Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 1. szám - JELENÜNK - Sugár István: Az egri Dobó István gyalogezred tragédiája 1942 telén a Donnál

regparancsnok 24. számú parancsában elrendelte a puszta életüket oly nehezen és pokoli viszontagság árán megmen- tetteknek: „VEGYE TUDOMÁSUL MINDENKI, HOGY INNEN SEM BETEGSÉG, SEM SEBESÜLÉS, SEM FAGY ÁSSÁL EL NEM ENGEDNEK SENKIT!... OTT MARAD MINDENKI, MÍG VAGY MEG NEM GYÓGYUL, VAGY EL NEM PUSZTUL! ...AKI PARANCSOMNAK NEM ENGEDELMESKEDIK, AZ NEM ÉRDEMLI MEG, HOGY NYOMORULT ÉLELÉT TOVÁBB TENGESSE ÉS NEM ENGEDEM, HOGY BÁRKI IS SZÉGYENÜNKET TOVÁBB NAGYOBBlTSA. . ." Jány aljasságát mi sem jellemzi fényesebben, minthogy egy helyzetjelentésében maga vallotta be, hogy a 2. magyar hadsereg katonáit a szó szoros értelemben a vágóhídra hajtotta — miszerint ,,A HADSEREG FELADAT A A NÉMET EGYSÉGEK BIZTOSÍTÁSA. HA FEGYVER NINCS, AKKOR AZ ÉLŐ TÖMEG SZEREPELJEN SEBESSÉGCSÖK- KENTÖ ÜTKÖZŐKÉNT". Ez hát a meztelen, kendőzetlen igazság, a Hothy-rendszer 25 éves fennállásának legsúlyosabb vétke, melyet soha, de soha sem bocsát meg a magyar nép!

S míg a 14. egri ezred katonáinak soraiban gazdagon aratott a halál, azalatt itthon központi sugalmazásra hazugsággal telt a helyi lap. A Német Távirati Iroda január 18-i jelentése szerint a keleti fronton a szovjet hadsereg támadásai „sorra összeomlanak a német és szövetséges csapatok makacs védekezésén”. Január 20-án pedig ezt a valótlanságot kürtölte világgá a berlini Wilhelmstrasse: „Sorra visszaverik a szovjet támadásokat a keleti harctéren”.

Január 21-én Kállay Miklós miniszterelnök a Magyar Élet Pártjának értekezletén arról tájékoztatta híveit, hogy „csapataink túlnyomórésze sikeresen kitért a támadás elől”. S kemény hangon kikelt a rémhírterjesztők ellen, akiknek megtorlására a legszigorúbb utasítást adott. Természetesen pusztán azért, hogy az ország lakosságának széles tömegei meg ne tudhassák a rideg valóságot.

LOVAG KERN KÁROLY JELENTÉSE

Az egyre gyérülő sorokban nyugat felé menekülő honvédek tragikus históriája alapjában véve küzdelem a hó, a hideg, a tiszti terror s igen jelentékeny mértékben a német fasiszta katonaság barbár agresszivitása ellen. Maga Jány jelentette, hogy „az egyesével, vagy kettesével menő magyar honvédektől a német katonák erőszakkal elveszik a fegyvert". (!) Egy alezredes jelentéséből tudjuk, hogy a német katonák „a lelövéstől sem riadtak vissza. . . gyakran fordult elő, hogy például sebesült magyarokat letaszítottak a szánról. . . Sofőrt, aki vonakodott gépkocsiját átadni, egyszerűen lelőtték!" A vezérkari főnök feljegyzéseit tanulmányozva az „übermensch”-ek brutalitása elevenedik meg: „A legtöbb nehézséget a németek okozták. Általában az úton való mozgást sem engedték meg.., Szánokat, hátaslovakat, fogatokat, gépkocsikat erőszakkal elvettek. Ahol ellenszegülés volt, ott fegyvert használtak. A községekben a szállásokról kidobálták a magyarokat. Ahol magyarok jelentek meg, gyakran a legdurvábban gyalázták a magyar nemzetet és hadsereget". Egy parancsnok jelentéséből kiderül, hogy „a német magasabb parancsnokság által kiadott és felolvasott parancsban elrendelik, hogy A MAGYAR CSAPATOKAT HADIFOGOLYKÉNT KELL KEZELNI" (I!)

A szétvert és súlyos vérveszteséget szenvedett 14. ezred honvédéinek meneküléséről plasztikusan élethű kép bontakozik ki az egriek vezérkari őrnagyának, lovag Kern Károlynak „harctudósítás”-ából. Kern a szovjet frontra felvonult expedíciós magyar hadsereg 20. könnyű hadosztályának volt a vezérkari főnöke. A hadosztályból, s benne az egri gyalogezred maradványaiból „körvédelmi csoportok"- at hoztak létre, melyeket vitéz dr. Deseő László vezérőrnagy fogott össze. E csoportnak a jól képzett lovag Kern őrnagy lett a vezérkari főnöke. A folytonos szovjet támadások elől kitérve vontatottan menekülő honvédek sorsáról hallgassuk meg tehát őt, mint a legilletékesebbet: A menekülőket „igyekeztünk eredeti kötelékbe rendezni, ami végeredményben alig sikerült a sorozatos felkoncolások és nyilvános agyonlövetések árán sem. . . Gorscsenoje a legvéresebb

harcok színterét mutatja. Rengeteg megfagyott német hulla. . . szétlőtt német páncéltörő ágyúk. . . Közben a legszörnyűbb élményeink voltak. A legszerencsétlenebb emberroncsok, a megőrültek kerültek elő sorainkból. Egy végsőkig kifáradt és a hidegtől kimerült ember köpenyét és zubbonyát levetve: „Megyek anyukához eludni!" szavakkal levetkőzve nekiindult a hómezőnek. Megállítani már nem lehetett. Egy másik megállt mellettünk, rámutatott a közeli házra és dunántúli tájszólással kérdezte, hogy a közeli házak „ugye Devecser?"... A szánokon kellett a sebesülteket otthagyni, hogy repülőgépen szállítják el őket. De a szörnyű hidegben az elszállítást kevés érte meg, mert közben megfagytak... Sztarlj Oszkol feldúlt csatamező képét mutatja. . . Az utcák tele összefagyott hullákkal, dögökkel, szétlőtt szánokkal és gépkocsikkal. Sok ember, különösen az előző napok fáradalmai és nehézségei következtében, férőhely hiányában az utcán ülve vagy falnak támaszkodva megfagyott. . . A Tyim-i úton megindultunk. . . Mindenfelé szétlőtt, vérbefagyott hullák, roncsok, elhányt felszerelési tárgyak és felettük a varjak, mint dögre éhes keselyűk. .. A süllyedő hajó patkányainak lélektana már igen gorombán éreztette hatását. .. .Bredow, német tüzér őrnagy... a magyarokat géppisztolylövésekkel hajtotta vissza. .." így festett tehát az egri ezred katonáinak „kitérése az ellenség elől”.

Egy alezredesi jelentés arról vall, hogy „a partizánok több kisebb menetelő csapaton rajtaütöttek, majd velük való elbeszélgetés után azzal, hogy „Ti magyarok vagytok, benneteket nem bántunk, menjetek haza Magyarországra", ismét kezet fogva, a legnagyobb barátsággal elbúcsúztak tőlünk és a közeli erdőben eltűntek".

A Voronyezsi Front sikeres támadása szétmorzsolta a

2. magyar hadsereget, s a menekültek részére maga Adolf Hitler jelölte ki az összegyűjtés! és újjászervezési területeket. A 14. egri ezred a 20. könnyű hadosztály megmaradt roncsaival Kiev körzetében a Bahmacs melletti Noszovka városa környékén gyülekezett a „doni futás”-ba fulladt „keresztes hadjárat” kudarca és tragédiája után.

Figyelemre méltó olvasmány vitéz Lóskay Ferenc ezredes vérbeli Horthy-tiszthez méltó véleménye a 2. magyar hadsereg szovjetunióbeli szerepléséről: „Meggyőződésem szerint a Don-i áttörést megakadályozni nem lehetett. . . Mindenki tudni akarta, hogy a magyar katona a Don-on nem tud és nem akar harcolni... parasztunk csődöt mondott. Alacsony művelődési fokánál fogva a helyzeteket rendesen súlyosabbnak ítélte meg, nem találta fel magát, nem volt eléggé leleményes... Nyugodalmas időkben is a paraszt állandóan elégedetlen volt és legszívesebben a napot reggeltől estig tétlenségben töltötte volna.. . A paraszt. . . piszkos volt és csak magára gondolt. Igaz, hogy földműves népünk főleg nincstelenjei voltak a harctéren és ezek a háború célját sem tudták, vagy nem akarták megérteni. .. A tisztek szintén haza akartak menni, gyakori felfogás volt náluk: Oroszországban győzzön a német, ők Afrikában győznek. . . A Don-i katasztrófáért közvetlenül magyar részről senki sem felelős!"

De amilyen elfogult volt Lóskay ezredes a magyar bakával szemben, olyan jó megfigyelőnek bizonyult a szovjet viszonyokat illetően. Ismét neki adjuk át a szót: „A falusi nép a Szovjettel meg volt elégedve.. . ruházkodni tudott, gyermeke is ingyen tanult és ha tehetséges volt, állami költségen tovább vitte. . . általános felfogás szerint a szorgalmas ember jól élt. . . .A fiatalság teljes mértékben a Szovjet híve és csakis ezzel magyarázható a terjedelmes partizánmozgalom. A régi cári középosztály leszármazottjai (férfiak és nők egyaránt) ma teljes értékű hívei a Szovjetnek, sőt velük született intelligenciánál és szélesebb látókörnél fogva annak vezető embereivé váltak. . . Az iskolák jól felszereltek... AMERRE OROSZORSZÁGBAN JÁRTAM, MINDENÜTT A SZOVJET VISSZATÉRÉSÉT KÍVÁNJÁK. .."

A fasiszta Németország és csatlósainak Voronyezs alatti véres kudarcára a Sztálingrádnál hosszú hónapok óta dúló csata elvesztése tette rá igazán a koronát. Még javában menekültek a Don partjáról a magyar ezredek roncsai, amikor 1943. január 31-én Paulus tábornok kapitulált. A csatatéren 147 ezer német hullája maradt és 91 ezer hadifoglyot ejtettek a szovjet harcosok. Jány 2. magyar