Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Dr. Agyagási Dezső: Találkozás az egri gyógyvizeknél

minden beteg idejekorán szakintézetbe kerüljön és elég sokáig ott is maradhasson.

Az igények felméréséhez szükség lenne olyan adatgyűjtésre, mely a reuma előfordulásainak gyakoriságát mutatná. Ez a felmérés még nem történt meg és külföldön is csak kisebb területekre vonatkozóan vannak ilyen adatok. Dániában 18 százalékos, Hollandiában 19 százalékos előfordulási gyakoriságot találtak. Hazai viszonylatban egy-egy kisebb területen 7,5—14,3 százalékos adatokat ismertettek. Átlagban ma az ország tiz százalékát szokás reumás betegnek tekinteni. Ebből könnyű kiszámítani, hogy hazánkban ilyen becslések szerint körülbelül egymillió reumás beteg él és így a reuma a legelterjedtebb népbetegség hazánkban.

Az egri megyei szakrendelő intézet reuma-szakrendelésén tíz éve kartonozzuk a megjelent reumás betegeket oly módon, hogy az egyszer már megjelent beteg akárhányszor és bármely szünet után is jelenjen meg, többé már nem számít új betegnek és adatai az ismételt megjelenéskor a már felfektetett kartonra kerülnek feljegyzésre. Ilyen feltételek mellett megközelítően 30 ezer beteget tartunk nyilván. Az egri reuma-szakrendelés területén 198 ezer lakost számítva, a nyilvántartott betegeink száma meghaladta a lakosság tíz százalékát. Elméletileg az új betegek számának lényeges csökkenését kellett volna észlelnünk, ezzel szemben 1974-ben a megjelent betegek 16 százaléka számított új betegnek. Adataink alapján úgy véljük, hogy megyénkben a reuma morbiditása tíz százalék felett van, megközelíti a dán és a holland szerzők adatait. Reálisnak látszik területünkön a legkevesebb 15 százalékos morbiditással számítani. Ezeknek a betegeknek 10—30 százaléka (Kellgreen és munkatársai szerint) évente reuma-gyógy- fürdőkórházi kurativ — gyógyító — kezelésre szorul s ez mintegy előírja a szükséges kórházi ágyak számát is.

Adatgyűjtéseink, alapján 350 ezer lakosú megyénkben 50—55 ezer főre tehető a reumás betegek száma. Ha Kellgreen 30 százaléka helyett — szerényen — ezeknek tíz százalékát tartjuk reuma-gyógyfürdőkórházi kezelésre szorulónak, akkor is minden évben Heves megyében 5 és fél, 6 ezer beteg évenkénti reuma-gyógyfürdőkó. házi kezelésére van szükség. Egy-egy ilyen kúrát 24 naposnak véve, egy kórházi ágyat évente 15 beteg használhatna s ez esetben a Heves megyei reumás betegek részé,e 350—400 ágyas reuma-gyógyfürdőkórházra lenne szükség.

1965—1968-ig 25 ágyon, 1969-től 48 ágyon tíz év alatt az elbocsátott betegeink száma összesen 5431 fő volt. Vagyis tíz év alatt kezeltünk annyi beteget mint amennyit egy év alatt kellett volna. így érthető, hogy a betegek nagy része erősen elhanyagolt állapotban kerül reuma-gyógyfürdőkórházi kezelésre és oda csak ritkán, nem állapotának, betegségének megfelelő gyakorisággal kerülhet újból vissza.

Intézetünknek feladatául azt tűzték ki, hogy kórházi környezetben gyűjtsön adatokat az egri gyógyvizek terápiás értékéről, használhatóságáról. A cél érdekében először gyógyvizeink vegyi elemzéseinek adatait vettük számba és modern vizsgáló eljárásokkal új ismeretek szerzésére törekedtünk. E téren négy korszak határolható el.

A vegyi elemzések nélküli időszak, melynek kezdete a régmúlt homályáig nyúlik vissza és 1763-ig tart. Vizeink ekkor az érzékszervekre gyakoroltak a szokványostól eltérő tulajdonságaikkal olyan kedvező hatást, melyek a megfáradtakat arra ösztönözték, hogy itt keressenek felüdülést, — a betegeket pedig arra, hogy szenvedéseikre itt keressenek enyhülést. E korra esik az érzékszerveiknek hitelt adó, aránylag rövid empirikus eredményekre támaszkodó törökök gyógyfürdő-építkezései is Egerben. Ezek egyikének átalakított maradványai ma is a gyógyfürdő részei, míg a másik török gyógyfürdőt 1856-ban bontották végleg le, és helyén létesítették az egri nyitott versenyuszodát. A harmadik, főleg tisztálkodási célokat szolgáló női török fürdő, a „Valide Szultána" fürdő romjai további feltárásra várnak a Dózsa György téren. Levéltári adatok bizonyítják, hogy Egerben már a törökök előtt is működött magas szintű, fürdőmestert alkalmazó jó hírű fürdő, mely királyi vendégeket is fogadott.

A második kor 1763—1917-ig számítható. Kezdődik Mária Terézia rendeletével, aki kötelezte a megyei főorvosokat, hogy területükön fakadó, gyógyhatásúnak ismert vizeket kutassák fel, írják le s vagy maguk, vagy ahhoz értő szakemberrel vizsgáltassák meg azt. Az egri fürdők akkor két megyéhez tartoztak. A keleti forrásokat Domby Sámuel Bosod megyei, a nyugatiakat Markhot Ferenc Heves megyei főorvos vizsgálta meg Megállapították, hogy az egri hévizekben kevés az alkalikus elegyrész, s általában csekély mennyiségű az oldott anyagok aránya és így a vegyileg közömbös hévizek sorába tartoznak. Török József debreceni orvos és vegytantanár 1848-ban díjnyertes pályamunkájában megállapította, hogy az egri gyógyvizek a Gastein Pfaeffers, Teplicz (Csehországban) és Wildbad (Würtenbergben) vizeihez mind alkatrészeit, mind „hévmérsékletét” tekintve — főleg a Wildbadihoz — meglepően hasonlítanak. Hőmérsékletét -j- 25 R°-nak, 31,2 foknak találta.

Boleman István, korának kiváló balneológusa már 1887- ben írt „Fürdőtan”-ában megállapította, hogy a gyakorlatban a hűvös ásványvizeket melegíteni, a forrót hűteni szokták, úgyhogy rendesen csakis 30—40 fokos vizet használnak. A kádakban használt melegített fürdők azonban nem tartják meg az egész fürdő alatt eredeti hőfokukat, hanem a használat idejéhez mérten veszítenek belőle, míg a „tükörfürdők” medencéiben a víz állandóan cserélődik s ezért a hőmérséklete sem változik a fürdés ideje alatt. Ha az orvos ilyen fürdőbe küldi a betegét, biztos lehet abban, hogy a „megkívánt fürdő nem függ a fürdőszolga szeszélyétől”. Különben hiszi, hogy „akár hány hévíz, hegyi forrás van, amelyek majdnem minden vegyi alkotó résztől mentes, melyekből a szilárd részek csaknem egészen hiányoznak és így tisztaságukra nézve megközelítik a lepárolt vizet”. Ezért az ilyen vizekre az egyszerű, indifferens, közömbös hévíz elnevezést helytelennek tartja. Célszerűbb szerinte az ilyen forrásokat „tiszta vizek”-nek nevezni, annál is inkább, mert ez a kifejezés felel meg legjobban az akratotherm fogalmának is, lévén az akraton magyarul tiszta.

Erre a korszakra esik egy szerencsés véletlen folytán, hogy 1908-ban felfedezték a „Dobó István” jódos-brómos alkalildoridos-konyhasós-hidrogencarbonatos athermális ásvány- és gyógyvizet, mely 5,91 mg/l jodid ion tartalmával akkor hazánkban egyedülálló volt. Palackozták, ivókú á- ban használták, előnyére szolgált, hogy más hasonló vizekhez képest bitumen nélkül tört fel, mely főleg a vesékre káros. Ezért előzetes kátránykivonásra nem szorul. További előnye, hogy aránylag csekély a konyhasótartalma, így olyan esetekben is alkalmazható, amikor a konyhasónak kontraindikációja van. Hőmérséklete 13 fok, ivásra közvetlenül kitermelése után, természetes állapotban alkalmas.

Harmadik kora az egri gyógyvízelemzéseknek 1917-től 1973-ig számítható. A radioaktivitás felfedezése lehetővé tette hazánkban is, hogy Weszelszky Gy., megmérje a gyógyvizek radioaktivitását és „Az ásványosvizek radioaktivitásáról" írt 1917. évi cikkeiben annak eredményeit közzétegye. Megállapította, hogy az egri, úgynevezett egyszerű vagy akratotherm gyógyvizek radioaktívak. Az aktivitást a gáznemű radonnak tulajdonították. Az egri gyógyvizek a hazai radioaktív vizek között az erősen aktívak közé tartoznak. Legaktívabb a „Török-fürdő” vize, melyben az oldott radon és a belőle feltörő gázok együttes aktivitása 16 310 piko Curie/I. A vizek gyógyhatását ettől kezdve a radioaktivitásnak tulajdonították, miután a modern kémiai eljárások sem voltak képesek, legalábbis a gyakorlat számára pontosabb vegyelemzéseket szolgáltatni. Mind a nyomelemek, mind a nehéz fémek kimutatására, az eljárások bonyolultsága miatt ez időben kísérlet sem történt. így a langyos vizek új elnevezése egyszerű radioaktív termálvízzé változott, ahol az egyszerű jelző azt fejezi ki, hogy a vízben oldott ásványi só tartalom nem éri el az ezer mg/l mennyiséget, hanem 600—700 mg/l között ingadozik, míg hőfoka és radioaktivitása az előírt követelményeknek megfelel. A sorozatban végzett ellenőrző vizsgálatok Weszelszky adatait erősítették meg. Radioaktív vizeink helyét a hazai hasonló vizek között az ábrán tüntettük fel.