Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: 2x2=? Líra és matematika
Boudard: Aritmetika mesebbé tágul, s nem véle'len, hogy a számjegyekre ő is kulcsszerepet bízott. Akkor, / 22 évesen / nem szorulva / az ég kegyére sem / 77 éve / 100 éve / vág/ mióta van / hogy a világot / vérünkkel sózzuk / mert íme / sótalan. Nemes Nagy Ágnes intellektuális igényű lírájában is komoly elha árolg értékű szerepet töltenek be a számjegyek. Bizonyos rejtett asszociációk felszínre hozásában segítséget nyújtanak az olvasónak: „S jönnek sorban, derengő végtelen / fény-sapkában 92 etem (A tárgy fölölt); ,,Az évszak is helyet cserél / egymással észak és dél / 26 ezer év alatt. / 26 ezer év után / öregszik a qyümölcs a fán” (Dal). Nemcsak élénkebb vizuális képzetet kelt a számjegy versbeli megjelenése Lászlóffy Aladár költeményében, hanem igen nagy az értelmet megmozgató hírértéke is: Nem a nagy fájdalmakat — a nagy összegeket / nehéz elviselni / 1 C00 000 000 fényév / meg százezer-milliá d, annyi mint — / a szerves étet kialakulása, / meg a társadalmi igazság megértetése / köz': eltelt idő. / Minden most válik borzalmas összeggé (Nem a nagy fájdalmakat). Garai Gábor Éhség című költeményében pontos és hiteles magyarázatot ad a ról, miért kényszerül szinte a költő, hogy pontosan számoljon a versben és a számjegyekre bízza a kulcsszerepet: Világ-birodalom az éhezés / száz közül / hatvan, egyszer se szívja meg magát / naponta / jóllakottra. / Másképp, s precízen: 60 százalék / . / tárg/iasan, indulattalanul: / évente mintegy 40 millió / éhhalál Hogy a számjegy nem egyszerűen csak klisé a versben, hanem sokszor keserű emberi indutettal telített sti- luseszköz igen hatásos emocionális há térrel, bizonyítja ez a versrészlet is: „Táplálkozástudományi / napok, / ülé-ezik 300 jóllakott! ” (Sorbán Szabó Zoltán: Étet és Tudomány). A kü'önböző mennyiségi viszonyok szám egyekben való jelölése egészen sajátos szerepet kap Tandori Dezső Egy Kosztolányi-vers c'mű költeményében. Az olvasót valóban arra kény- szeri i, hogy vállalja a merészebb asz- szociációs folyamatban való aktív részvéte't, s megke esse azt a logikai összefüggést, amely ott bujkál a számjegyek sorai között. A versbeli helyzet is megfelelő atmosz'érát teremt a szabadabban asszociáló olvasónak ahhoz hogy a legmegfelelőbb képsort társítsa a számjegyek sorához és a nyelvi jelekkel ábrázolt mondanivaló, se a számjegyekben kifejezett közlő- érték közötti intellektuális és hangulati összefüggéseket is megértse: Most harminckét éves vagyok Nap Hold kelte óra perc Nap Hold nyugta 350 1945 121 1830 350 1945 206 1926 351 1945 301 2010 stb. stb. Azoknak, akik eleve értelmezhetetlennek, sőt értelmetlennek tartják az idézett verset, azt ajánljuk, próbálják Kosztolányi költeményeinek alaposabb áttanulmányozása útján megtalálni azokat az eredőket, amelyeknek alapján feltárul a vers igazi mondanivalója. Magunk sem adunk értelmezést, mert csak egy tenne a sok tehetőség közül: ezzel is arra ösztökéljük az olvasót, hogy vállalja az alkotóíársi szerepet. Tudunk arról is, hogy sokan szívesen hasonlítják össze az alkotó matematikus és a teremtő költő munkáját. Sőt azt a tételt is megfogalmazták, hogy a matematikusok fogalmaik megalkotásának folyamatában szinte tudatosan törekednek valami olyan belső szépség kialakítására, ami a művészeti alkotásokat jellemzi. (Rúzsa Imre: Matematika és a filozófia határán 183.). Másrészről a költőket is szerfölött izgatja a számok világa, s nem egy közülük „a számok varázsáról" fogalmaz meg olyan mondanivalót, amelynek kialakításában az elmélyült intellektuális tevékenység és a valóban játékos költői fantázia egyaránt szerepet vállal. Szívesen merítenek a számmisztika, a kabala hagyományos tanításaiból is, de csak annyira és annyit, amennyi szükséges költői alkotó erejük felerősítésére. Bár Horváth Imre Túl a számokon című versében arról énekel, hogy: „Számnál egyéb nem származik a számból”, amint majd később látni fogjuk, maga is igen merész versbeli helyzeteket épít ki a számok köré. A költőket izgatta a számfogalmakkal kapcsolatos absztrahálás lényege is. Szabó Lőrinc így fogalmaz: „...titok van mindenféle számok között” (Lóci meg a számok). A számok között és a számokban rejlő „titkok" ajtaját nyitogatják a költők akkor, amikor a számfogalomhoz, vagy éppen csak az arab számírás jegyeihez kapcsolódva nagyon is személyes jellegű vallomásokat társítanak. Gellért Oszkár erre az összefüggésre is utal Kabala és valóság című versében: „A kettős számok titkos kabbalája . . . / A huszonkettő:. füttyös fiatalság / A negyvennégy: viharzó férfikor”. Babits Mihály sem véletlenül használta verseimül a kabala szót. Érdemes megfigyelni, milyen képzeteket, gondolatfoszlányokat és valóságviszonyítási lehetőségeket sugall egy-egy számjegy, illetőleg számfogalom a költőnek: Egy mennyi mindent próbáltam én — de minden egyre megy. Kettő az egyből kettő sohse lesz . . .
