványt a láto­gatók ne koptassák, hogy a fénye is jobban megmaradjon, védelmére tölgyfadeszka-borítákat alkalmaztak. Az építési tervek mellett arra is gondja volt Eszter- házynak, hogy a leendő csillagvizsgálóhoz szakembert is képeztessen. Először Balajthy Máté paptanárra gondolt, akit Bécsbe küldött Hell mellé a szakcsililagászat elsajátí­tása céljából már 1762-ben. Be is íratta a bécsi egye­temre, hogy ott az elméleti és gyakorlati jártasságot sze­rezze meg. Eleinte jó véleménnyel volt Hell a kiszemelt egri csillagászról, aki azonban tanulmányait nem sokáig folytatta ott, majd félbehagyta és visszaérkezett Egerbe. Időközben, főleg a norvégiai útja idején Hell és a püspök nem is váltottak levelet. Az ilyen irányú érintkezés 1772-ben indult meg újra. Ekkor már Hell neve Európa- szerte ismertté lett. Igen figyelemre méltó Hell 1774. no­vember 24-én keltezett levele. Abban kifejtette, hogy szí­vesen közreműködik az egri Csillagda fejlesztésében, vala­mint az újonnan kijelölt csillagász kiképzésében, nevezete­sen Madarassy János oktatásában. Levelének egyik mon­data így hangzik: „Semmit sem óhajtok jobban, mint mun­kámmal hasznára legyek úgy hazámnak, de exellenciád- nak is. Kívánom, hogy az egri Specula és az egri egyetem a legcélravezetőbb tudományossággal felszerelve legyen hasznára a csillagos ég kutatásában.," Madarassy János tehát az egri Líceum matematika- fizika tanára Bécsben folytatta tanulmányait. A Schotten- bastey-bástya falára illesztett csillagász toronyban szem­lélte az eget éjszakáról éjszakára. Nappal előadásokat hallgatott. Mivel sokszor csak hajnal felé ért a szállására, emiatt már súrlódása is támadt a „Pázmáneum” kollégiu­mának vezetőségével. Ilyen nehéz volt egy csillagász élete okkor is. Hell azonban biztatta őt is és Eszterhózyt is, mint írta: „E nehézségek ellenére én ki akarom művelni Madarassy uramat, hogy ügyes asztrológus váljék belőle, így becsülettel lehet majd az egri Specula vezetője Úgy látom, megvan benne a kívánatos talentum és a vizsgáló­dásra való hajlandóság, a heroikus lélek, az éjszakai vir­rasztás fáradalmainak az elviselése és a szükséges ke­ménység.” Ilyen előzmények után köszöntött az egri Líceumra az 1776-os év. Meg kell indokolnunk, miért tekinthetjük az 1776-ik évet jubileumi évfordulónak? A kupolát kivéve ké­szen állott a torony is. Eszterházy Heti Miksát meghívta Egerbe, aki már 1775 augusztusában azt írta, hogy „Már nagyon vágyódom látni a készülő Speculát, de a jövő évre okvetlen megejtem az utazást". Madarassy is erősen re­ménykedik, hogy az 1776-ik június 21-én bekövetkező hold- fogyatkozást már Egerben, a Speculában lesz módja meg­figyelni. 1776 márciusában, majd április 2-án újabb levél érkezett Eszterhózyhoz Madarassytól. Közölte a püspökkel, hogy Hell és Ö háromlovas kocsival fognak érkezni. Beszá­molt arról is, hogy 11 ládában útnak indította Pesten ke­resztül a csillagászati és fizikai eszközöket. A levélhez jegyzéket is csatolt, melyben felsorolta mind a Londonból, mind a Bécsből származó műszereket. Hell javaslatára kibővítették a Ged-féle terven elő­irányzott 9. emeleti filagóriát, hogy ott a „vendégek szó­rakoztatását szolgáló” sötét kamrát (camera obscura) el­helyezhessék. Hell 1776-ik évi látogatásáról mondja el maga a csillagász, s hogy mit látott, mit talált itt és mit végzett munkatársaival. Á következő idézet az EPHEMERlDES astronomieae (csillagászati évkönyv) 1777. Wienna — ide vonatkozó részeinek szószerinti fordítása: „Eszterházy Károly egri püspök a tudományok és ló­ként a csillagászat ügyének előmozdítása céljából felépí­tette Egerben, Magyarország közepén Urániának fényes otthonát, egy mindenféle csillagászati megfigyelésre alkal­mas, látványos, pazar csillagásztornyot, melyhez hasonlót nem ismerek a kremsmünsterin (Ausztria; Latinos neve: Cremisanum) kívül. Ha pedig azokat a csillagászati mű­szereket tekintjük, melyeket az általam összeállított meg­rendelés alapján a jeles angliai csillagásznál, Maskelyne- nél kívánnak beszerezni, akkor az egri Specula bátran te­kinthető egész Európa legelső ilyen intézményének. Az egri Specula élén Madarassy János, egri paptanár, egy olyan magyar ember áll, aki járatos a matézisben, a csillagászatot az én bécsi cs. kir. csillagvizsgálómban harmadik éve tanulja, akinek működéséhez a csillagászok nagy reményeket fűznek. Uránia ezen új székhelyének be­rendezésére az egri püspök nekem adott megbízást s mi­után meghívott Egerbe, Madarassy úr kíséretében, hordoz­ható kvadránssal és ingaórával felszerelve, az egri csilla­gásztoronyban kijelöltem a délvonalat, minden gyakorlati megfigyelés alapját, megközelítő pontosággal meghatá­roztam a sarkmagasságot, amennyire ezt az időjárás és a műszer kis mérete lehetővé tette. Az utazás adta lehetőséget kihasználva, egyes útbaeső magyarországi helységek földrajzi szélességét is meghatá­roztam az úti kvadráns segítségével. 1776. május 17-én értünk Gyöngyösről Egerbe, meghívásunk színhelyére, ahol Eszterházy Károly püspök kitüntető szívélyességgel és atyai szeretettel fogadott bennünket a püspöki aulában, kijelölt szálláshelyünkön. Mindjárt másnap, május 18-án a püspök vezetésével meglátogattuk a tudományok fényes otthonát, elsősorban pedig a csillagászati obszervatóriumot, mely nemcsak Eger városának, hanem egész Magyarországnak is dísze és ékessége. Megcsodáltuk az épületnek, tanter­meknek a püspök által megtervezett alkalmas beosztását, melyben az egyetemi tanulmányok teljes elvégzését kívánja lehetővé tenni, megszemléltük a tanárok pazar lakószobáit, melyek ugyanezen épületben, mégis elkülönített helyen fekszenek, a tágas könyvtárhelyiséget és mindazon épület­részt és berendezést, mely kényelmet, szépséget áraszt magából. Őszinte meghatottsággal gratuláltam az én ha­zámnak, Magyarországnak ehhez a tudományos felleg­várához. Még ezen a napon, május 18-án megtettem az előké­születeket a délvonalnak a nyugatra néző tágas észlelő helyiségben való kijelöléséhez. Ugyanis két észlelő terem helyezkedik el ugyanazon épületszinten, egyik keletre, má­sik nyugatra néz úgy, hogy mindkét teremben a megfigye­lések jól elvégezhetők legyenek. Miután tehát ezen a na­pon a délvonalnak, vagy asztronómiai gnómonnak műkö­déséhez szükséges, és már Bécsben előre beszerzett kel­lékeket elhelyeztem, május 19-én megkezdtem megfigyelé­seimet, melyeken mindig részt vett és segédkezett útitár­sam, a jövendő csillagász, Madarassy úr, továbbá Balajthi úr, aki korábban több éven át az egri akadémián nagy szakértelemmel adta elő a matézist, nekem pedig évek óta kedves barátom. Rajtuk kívül segítségemre volt Kotuts Mátyás, egri akadémiai matézistanár és még számosán a matézisben jártas egri tanárok közül. E munka közben megjelent körünkben a püspök és mint szemlélő és megfigyelő jelen volt, amikor a napsugár a délvonalba ért. Méltán megcsodáltam ennek az apostoli lelkületű embernek mélységes érdeklődését az ég jelensé­gei iránt. Amikor egy alkalommal egy derült este az egri obszervatórium számára Bécsben beszerzett ötlábas Newton-csövet a püspöki palota udvarán elhelyeztem, és az akkor éppen látható Saturnusra irányítottam, a püspök meglátta benne a bolygó csodás gyűrűjét, a látvány any- nyira elgyönyörködtette, hogy valahányszor este felhőtlen volt az ég, mindannyiszor elmerengett ennek és más égi­testnek, általában a csillagos égnek szemlélésében.

Next

/
Thumbnails
Contents