Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Farkas András: Élni szeretnék (vers)

Most nem az önvád

Emberi kínnak

Él a menetrend,

Benn, a magambai

Tépi a lelkem,

Perceit élték

Hajt is a tettvágy,

Ágasodé fa

És nem a sóvár

Izgalom árán,

Hogyha lehetne,

Lombkoronáján

Visszakereplés

Végre behozni

Hallom a hangok

Zörget az ajtón.

Míg velem ott, lenn Félrevonulva

Azt, ami nem volt, Mégse, nem úgy van,

Suttogatását,

Mennyi, mi-minden

Állt a megálló,

Nem lehet úgy már,

És a derű, fény,

Ment el előlem?

Tétlen alázat,

Mintha lehetne.

Sok-sok iramló

Hány lehetőség

Hogy ne csináljam

Hogyha a tempót

Nap heve közben.

Hullt ki kezemből,

Azt, ami kéne,

Akkor elérem,

Hajnali harmat

Mert a bizalmát

Kéne magamnak,

Jó bizalommal!

Megremegésén

Meg se kerestem,

Kéne a köznek.

Küldi iramba

Mert nem akartam

1974

Képzeletem jó,

Látni a látszó

És mi veszett el?

(Tiszta ég)

Szép paripáit,

Életet annak,

Egy fiatalság

Mert van a béke,

Mint aminő volt.

És az enyém volt! Hasztalan írtam

És a kitisztult Csendben a test is,

Itt, a hazában —

Most, csak utólag

Régi korokról,

Lélek is érzi,

1975

Látva-belátom:

Csak nem a mának!

Itt, a hazában,

(Nyugtalanság)

Drámai hősök

És ma tudom már

Itt, hol a nyelv is

Nagy sokasága

Azt, amit akkor

Körbefog, édes

Nyári verőben,

Élte meg akkor

Jó! kikerültem

Börtön, ahogy már

Bükki magasban,

önmaga somsát,

Azt a cselekvést,

Mondta a Költő

Réti kakukkfű

Adta az Osztályt

Mert ez a késés

Szép zeneszóval

Rengetegében

És a jövőt is!

Visszaütött már,

Vallva a sorsát,

Elheveredtem,

Volt, aki győzött,

Vissza, ezerszer!

Míg a szagos szél

Volt, aki vesztett,

Dolgozom, élek,

Fújta a hűség

Ám szerepeltek,

Hasztalanul van

Tisztemen állok

Csúcsait, ormán

Éltek, akartak

Mindenem itt, ma!

Kinn, a világban,

Mondta a lelkem:

És az örömnek,

Mennyi barátom, Munka, egészség,

És ami ennél

Még nemesebb, benn,

Élni szeretnék!

HSi

6