Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 1. szám - JELENÜNK - Sugár István: Az egri Dobó István gyalogezred tragédiája 1942 telén a Donnál

nyezsi Front szovjet harcosai egyre intenzívebben bontakoztatták ki erősödő támadásukat. A scsucseí hídfőből valamelyesen lassabban hozott sikert a szovjet támadás, részben mert ott kisebb erők operáltak, részben pedig tekintélyesebb volt e térségben a védelem.

A szovjet támadás második napján a vezérkari főnök tájékoztatást adott a berlini magyar katonai attasénak:

„Veszteségek a 7 .és 20. hadosztálynál (ebbe tartoztak az egriek is!) igen nagyok... Az ellenség mindkét helyen (azaz az urivi és a scsucsei hídfőnél) páncélosokkal támad, melyeket a gyalogság nyomon követ. . . A csapatok rendkívül erősen szenvednek az igen nagy hideg miatt, mert szabad ég alatt vannak. . ." Ugyancsak a támadás kritikus második napján, január 13-án Sárkány Jenő ezredes ezt a jelentést küldte vezérkari főnökének: „Ellentámadások a terepen nem célszerűek. Arról lehet már csak szó, hogy a falvakat körvédelemmel (azaz úgynevezett sündisznóállásbán) tartsuk. . . A valóságot az fedi, hogy az emberek már nem birják (a támadás második napjáról van pedig még csak szó!) és 80 százalékban le vannak dolgozva. . . annyi bizonyos. . ., hogy nehéz helyzetben vagyunk és súlyos napok elé nézünk. .

A Voronyezsi Front harcosai alapjában már január 13-án, támadásuk második napján sikeresen áttörték a 2. magyar hadsereg védelmi vonalát! Golikov 15-én pedig már arról számolhatott be a főhadiszállásnak, hogy a Don partján kiépített magyar védelmi vonalat minden irányban áttörték harcosai. Rendkívül heves harcokra is sor került, de a szovjet lökést megállítani már nem volt kellő ereje

2.

2. ábra. Katonai helyzet a szétvert 2. magyar hadsereg üldözése során 1945. március 20-ig.

a magyar és a német katonaságnak. Az első három nap alatt négy teljes hadtestet vertek szét a hazájukat lépésről lépésre felszabadító pihent erővel rohamozó és pompásan felszerelt szovjet harcosok. A magyar hadtörténetírás megállapította, hogy a szovjet támadás első időszakában egyértelműen mutatkozott meg, hogy a szovjet ellen küldött Horthy-hadsereg katonái demoralizálódtak, mivel teljesen értelmetlennek érezték és tudták számukra a küzdelmet, s mert nem pusztán elégtelen kiképzésűek, de felszerelet- lenek is voltak. A német Cramer generális hadtestét pedig Hitler azért halogatott bevetni a védelem megerősítésére, mert a magyar expedíciós had feláldozása árán iparkodott saját katonai erejéből megmenteni a menthetőt.

Az urivi hídfőből kiterebélyesedő szovjet támadás éke északi, északnyugati irányban fordulván az e térségben állott egri ezred még kitartott maradványainak zömét elvágta a hadsereg zömétől. Január 15-én a 20. könnyű hadosztálynak, s benne a 14. egri gyalogezrednek csak a maradványai maradtak már fenn, és mint a reggeli helyzetjelentésből értesülhetünk, „PÁNIKSZERŰ VISSZA- Ö2ÖNLÉS" lett úrrá a magyar katonákon, azaz menekült

mindenki, mentvén a maga puszta életét, olyannyira, hogy „az összes nehézfegyvereket és a tüzérséget visszahagyták."

A hideg már mínusz 38 fokra hágott, s az „teljesen megtörte az emberek fizikai és erkölcsi erejét, EGÉSZ SOROK MARADTAK MEGFAGYVA A HARC HELYÉN". De lapozzuk csak tovább a szörnyű tragédiát idéző katonai iratokat: „Az emberek fegyvertelenek, semmire sem használhatók, össze vannak fagyva. A legnagyobb haj az,

A HARCKOCSIK ELLEN NINCS MEGFELELŐ VÉDŐESZKÖZ. Szintúgy Sztálin-orgonákkal és a géppisztolyok tömegével sem tudják felvenni a versenyt". A 2. magyar hadsereg csődjének a jele volt, hogy már a Vörös Hadsereg támadásának a negyedik napján így ítélte meg a katonai helyzetet a vezérkari főnök: „A mai nap (január 15.) folyamán nyilvánvalóvá vált, hogy az eredeti arcvonal helyreállítására nincs remény, hogy A JELENLEGI HELYZETBEN KITARTANI NEM LEHET a csapatok megrendültsége, rendkívüli hideg miatt, a TERVSZERŰ VISSZAVONULÁS MÁR ALIGHA LEHETSÉGES. Körülzárás esetén sem várhatjuk, hogy hosz- szabb ideig ki tudunk tartani, mert anyagilag nem vagyunk felkészülve". Vitéz Sárkány ezredes pedig azt jelentette a vezérkari főnöknek ugyanezen a napon: „IDEKINT MINDENKI CSAK FLLSZIVVEL HARCOL. .." E telefonjelentésre vitéz Kovács tábornok válasza így hangzott: „NEM ENGEDNI SEMMIT MÁR, ITT KÖZÖNSÉGES HÓHÉRNAK KELL LENNI!" S úgy hisszük, hogy ehhez nem kell kommentár!

Az egri ezred katonái rendkívül súlyos vérveszteség árán, erősen megfogyatkozott létszámmal, szétziláltan egyre hátrább és hátrább húzódtak.,, A hideg nem tágított, továbbra is 35 fokot mért a vezérkar nulla fok alatt. Január 16-án — amikor tovább folyt az ezred pusztulása — adta ki vitéz Kovács Gyula, az expedíciós sereg vezérkari főnöke a barbár parancsot: „Jelenleg az a parancs, hogy TEKINTET NÉLKÜL A KILÁTÁSOKRA, KI KELL TARTANUNK...

A DÖNTÉS A FÜHRER KEZÉBEN VAN. .."

A hideg már a 40 fokot is elérte, úgyhogy a német páncélosok lövegtornya is befagyott és „az emberek meg vannak dermedve". S közben arról tájékoztatta a vezérkari főnök a berlini magyar katonai attasét, hogy „én most is bízom javíthatatlan optimizmussal... Hangsúlyozd otthon, hogy a 10. és 19. hadosztály BECSÜLETTEL TÖNKRETETTE MAGÁT azért, hogy Cramer (német tábornok hadteste) egyáltalában működni tudjon. .." (I!)

Az Oszkol völgyébe szorult megmaradt egriek sorsa osztozott a szovjet földre hajtott bajtársaikéval. Január 19-éről ez olvasható a fennmaradt vezérkari feljegyzések között: „A hadsereg erkölcsi és fizikai ellenálló ereje a folytonos harcok, a harckocsikkal vívott kilátás nélküli — nincsen már páncéltörő fegyver, ami a T—34. ellen védene — mérkőzések, az egyhetes hideg és élelmezési nehézségek miatt a legkisebbre csökkent. Előreláthatólag a most még harcképes alakulatok is elvesztik rövid időn belül ütőképességüket. Mindezek következménye igen sok helyen a legénység rendezetlen, menekülésszerű visszavonulása, visszaözönlése, melyet a helyenkint alkalmazott legerélyesebb eszközök sem tudtak megakadályozni. .. Fokozta a nehézségeket az is, hogy a mozgókonyhák túlnyomó zöme az ellenség kezébe jutott. .

A következő nap vitéz Jány Gusztáv vezérezredes, a 2. magyar hadsereg parancsnoka kibocsátotta hírhedt parancsát: „.. .legfőbb parancsra az utolsó emberig ki kell tartani! CSAK MEGHALNI LEHET, de hátrálni nem! ...Az ellenszegülőkkel szemben előzetes vizsgálat nélkül, minden tisztet felhatalmazok arra, hogy fegyverét azonnal használja!" Pedig a szovjet-szimpátiával aligha gyanúsítható Heszfényi József altábornagy így értékelte ki a Vörös Hadsereg támadását „tapasztalati jelentés"-ében: „Az oroszok nagyszerűen megtévesztettek bennünket erejüket, felkészülésüket illetően, tehát megleptek bennünket. Felső vezetésük kiválóan felismerte hadseregünk, védelmünk, harceljárásunk gyengéit és azokat teljes mértékben ki is használta sikerei érdekében. Felderítése kiválóan működött. Előkészületeit teljes mértékben sikerült titokban tartania. Pihent, igen jól kiképzett, harcedzett hadseregeket alkal- 37 mázott a támadásra, azokat a legkorszerűbb fegyverzettel látta el. .

De ezzel ellentétben Jány Gusztáv tábornok, hadse-