Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: 2x2=? Líra és matematika

lati összefüggések feltárásában arra is tekintettel leszünk, hogy megmutassuk: a vers nem tudományos alkotás, vagy ahogyan Szabédi László fogalmazott „nem logarléc a lant” (Költők s bírálók).

Ugyanakkor sok példa bemutatásával bizonyítani tudjuk, hogy a matematika, annak részterületei mégiscsak forrásul szolgálhatnak természetes és szerves versbeli elemként a költők számára. Először az aritmetikával kapcsolatos ismeretanyag nyújtotta lehetőségekről szólunk. Az se véletlen, hogy Szécsi Margit igen mély és ugyanakkor merész asszosiációra késztető versében dicséri azt a gondolkodó embert, „aki feltalálta az aritmetikát” (Költő a Holdban). Tanulságos és ugyanakkor izgalmas annak megmutatása is, hogyan válnak szerves verselemmé a számjegyek. Volt idő, amikor egyértelműen elítélték a versbeli számjegyek megjelenését. Elsősorban azzal érveltek, hogy egy lírai költemény nem bírja el a számjegyek nagyon elvont tömörségét, nincs sem közlő, sem kifejező jértéke és stílustalanul kirínak a';|»evegből. (F. G. Számjegy vagy betpWNyr. 87:392).

Az irodalmi avantj^de vonzásában alkotott költők, elsősömön a dadaista, kubista, aktivistap irányzat követői ugyanakkor jogosuljak ítélték a számjegyek versbéfi« szerepét, sőt a gyakorlatban olyan verseket is alkottak, amelyeknek létezési formája csak szám. A „vizuális líraiság” (Apollinaire) képviselői a képversek mellett számverseket is gyakran alkottak abból a meggondolásból kiindulva, hogy a szám rejtettebb ÉijUgyanakkor szabadabb képzet- ’ffijjpondolattársítási folyamatot indít mg az olvasóban, mint az írásjegy MSoz írásjegyekből formálódó nyelvi «»Voltak, akik azt bizonygatták, hói,#.» számversek hatására az olvasó^Srész „költői játékba” kezd, s azaP, hogy a számjegyeket „átteszi" nyelvi jelekre, maga is költővé válik. Kassák Lajos aktivista folyóirata, a Ma ,s közöl néhány ilyen csupa számokból formált verset. Csak egyet példának:

25 42 56 4

25 44 6 ‘A 4

26 46 6

26 48 6 58 stb, stb.

Érdekes lenne annak kísérleti megvizsgálása, mit „olvas ki” az ilyen számversből egy, a matematikában nem jártas olvasó' &S mit egy kutató matematikus. Valószínűleg más-más asszociációs képzet- és gondolatsor alakul ki bennük a számvers olvasásának hatására. Azt a kérdést is többen felvetették, mi szülte ezeket a számverseket. A formai zűrzavar, vagy néhány költő „polgárpukkasztó gesztusa" (Illyés), vagy talán csak a szavakból kiábrándult költő tiltakozása e.edményezte azt, hogy a versekben külön informatív értéket képviseltek a számfogalmak, illetőleg a számjegyek. Valamiféle depoetizálási célok szolgálatát is látták sokan ebben a számversírási gyakorlatban. Nem egy költőnk, különösen a század elején, a forma forradalma jegyében és a formai kísérletezés szándékával bízott egyre gyakrabban versbeli szerepet a számokra, a számjegyekre.

Illyés Gyula Nádassról írt esszéjében úgy ítéli meg, hogy az 1920-as években több magyar költő „szerencsésen" használta fel a számverseket is mondanivalójának kifejezésére. Ezekben a számversekben „a jelzővé és kiegészítővé emelkedett számok organikus részei a versnek, sőt a költői képnek is”. Nádass József, aki fiatal korában maga is szerzett néhány ilyen jellegű költeményt, később, visz- szaemlékező soraiban a vad jelzővel minősíti ebbeli kísérleteit. Ezt írja: „Néhány ilyen vad számverset is írtam :

Higyjéi el nekem mindent . . .

23845

9

9

Higyjéi el nekem mindent. (Nádass: Láng és korom. Bp. 1961). Amikor az avantgardizmus legszélsőségesebb és legbonyolultabb változata, c dadaizmus eljutott a szó és az értelem felbontásáig, és helyettük a számjegyekre bízta annak elmondását, hogy valójában az ember helyzete vált értelmetlenné, és az emberi szőjelek, nyelvi formák már nem alkalmasak a közlő szerep teljesítésére, akkor a humánum oldaláról „lázadásnak" szánták e számverseket (Méliusz: Az illúziók kávéháza, Bukarest, 1971. 393). Ezekben a számjegyek nem valóságos értéküknek megfelelően szerepelnek, hanem csak arrq| valók, hogy elindítsák a versolvasótigy furcsa, szokatlan, szabad és meJRsz asz- szociációs-sor megteremtésén®!; útjára. Az olvasó szabad képzettíBítására is számított a költő akkor, “dinikor a Ma hasábjain megjelent, sámversé- nek első sorát megalkotta:

1=3=1 (Joel Béla: Lelkiismeret.).

Kahána Mózes A több című költeményében versbeli szerephez jutó számjegyek olyan szövegösszefüggésben vállalják a közlő, kifejező szerepet, amelyben még összetettebbé válik az olvasóban meginduló képzet- és gondolattársítási folyamat, s az olvasó vagy vállalja a merészen játékos költői fantázia nyomon kísérését, vagy értelmetlennek minősíti az egész verset:

700 Ható Külső -f- 350 Reagens Lemez beleszorozva 3—4 vágy.

= plusquam reális torz, erős, a többöm . . . stb, stb.

Kassák Lajos azt tartotta, hogy a költő a valóság hű ábrázolója, s „valóság" a szám is. Szerinte a számok gyakran többet bírnak el versbeli szerepükben, mint a nyelvi jelek. Nem véletlen tehát, hogy a számjegyek igen sok versében költői közlőértéket kapnak, s hogy milyen összefüggésekben, arra csak néhány jellemző típuspéldát idézünk: „13 angyal járt előttünk...”, „íme itt vannak 1 1/2 márkáikkal a semeszek”; „olyan voltam, mint a 7 árva ..” (A ló meghal, a madarak kirepülnek); „18250 agyontaposott lépcsőjét másztuk meg a hegynek” (Budapest ege alatt). Egyik versének címe is számjegy: 12. Ilyen sorok olvashatók ebben a versben: „12 kiáltás a föld alól/ 12 asz- szony sír felette/ 12 elhagyott asz- szony..." stb, stb.

A számjegyeknek versbeli szerepét tekintve ez az eleinte csak avantgarde jellegű formai megoldás szinte napjainkig élő örökség. A költői szándéknak megfelelőn azonban korszerűsödött a számokra bízott versbeli szerep.

József Attila több versében belehelyezett számjegyek is külön funkciót vállalnak, s ezek a „beszélő számok” a mennyiség közlésén túli összefüggésekről is vallanak. Típuspéldának csak két versének egy-egy sorát idézzük: „5 hete, hogy nem tudom mi van veled” (Egy átlátszó oroszlán); „21 éve már, / Hogy elhagyta értem az erdőt" (Pillantásomtól az almák) síb.

Nem összeférhetetlen versbeli elemek a számok Szabó Lőrinc versének ebben a részletében sem: „Mi lesz? .. 1900-ban születtem .. / Volt csalódás .. S mennyi lesz, ha megérem / a 2000-et, ahogy egykor reméltem!” (Barátaimhoz). Ugyancsak nem pusztán a mennyiség, a számérték közlése céljából építi bele Csanádi Imre versébe a számjegyeket. Ezek a számok a költői számadásban az értelemnek és a szemnek egya ánt precízen állítják előtérbe a rideg valóságot. Erre építi rá a költő finom rezignáció- val telített őszinte vallomását: Itt élek Pesten! / anno 41-ben, / Krisztusunk után / 1900-zal, / 21 évemről / egykét sóhaj ha, / egy-két lázongás vall. (Újévi vers). Képes Géza Kulcs című versében az egyéni számvetés egyeteBoudard: Matematika