Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 1. szám - HAGYATÉK - Gruz János: A falusi szegénység mozgalmai a Tanácsköztársaság bukása után

a teológiai tanár cikkét, aki szerinte:

. .odaévedett, hogy a szociáldemokraták nyelvén a kapitalista egyházról beszél". De egyértelműbben fogalmazta meg dr. Nagy János, az egri érsek jogásza az egyház földbirtokpolitikáját, amikor Füzesabonyban, választóinak tartott beszámolójában a következőket mondotta: „A háború és forradalom után a többtermelés legyen a legfőbb gondjuk. Ezt pedig nehéz elérni akkor, ha a földkérdést megbolygatjuk. Földosztás nem lesz Károlyiék teóriája szerint. Csak földeladás lesz. Vagyis az, aki venni akar, kapni fok.

Ez nem elégítette ki a parasztok földigényé:. Egyes községekben olyan nyugtalanság volt tapasztalható, hogy a községi elöljáróságok kénytelenek voltak képviselő-testületi ülésen foglalkozni a földosztás kérdésével. A Heves községi képviselő-testület például határozatilag a következőket fogalmazta meg: „A községben a lakosság legnagyobb része napszámból él és földnélküli. A lakosság földműveléssel foglalkozó és földdel nem rendelkező részének megélhetését csak úgy lehet biztosítani — írja a határozat —, ha az állam a birtokreform útján megfelelő földet bocsátana rendelkezésükre. Erre Heves községben a lehetőség is megvan, mert két nagybirtok terül el a határban, melyek hitbizományi birtokok”. A képviselő-testület: „A kérdéses nagybirtok végleges feldarabolását és vételár ellenében való átengedését szükségesnek tartja. . ., de nem javasolja, mert az igénylők nagyobb része még annyi pénzzel sem rendelkezik, hogy a szükséges előleget fedezhessék.” így a föld haszonbérletbe adását javasolja. Végső soron a szegény, földnélküli parasztság földhöz juttatását csak szólamozzák, de azt megvalósítani nem akarják.

Természetesen vidéken nagy volt a nyugtalanság. Hogy ezt a kormány csillapítsa, egy kicsit elaltassa a földéhes lelkeket; 1920. október 1-én megjelentette az 1920: 29. t.c.-t a Halasztást nem tűrő sürgős esetekben házhelyek kijelöléséről és kis- haszonbérletek alakításáról. A megyei törvényhatóságok a rendelet végrehajtása ügyében azonban semmit sem tettek.

1921. március 21-én az alispán továbbította azt a dörgedelmes levelet, amelyet Nagyatádi Szabótól kapott, s már korábban sürgetett feladatot továbbítva írta az alispán: a földreform rendelkezés gyors végrehajtása annyira fontos államérdeket képez, hogy annak halogatása, vagy késedelmes keresztül vitele könnyen az állami életet veszélyeztető bonyodalmakra vezethet. . . a már kiadott 3234/a. 1921. számú rendeletben a feladat sürgősen végrehajtandó.

A földreform során igénybe vett föld tekintélyes részét a kulákok, a

vitézek, a csendőrök és az ellenforradalmi rendszer más kiérdemesült hívei kapták. A klerikális reakció nem eredménytelenül indított hajszát a földreform ellen. Az egri érsekség egri 1473 kh birtokából összesen 20 katasztrális hold 285 négyszögöl területet vettek igénybe a földreform során, ugyanakkor a szatmári püspökség birtokából a Vitézi Szék részére 200 katasztrális hold jutott Kiskörén, amellyel Hellebronth Gusztáv altábornagyot a Heves Vármegyei Vitézi Szék főkapitányát tüntette ki.

A mégis egy-két hold földhöz juttatott szegényparaszt nem tudott mit kezdeni földjével, mert hiányzott az igaerő is és a vetőmag is. így kénytelen volt a jómódú paraszthoz fordulni, aki kegyetlenül kiuzsorázta a megszorult szegényparasztokat.

A törvényhatósági bizottság is elismerte, hogy a földreform célját, a földbirtok igazságosabb megoszlását nem sikerült megvalósítani. „Aggodalommal látjuk — hangzott a miniszterelnökhöz címzett közgyűlési felirat —, hogy a földreform keresztül vitele után kevés hely az, ahol megelégedés tapasztalható, legtöbbnyire elégedetlenség az, ami a lelkeket uralja. Az igénylők elégedetlenek at:ól eltekintve, hogy reményeik a juttatott földterületek nagysága tekintetében nem váltak be, de még a legjózanabb elemek is főleg azért, mert bizonyos birtokterületeket kézhez kaptak ugyan, de azok terhét nagyon nehezen bírják, mert nélkülözik egyrészt, mégpedig főként a hadirokkantok, hadiözvegyek, hadiárvák és nincstelenek, továbbá a közhivatalnokok és kisiparosok a földműveléshez szükséges igaerőt és így kényte-