Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 1. szám - JELENÜNK - Sugár István: Az egri Dobó István gyalogezred tragédiája 1942 telén a Donnál

E tervnek megfelelően a Don keleti oldaláról két hídfőállásból: az egri ezred arcvonala előtti sztorozsevoj'ei,

illetve urivi, valamint délebbre, a scsucsei hidlőből rendelték támadásra a szovjet harcosokat. De számításba vették a támadás sikeres kibontakozása során az északi és déli szárnyakon is meginduló bekerítő hadmozdulatokat. A sztorozsevojei hídfő ben a 40. szovjet hadsereg Noszenko vezérőrnagy és a 3. páncélos hadsereg Ribalko altábornagy parancsnoksága alatt sorakozott fel az akcióra. A scsúcséi hídfőből pedig a 18. önálló lövészhadtestet vezényelték a támadásra Zikov vezérőrnagy parancsnoksága alatt. Az akcióba állított csapatok azt a parancsot kapták, hogy összeroppantva a magyar arcvonalat, nyomuljanak gyors ütemben mélyen a magyarok által megszállva tartott területekre, majd a két előretörő ék egymásnak fordulva kerítse be a 2. magyar hadsereg jelentékeny részét. A hatásosan gyors előretörést volt hivatva támogatni éppen az egri ezreddel szemben a sztorozsevojei hídfőben a hadsereg sítalpas lövészdandára és egy önálló harckocsidandárral megerősített lovashadtest. Láthatóan tehát éppen az északi frontáttörésre sorakoztatott fel Golikov alábor- nagy igen erős és ütőképes katonai erőt! A főcsapás hatékony támogatására a főhadiszállás a Délnyugati Front jobb szárnyán a 6. szovjet hadsereg támadását is megparancsolta, hogy a fasiszta megszállók arcvonalának a szárnyát is kizökkentse, majd áttörje a védelmüket. Itt a szárnyon a 8. olasz hadsereg tartotta az arcvonalat, tehát Mussolini expedíciós csapataira is csapást szándékozott mérni a Vörös Hadsereg Voronyezsi Frontja.

1 ábra. Katonai helyzet a 2. magyar hadsereg arcvonalán a szovjet támadás előtt s annak kibontakozása során.

Golikov különösen nagy súlyt fektetett a páncélosok és a tüzérség döntő fölényének a kialakítására. Egy kilométerre 30 harci gép jutott! A sztorozsevojei hídfőben mintegy 12 km-nyi szakaszon 752 löveget és 672 aknavetőt állított tüzelőállásba — ami 1 km-re 118 csövet jelentett! A tüzérség feladata a magyar, német és olasz ütegek tüzének a lefogása, részben pedig tüzérségi és gyalogsági állások megsemmisítése és a katonai vezetés hatékony szétzilálása volt. A nagy 122 és 152 milliméteres lövegek tüzét közvetlen irányzással rendelte a parancs alkalmazni. — Különleges fontossággal bírt az egész hadművelet előkészítésének maximális leplezése, titokban tartása, hogy a meglepetés erejével még hatványozzák a súlypontokban amúgy is erős támadó akció átütőerejét.

Rövid három hét alatt Golikovnak sikerült a támadó ékek bázisában a tervezett ember- és hadianyagot összpontosítania, s így 1943. január 12-ére minden készen állott a szovjet támadás meginditására.

Mielőtt azonban nyomon követnénk az átforrósodott események fonalát, a támadás előestéjén vessünk egy pillantást a hazájától mintegy 1500 km-nyire szállított magyar expedíciós hadseregre. A legjobb kalauzt választjuk, vitéz Kovács Gyula vezérőrnagyot, a 2. magyar hadsereg vezérkari főnökét: ,,A kivonult hadsereg, és valószinűleg maga az anyaország sem látja tisztán e háborúnak és e háborúban való részvételünknek célját, értelmét. . . .Nagy hiba, hogy nem gyűlöljük sem a bolsevizmust, sem ezen keresztül az ellenségünket, az oroszt. Gyűlölet nélkül nem lehet követelni rámenést, szívósságot, kegyetlenséget. . . A kivonult hadsereghez behívattak zöme a nincstelenek, parasztok és kisemberek tömege. A mai felvilágosult légkörben ennek kihatását nem szabad lebecsülnünk, ha nem akarunk a tűzzel játszani. . . Feltűnő, hogy a harcos nem bízik a fegyvereiben. . . A korszerű harceszközök hiánya, vág) elégtelensége nyomasztóan nehezedik a kivonult hadseregre. .. Fiiányoznak a magyar hadseregben a korszerű háború hatalmas fegyverei... Gyengék vagyunk.. ."

Tíz nappal a döntő szovjet támadás előtt a vezérkari főnök arról tett jelentést, hogy „a malária és bélhurut fellépett a legénységnél, mely azután nagymérvű végelgyengülésekre vezetett". Mindössze három nappal a tragédia kirobbanása előtt viszont a következőkről tájékoztatták a vezérkari főnököt: „. . .a zubbonyok 25 százaléka, lábbelinek 40 százaléka, nadrágok 50 százaléka és a fehérnemű 75 százaléka elhasználódott. . . Az emberek zöme szakadozott, teljesen elhasznált, javíthatatlan fehérneműt hord, egy része pedig már ing nélkül jár. .."

1943. JANUÁR 12. REGGEL 9 ÓRA 45 PERC...

30—32 fokra zsugorodott a higanyoszlop a nulla alá. Dermesztőén fagyos szél süvített a vastag húbundába öltözött ukrán síkság fölött a Don partján. A katonák január 12-én megkezdték napi arcvonalbeli keserű életüket — még semmi rosszat nem sejtettek. De 9 óra 45 perckor egyszerre elszabadult a pokol. A szovjet lövegek, aknavetők és Sztálin-orgonák eladdig még soha nem tapasztalt fergeteges, szűnni nem akaró tüze zúdult a hídfőkről az expedíciós magyar hadsereg állásaira. Súlyos vér- és anyagveszteséggel köszöntött a Vörös Hadsereg felszabadító akciója a hódító és rabló háborúban felsorakozott magyar ezredekre.

A kétórás pergőtűz nyomán páncélosok támogatásával az urivi hídfőből megindult szovjet harcosok csekély két óra leforgása alatt (!!!) elfoglalták a 4. magyar ezred összes állásait. Golikov altábornagy a következő jelentést küldte a Vörös Hadsereg főparancsnokságának: „A kétórás tüzérségi tűzcsapás teljesen megtörte az ellenség (azaz a 4. ezred) ellenállásának az erejét. Fedezés nélkül rohamozó gyalogságunk úgyszólván veszteség nélkül törte át az ellenség védelmét. .."

Az első gyors sikerek nyomán a szovjet harcosok észak felé, a 20. könnyű hadosztály s azon belül a 14. egri gyalogezred ellen zúdultak. Január 13-án még több páncélostámadást sikeresen elhárítottak a magyar katonák, de az egyre veszélyeztetettebb helyzetbe jutó védelem érdekében vitéz Sárkány Jenő vezérkari ezredes elrendelte, hogy többek között az egri ezred „helyben hagyása mellett az arcvonalat hátra kell kanyarítani, hogy elkerüljék a teljes bekerítés veszélyét."

Még ugyanaznap, január 13-án a magyar hadvezetés egy erős német páncélos csoport támogatásával ellen támadással kísérletezett, de a vállalkozás balul ütött ki, mert a szovjet ellenlökés nemcsak a 60 páncélosból 56-ot megsemmisített (I), de egy teljes ezredet be is kerített. Szabó László vezérőrnagy telefonon ezt jelentette az urivi hídfőből indult támadás nyomán vitéz Kovács Gyula tábornoknak, a 2. magyar hadsereg vezérkari főnökének: „...két pillérünk volt a betörés helyén... Jelentésük szerint sokáig nem fogják magukat tartani tudni.. . Én csalódtam az emberekben, nem csodálkozom azonban semmin. . ."

Az első két napon megszerzett értékes területek birtokában, a súlyos magyar veszteségek s a szétzilálódó katonai vezetés eredménytelen kapkodása nyomán a Voro-