Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: 2x2=? Líra és matematika

— „Szorzóm és osztom magamat, / de az eredmény csak te vagy” (Tamási Lajos: Ceruzasorok). — „Ha kivonom magamból magamat, / az eredmény én vagyok” (Weöres Sándor: A remete). — „Szorzók és ámu- lok, a meglevőket / kétszerezem és háromszorozom” (Csorba Győző: Két szem). — „Számlálom teljes éjszakáim, / kivonom fehér éberségem” (Lászlóff/ Aladár: É—n). — „Hinni, hogy ének még oszt és szoroz” (Bihari Sándor: Babits). — „Gőgöm, alázatom — nem szoroz, nem is oszt” (Csanádi Imre: Ifiúr)

Érzelmileg is erősen átszíneződnek az aritmetikai műszavak Kassák Lajos alábbi két versének részleteiben:

1

2

így kezdődik lépésről lépésre, aztán megsokszorozódik elosztja magát az élet sűrűjében . . .

(Vándorlás körben) —

... a világ eleven összében,

te vagy a szorzó és az osztó is csak te

vagy.

Ó, fellázadt ember!

(Vörös pillanat)

A képzet- és gondolattársítási motívumok egész so, a erősíti fel a versbeli közlés hatását és erejét. Az olvasót szinte kényszeríti arra, hogy a nyelvi formák sugallta asszociációs folyamatban maga is aktív részt vállaljon. Nem véletlenül játszik kulcsszerepet ugyanebben a versben a „matematikai idő" jelzős szerkezet.

A szorzás műveletével kapcsolatos fogalmi tartalmak és megnevezések egészen sajátos kifejező, közlő szerepet kapnak költőink alkotásaiban. Nem véletlen például, hogy a nullának nullával való szorzása is versbeli szerephez jutott. A matematikus számára is gyakran vetődik fel a kérdés, van-e értelme és haszna a nullával végzett számtani műveleteknek. Sokan feleslegesnek és értelmetlennek ítélik ezt. Kassák Lajos egyik versének 1920-ban ezt a címet adta: 0xC=D. Sokan úgy ítélték meg ezt a címadást, hogy a dadaista fintor egyik megnyil- vánu'ása, mi inkább úgy véljük, hogy a reménytelenséget, az 1919 után egyre erősödő embertelenséget és értelmetlenséget próbálta vele érzékeltetni.

Erre utclnak a vers e részletei is: A reménytelenség bazalt oszlopai virágoznak fölöttünk / Vágyaink előtt az u ak kettéfűrészelik önmagukat. Nem csupán költői játékot kell látnunk Horváth lm e és Timár György nagyon szellemes verssoraiban sem: Ha semmit adsz a semmihez, / sírig siralmas semmi lesz . (Horváth: Semmi). Súlyos politikai, világnézeti íté'etet bíz a költő erre az összeadási műveletre is: Cézárrá lenni / nulla plusz semmi (Horváth: Politika). — Visszamenőleges hatállyal semmi vagy, De csak mint nulla végösszegbe zárva. (Timár: Kettő). Szabad képzet- és gondolattársítást is sugall e ve.srészlet

nyelvi formáinak és képeinek nyitottsága is:

\ r

Magános nulla mit sem ér.

Ezer se, több a semminél. .

Ha szám hozzája nem tapad, semmi az egész nulfahad,

De sok nulla, mit szám előz, mint a nagy szám, olyan erős, s mikor előtte sök p szárti egy nulla is hatalmas ám!

(Horválh: Sorsjegy)

Riasztó figyelmeztetést is bízott! a költő az ugyancsak aritmetikai műveleti fogalmakra és megnevezésekre:

Nullaszor egy — az én elmúlásom.

Nullaszor hatszázmillió — Európa pusztulása.

mindig legyen veled a Nullaszorzó akár a Logarléc

(Tamkó Sirató Károly: A Nullaszorzó).

A szorzás alapműveletével kapcsolatos nyelvi formák szólásainkban is szerephez jutottak. Ezek a legismertebbek: Könnyű mint az 1x1; Világos mint az eg/szeregy (nyilvánvaló); — Vitte az az egyszeregyet (odébb állt). Az alábbi két versrész!etben is ki'eje- ző stíluseszköz a szorzás egyszerű műveletét kifejező nyelvi forma: ,, istenül újból az egyszeregy (Orbán Ottó: Zsákmány). — „Életélet van csak egy: / milyen suta egyszeregy” (Weöres: Estétől reggelig).

Gyakran versépítő elem a számjegyekkel leírt e szorzási művelet 2x2. Szabó Lő inc a Tücsökzene egyik részletében így fogalmaz: „És a számtan, az a százszor megunt kétszerkettőI" Költőink nem untak rá a kétszerkettőre, egészen sajátos örökségként napjainkig olyan nyelvi formának ítélik, ame'yre a legváltozatosabb kifejező, közlő sze epet lehet bízni. Kassák Lajos és Déry Tibor verseiben mint költői ötlet, vagy dadaista megnyilvánulás különösen gyakran jelentkezik, eleinte kizárólagosan csak számjegyekkel leírva. A bemutatott rész'etek azt is tükrözik, mennyire változatos versbeli funkciót bíznak költőink a 2x2-motí- vumra. Elsősorban a szövegen, a nyelven túli relációkra is utaló eszközt látnak benne. Figyeljük meg például az alábbi versrészleteket: „Valaki a hazugság skáláján csodákat mesélt, / egy másik folyton a 2x2=4-et kukorékolta fel a gyom óból" (Kassák: Parancs alatt az éjszakában). — „Hozzám szakállason és vakolatlan érnek el a csodák / 2x2=4 / csipkebokor nyílik mindenütt” (Kassák: A ló meghal, a madarak 1 kirepülnek). — „De hát ők csak állatok voltak .. / egyik se tudta, mennyi a 2X2” (Kassák: Elporzott évek). Ha az idézett részleteket visszahelyezzük az egész ve sbe, világossá válik, hogy a 2x2-motívum nem önkényesen, nem is merész és furcsa montázsként jutott versbeli szerephez. Bár látszólag megszakad a versbeli mondatsor szemantikai folyamata, mégsem ítélhetjük a logika megcsúfolásának ezt a költői módszert, bár nem véletlenül kapott minősítő szerepet „a lenyelt logika" jelzős szerkezete sem. Vannak, akik

egyenesen az egyértelműbb raeíonizá- lódásra való törekvés jelét látják e motívürrt felhasználásában. Az kétségtelen, hogy az olvasót meghökkén- ti, de az is bizonyos, hogy szabadabb és merészebb képzet- és gondolattársítási folyamatokban való részvételre is ösztönzi. Az avantgárd irodalom örökségeként is kedvelt motívum volt a 2x2, de az is tiltakozásul használta fel elsősorban, s azt akarta vele érzékeltetni, hogy egy olyan világban, amelyben már az sem bizonyos, hogy 2x2=4, joga van a költőnek ilyen fu csa és merész versbeli eszközzel is érzékeltetni elégedetlenségét, szembenállását, lázadását azzal a világgal, amelyet elítél.

Déry Tibor fia?alkori verseiben is gyakran jelentkezik a 2x2-motívum. Dadaista korszakának idejéből valók az alábbi versrészletek: „Az ember ártatlan /-fel fel ti rabjai / 2x2=4” (Telefon). — „A dombok bizonytalanul himbáiódznak mint a bogarak röpte / 2x2=4” (A nagy tehén), A 2x2=4 logikai értéke valójában igaz állítás. A 2x2=5 állítás logikai értéke azonban hamis. Ha tehát egy alkotó ezt a motívumot is versbeli szereppel ruházza fel, akkor már erősebb benne a fintor, o groteszk meg- hökkentés, sőt a lázadás azzal a valósággal szemben, amelyben a logika számkivetését tükröző versbeii motívum is jogos szerephez jut. Déry Tibor Bemutatkozás című versében ilyen összefüggések.e utal a 2x2=5 motívuib: „Az üvegfejű borbély, arca 2x2=5. / Ebbe nem tud belenyugodni. Rendszerező”. Ezzel a motívummal a drámaírók is éltek: a Nyugat hasábjain (1911. I. 893.) kritika jelent meg Gus- táv Wied: 2x^=5 című színpadi müvéről. A dráma mondanivalója röviden és velősen: semmi sem bizonyos világunkban, életünkben. Erre utal tehát a c m is.

A 2x2=4 motívum versbeli szerephez jut napjainkban is. Érdemes megfigyelni, milyen változatos kifejező, közlő- és hangulati értéket képvisel a 2x2 ezekben a versrészletekben: „A folytonos veszélyben, bajban élő / vad fér iak fegyvert s hatalmat érő / nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám: / a 2x2 józansága hull róni.” (Radnóti Miklós; Levél a hitveshez).

— „Kétszerkettőnégy király fázó hadában / gondok deres vasát cipeli hátam" (Ladányi Mihály: Téli vers). — „Nem vagyok keserű, csak illúziódon, / a 2x2 törvénye szerint élek / adók, veszek, számolok” — (Boda István: A hűtlenség tételei).— „A 2x2 kristályosán egyszerű fogalmát kell újjá teremteni!" (Bisztray Ádám: Krétajelek).

— „És én vagyok az öreg, a meddő, / a nyáladzó, a fölösleges; / nem tudja mi a 2x2” (Jánosy István: Himnusz a neuraszténiához).

S végül azokról a költeményekről szólunk, amelyekben „a matematikai fogantatású” képek, nyelvi formák egészen újszerű versbeli helyzeteket teremtenek. Ezek fogalmi tartalmának, érzelmi töltésének, stilisztikai értéké-