Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Öt Heves megyei költő
llllllMinillllllUlllllllllllllltlIIIIIUIIIIilllllUlllllllHllllllllllHIIM.IIIIIIIllllllHmMMIIIIIIItMMIIIIIIIIIMIHinllllllllllHHIIHHIIIIIIIIIIIHIHMIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIHHMHIIIIHHmillMHMHIIHIMIHllHHIIIIIIIIHIHIIHIIIIHHmMII I A békét jöttem látni HEVES MEGYEI KÖLTŐK lllllllllllltlllflflllltl ELŐD LÁSZLÓ: KI HOZZA VISSZA PILLANATNYI ÁLLAPOT ARCCAL A TÉLNEK Mint követelő nagymamák nyakláncát összetörő e világra ráboruló álom és álmodó jöttem a világra én is bolondnak mint a többi többinek többet adni elhagyni és elhagyatni összefonni megszeretni forgácsolni s eltemetni bennetek anyámat szeretni s anyám tiszta földi lét mellei közt a békét jöttem látni e világra ráborulni veletek házasodni arccal a télnek. Dó-időben, Iá-időben, jaj, miért várlak? Az utcákat már behavazták messziről jött paranccsal. Új évi talpon fut a szán, aztán mégis, sehogy sincs másképp. Én értem ezt! Vékonyan írok, bíbelődök hangsorokkal. Megszakad bennem a napok lúdbőzese, — ez is csak pillanatnyi állapot. Lezuhant az Ég a Földre! Lezuhant az ég a földre, és ma első napja van az évnek! És most kívánni szebbet és kívánni jobbat és tudni, hogy miért várlak és jaj, tudni, hogy elmégy dó-időben, Iá-időben, kabátban, prémes gallérosán, suhogó nadrágban, szőkésbarnán, barnán a fehér hó vérében megfürödve örökre talán. »ft 1 Ablakomból éppen a szomszéd háztetőre látok, Két vár, közötte utca: védő vizesárok, Kémények törik át falait a szemköztes tetőnek, Mintha a hegyről néznének füstölgő lőrések — A képzelettel játszva, meséltem magamnak, És elszabadult a mese: börtönrácsom az ablak. Rajta át éppen a szomszéd várat látom, Ki hozza vissza rég-volt királyságom? DOBOG BÉLA: EREKET SZÜLT Nagymamám szóján a halál kéregét, hat éve nem látott ólmot, kezein ereket szült a kapanyél, szívében unokák ütöttek tanyát: Ne bántsd őt! Kitaposott gyalogutak verik homlokát, szokatlan csend dobol öreg korán. Ne bántsd őt! Bokrétát köt a csönd ajtaján! JUHÁSZ ÁKOS:
