Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Kelemen Imre: Bartók és a román népzene

ram-archívumban lehetősége volt román gyűjtők felvételeit tanulmányozni. S végül megjelent nogy jelentőségű műve: a Népzenénk és a szomszéd népek zenéje című tanulmánya.

Ez a munka eddigi kutatási eredményeinek összefoglalását adja. Miután sorra áttekinti a magyar majd pedig a környező népek zenéjének sajátosságait, felvázolja az átvételek, kölcsönhatások lehetséges módjait. A zárószóban izgalmas kérdéseket vetett fel amelyeknek megoldása esetén a kelet-európai népzenekultúrák sok, addig ismeretlen ösz- szefüggésére, kapcsolatára lehetne fényt deríteni. A szövegrész mondanivalóját Bartók számos dallampéldával is igazolta.

Talán mondanunk sem kell, hogy ebben a tanulmányban is a legszigorúbb tárgyilagosság s az általa akkor ismert adatokhoz való következetes ragaszkodás jellemezte munkáját. Ennek ellenére újabb támadás éri. Ezúttal román oldalról. 1936 elején egy kolozsvári egyetemi tanár, Coriolan Petránu, „Bartók és a román zene” címmel nagy tanulmányt jelentetett meg. Ebben a magyar muzsikus egész tudományos munkásságát bírálat tárgyává tette. Megállapításainak legfőbb pontjai a következők voltak: 1. Bartók nem tekinthető pártalan kutatónak, mert a román népzene bizonyos részében magyar hatást próbál kimutatni, s ez összefüggésben van a magyar revizionizmus eszméivel. 2. Petránu szerint román kutatók megcáfolták Bartók állítását. 3. Bartók nem lehet jogosult arra, hogy ítéletet mondjon egy nép zenéjéről, mert csak két megye zenéjét ismeri. 4. Munkáinak forrásjegyzékeiben román kiadványokat nem említ meg. 5. Bartók kétségbe vonta a román zene egységességét, továbbá azt, hogy a román dallamok ha'ással voltak a magyar népzenére. 6. Petránu szerint Bartók könyvei a Román Akadémia anyagi támogatásával jelentek meg. Bartók a jelek szerint eléggé nehezen szánta e! magát arra, hogy válaszoljon a támadásra. Csak egy évvel később, 1937 tavaszán tette közzé válaszát a Szép Szó-ban.

„Néhány általános megállapításon kívül” — csupán arra szorítkozott, hogy Petránu téves állításait „sorban helyesbítse”.

A támadó cikk s Bartók válasza nyomán számos nyilatkozat, vélemény látott napvilágot a román és a külföldi szaksajtóban részben Bartók mellett, részben ellen. Maga Petránu évekkel később, 1940 és 1944 között — amikor Bartók már Amerikában volt, Arte Transilvaniei címen vaskos kötetet adott ki, amelyben a Bartók ellen irányuló különböző sajtótermékekben megjelent írásokat gyűjtötte egybe. (A Petránu féle cikket, Bartók válaszát, s az ezzel a kérdéssel foglalkozó egyéb írásokat a Bartók összegyűjtött írásai című kötetben a 653—661. ill. a 887—896. oldalakon találhatjuk.)

Bartókot elkeserítették ezek a támadások. Az eddig eléggé rendszeres romániai hangversenykörútjai abbamaradtak. Levelezését sem ismerjük ezekből az időkből. Azt viszont Viorel Cosma közléséből tudjuk, hogy a Román Népköztársaság Akadémiájának páncélszekrényében olyan Bartók leveleket őriznek, amelyeket kívánságára, csak halála után 30 évvel lehet felbontani — tehát 1975-ben. Ezeket a leveleket Bartók Gheorghe Oprescura, a román művészettörténeti intézet igazgatójára bízta.

Van valami jelképes abban, hogy az általunk ismert utolsó román vonatkozású dokumentum Busitia Jánosnak szól. A képeslapot, amelyből csak töredék maradt meg, Bartók 1936 végén törökországi gyűjtőútjáról írta belényesi barátjának — visszaemlékezve a húsz évvel korábbi s egyben az utolsó havasdombrói gyűjtésre.

A 20-as, 30-as években készült kompozíciók között ismét találhatunk „romános” darabokat. Az 1923-ban kelet&

kezett Táncszvit egyes fordulatai félreérthetedenül utalnak bizonyos román táncdallamokra; itt lehet említenünk a két, hegedűre és zongorára írott rapszódiát (1928), továbbá a Hegedű-duók egyes darabjait is.

az Összefoglaló munka mi—ms.

Bartók 1940 októberében elhagyta az országot s az Egyesült Államokba emigrált. Magával vitte nagy összegező román népzene-gyűjteményét, amelynek végső formáját, elrendezését a most következő években kíván'a kialakítani. Agatha Fasset „Bartók amerikai évei" című könyvében leírja, hogy milyen elmélyülten dolgozott Bartók a gyűjteményen. A munka első részével 1942 végére készü't e1, s a nyomdakész állapotban levő kéziratot a New York-i Columbia Egyetemen helyezte letétbe. A harmadik kötet, amely a szövegeket tartalmazta, később, 1945 tavaszán készült el. Az első kötetben találjuk a hangszeres dallamokat.

Ezeket Bartók a következőképpen csoportosította:

1. Olyan hangszeres darabok, amelyeket tánchoz szoktak játszani.

2. Szöveges dallamok hangszeres változatai.

3. Lakodalmi hangszeres muzsika.

4. Havasi kürtön előadott dallamok.

Az egyes népi hangszerek leírása után, a táncfajták vizsgálata következik, majd vidékenként haladva Bar.ók ismerteti sorrendjüket a vasárnapi táncban. A kötetben közölt hangszeres dallamok száma: 1115. A második kötet szöveges dallamai az alábbi csoportosítás szerint következnek:

1. A'kalomhoz nem kötött dalok,

2. Siratok,

3. Lakodalmi dalok,

4. Arató dalok,

5. Esőt kérő énekek.

A közölt szöveges dallamok száma 1440.

Meg kell jegyeznünk, hogy ebbe a nagy gyűjteményes munkába Bartók az 1913-ban kiadott bihad gyűjtés anyagát is bedolgozta. (Időközben ugyanis az összes dallamot újra lejegyezte a fonográfhengerekről.) A köteteket bevezető tanulmányok átfogó s minden részletre kiterjedő leírását adják a román népzene egyes stílusainak, nyelvjárási sajátosságainak, s a legkülönfélébb előadásbeli jellegzetességeinek. Páratlanul nagyszerű összefoglalás a harmadik kötet, amely a szövegeket tartalmazza. Ezeket Bartók témák szerint csoportosította (Szerelmi dalok, szomorú dalok, katonadalok stb.), majd az egyes témákon belül különböző alosztályokat alakított ki.

A Román Népzene (Rumanian Folk Music, a szokásos rövidítésben RFM), a nagy összefoglaló munka csak jóval szerzője halála után 1967-ben jelent meg — Benjamin Suchoff amerikai zenetudós gondozásában. Megjelenésével c kelet-európai népzenetudomány kitűnő és nélkülözhetetlen szakmunkával gazdagodott.

Bartók halála óta sokat fejlődött a népzenetudomány. Érthető és természetes dolog, hogy bizonyos megállapításain túlhaladt az idő. Munkássága azonban így is maradandó. Maradandó főképpen azért, mert elsőként mutatott rá a jelenségek hátterében húzódó vagy lehetséges történeti kapcsolatokra. De maradandó az életműve emberi vonatkozásaiban is. Világnézete a népdalgyűjtések hatására fej'ődött magyar hazája szolgálatától, a dunamenti népek egymásrautaltságának megértésén keresztül, a népek testvérré válásának eszméjét hirdető, egyre magasabb fokon megújuló egyetemesen humanista világnézetié.

52