Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: 2x2=? Líra és matematika
nek „megértéséhez'’ előfeltétel bizonyos matematikai ismeretanyagban való jártasság is. Ha pl. az olvasó nem ismeri a matematikai műszók, szimbolikus jelek sajátos értékét, akkor valóban nehezen érti meg a vers mondanivalóját, s elhamarkodottan az „értelmetlen" minősítéssel veti el az egész verset. így valóban egyre távolodik egymástól a humán műveltségű olvasó és a természe'tudományi, és a műszaki jellegű ismeretanyagot és műszókész'etet is ve sébe emelő költő. Érdekes problémát vethetünk fel azzal is, ha ezekre a kérdésekre is választ próbálunk adni: Egyformán értékeli-e az ilyen típusú költeményeket a két műveltségben nem azonos szinten já atos olvasó? Milyen fokú és minőségű matematikai ismeret szükséges ahhoz, hogy a „matematikai foganatosé” kö'tői képek és gon- dolatalakzaíok a költői szándéknak megfelelő értékben és hatás'okkal táruljanak fel az olvasóknak? Megférnek-e egymással az egyértelműen lírai jeMegű alkotásokban, pl. a szerelmes vermekben az „i odaírni stílus” és a „tudományos stílus" legjellemzőbb kifejezésmódjai, nyelvi elemei? K'sérle'i vizsgálódásra aján'juk olvasóinknak az alábbi nagyon jellemző verset: „Meglátni szívünk reciprokját, / és megszeretni egyre megy. / Úgy érzem, megfér egymás mellett / szerelem és az egyszeregy / — Azóta vagyok cosinusod; / Mióta Te a sinusom, / a boldogságunk előjele / sohasem á'lhat mínuszon / A véges számok rendszerében . / mi majd egy számpárt képezünk, / ha nem osztjuk ke tővel szívünk, / úgy nem lesz tö t az életünk. / Mi csókot váltunk egymással, / S a limese lesz végtelen — / Ezt kombináljuk, variáljuk / és permutáljuk egy életen. / Így in- tegrá'juk be számolgatva / az éle'et két tétel között — / míg benyúl majd egy nagy kéz hozzánk, / és belőlünk von majd gyököt." (Markó Pál: Gyökvonás). A vers telítve matema ikai műszókkal, s az olvasó mégis úgy érzi, hogy szerelmes vers a javából. A matematikai kifejezések humanizálód- nak, s telítődnek nagyon őszinte em- be i érzésekkel. Az alábbi versrészletekben, a matematikai fogan'atású képek és nyelvi formák szervesen beleilleszkednek a művészi nyelvi formálásba, s ahhoz, hogy meqértsük az egész vers mondanivalóját, ismernünk kell a felhasznált műszavak fogalmi é téké', elen- téstartalmát is. Maró i Lajos Fűzér című szerelmes versében hitelesen és hitető érzéki erővel hozzák közelebb az olvasóhoz a költő őszin‘e vallomását: „A dolgok rendje múlékony halmaz. / Egyedül te nem vagy mé he- tő. / Te mozdulatlan örök origo.” Képes értelmű használatukban lírai fogalommá és nyelvi formává finomodnak a matematikai terminus technikusok ezekben a versmondatokban is: „Nevek, nevek .. / egyenlőségjelek hídján már-már egymásnak esnek" (Márki Zoltán: Nevek). — „Várni a szebbre — tán ennyi a legtöbb. / Minden ember közösnevezője” (Pálos Rozita: Közösnevező). — Itt lakik a Bolygó utca 1-ben, / 1/a ha jól emlékszem, / de lehet, hogy a másik nem is 1-es, / hanem 3-as, nem utca ez számtani haladvány, / uram én láttam kégliket / fürdőszobákkal a köbön” (Kassai Ferenc: Bolygó utca). — „Beköszönök minden kapuba, / minden nyitva felejtett gravitációba, / ahol névtelen ösztönök / szoronganak a szinuszokon” (Szigeti György: Versek a vonaton). A közérthetőség nevében és igényével ma már egy olvasó sem ítélheti „kölíőietlennek” Somlyó György alábbi versrészleteit sem: Akár szellemes intellektuális játéknak, akár nagyon korszerű formaújító kísérletnek tekintjük a matema'ikai képletek, szimbolikus jelek felhasználásával formált ve smondatokat, el kell fogadnunk a mondanivalóra nagyonis jól simuló kifejező eszközöknek. Somlyó egyik „meséiében” ilyen részletek találhatók: ebben az egyenletben / W=c—v / c a szivárvány és / v a vágyaid. És ezt toldja hozzá magyarázatul: A költészet rejtjelei (rím, metrum, metafora stb.) felese élhetők a matematika rejtjeleivel (sin; -j— X, y2) stb. (Mese a gyermekről és a szivárványról). Somlyó György ve seiből most qzo- kat a részleteket mutatjuk be, amelyekben a matematikai műszavakhoz, szimbolikus jelekhez kapcsolható jelentéstartalom nemcsak intellektuálisan, hanem érzelmileg is megfogja az o'vasót: „Ha az elektronika csodás századában egy egyenlet két oldala lehet orgyilkosság, s nemzeti gyász .” (Mese Radnóf-nyomán) — „ a végtelen szám ani sor mínusz x-edik tagjánál kiszárrv*haíatlanul egyszer csak véget é ." (Mese énről). Most Tóth Eszter, Nemes Nagy Ágnes, Szepesi At ila és Weöres Sándor versmondatait mutatjuk be. E mondatsorok kifejező, közlő értéke sem lenne olyan nagy hatásfokú a versbe szervített ma'ematikai műszók nélkül: „Színe? Visszája? / Bé plusz á-val / egyenlő c. A f bontást, a céda, / negációt kizá:ja / Épít, tömörít igenlő. / De cé m’nusz bé egyenlő / á- val, a visszája. / Visszája? Színe?” (Tóth Eszter: Szórakoztató a viszonylagosról és az abszulútról). A csak látvány és a csak látomás együttes hatásában gyönyörű költői képet épít a műszavakból Nemes Nagy Ágnes a Lovas című versének e részletében: „A ló és a lovas feje / szinusz-görbéket ír a tájba”. Hatásos versépítő elemnek ismerjük el Weöres versében jelentkező képletet is, és szellemes költői értelmezését expresszivitással teli megoldásnak értékeljük: A=A + Diff Minden szakadatlan növésben-fogyásban Mi sem egyenlő önmagával vagy több, vagy kevesebb. (A mozdulatlan mozgása). Szepesi Attila Bólyai-plakett című költeményében versépítő elemek a matematikai szimbolikus jelzések is. Vizuálisan és inlellektuálisan olyan ve sbeli emléket állít a nagy tudósnak, amely együtt hagyománytisztelő és költői megoldás: leg j> keserűség <=leg(nagyobb)> oo árvaságom — vallottad {= végtelen árvaságom) egy el nem küldött levélben . . . Befejezésül néhány olyan költeményre hívjuk fel a figyelmet, amelyben az alkotók valóban nagyon emberi lé'kérdésekről mondják el gondolataikat. E finom lírai versekben a számok, a matematikai kifejezések, műszók egyáltalában nem egyszerűen csak versépítő elemek, hanem többet vállalnak mint a szavak, s a nyelven kívüli o'yan összefüggésekre társadalmi, politikai stb.) is utalnak, amelyekre az olvasó nem is gondolt. Figyeljük meg ebből a szempontból József Attila A számokról című versét: Tanultátok-e a számokat? Bizony számok az emberek is. Mintha sok 1-es volna az irkákban, Hanem ezek maguk számolódnak S oktalanul külön hatványozódik Az 1 ilyformán mindig 1 marad És nem szoroz az 1 és nem is oszt. Jékely Zoltán versének sem annyira közvetlen tartalmi információs értéke fogja meg az olvasót, hanem a szabad asszociációs tevékenységre késztető ereje. Ennek az erőnek felnagyításában nagy szerepet vállaltak a matematikai kifejezések. Mi voltam én? Mik vagytok? Mi az ember? — Gyötört a vak számtani művelet s a végtelen elé az életemmel tettem vádló, konok mínusz-jelet. (Madár Apokalipszis). ★ Szerény dolgozatunk első részében a filológus alázatával azt kívántuk megmutatni, hat-e a számok világa, a matematika a lírai versek kifejezéskészletének korsze űsítésében. A második rész a formák világával, a geometriával kapcsolatos problémakört vizsgálja majd meg. (Folytatjuk)
