Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Kelemen Imre: Bartók és a román népzene

tés anyaga. A munkát a bukaresti Román Akadémia adta ki, a „Román nép életéből" című sorozatban. Bartók még 1910 áprilisában kapcsolatba lépett D. G. Kiriac-kal (186ó —1923), a neves román zeneszerzővel. Felajánlotta, hogy addigi gyűjtését valamely román közkönyvtárnak adományozza. Egyben felvetette a kiadás gondolatát is. Csaknem két évig tartó huza-vona után 1912-ben megegyezés született: az Akadémia gyűlésén megszavazták a gyűjtemény kiadását. Ez elsősorban Kiriac érdeme volt, akinek szaktekintélyével sikerült kedvező döntésre bírni a gyűlés résztvevőit. A 371 dallamot tartalmazó kötet az első gyűjtemény volt amely fonográffal felvett román népzenét tartalmazott. S egyben az első volt Bartók népzenetudományi munkái között is. Egy román néprajzi folyóirat azonban igen kedvezőtlen bírálatot közölt a kötetről. A cikkíró miután felsorolta az általa hibásnak vélt eljárásokat, arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a gyűjtemény „teljességgel érdektelen” továbbá, hogy „semmiféle haszonnal sincsen" a román nemzeti zene szempontjából. Foglalkozott a kötettel Seprődi János (1874—1923) a Kolozsváron élő neves zenetudós is. Elsősorban az anyag elrendezését bírálta s hiányolta, hogy nem történik utalás benne a dallamoknak a magyar népzenéhez fűződő esetleges kapcsolataira. Ugyanakkor elismerő és meleg hangon szólt a könyv nagy tudományos jelentőségéről. A bihari kötetnek valóban voltak hibái, fogyatékosságai. Ezt Bartók maga is látta, s a má- ramarosi kötet készítésénél már messzemenően ügyelt arra, hogy minden tekintetben kifogástalan munka kerüljön ki keze alól. Ez a gyűjtemény azonban már csak a háború után 1923-ban jelenhettet meg.

1914 februárjában ismét Bihar megyében találjuk. Ez alkalommal Havasdombrón bővíti népzenei ismereteit. Szerette volna ennek a Béli-hegyekben fekvő, a közlekedési utóktól távol eső zárt közösségi életet élő falunak elkészíteni a zenei monográfiáját. Ezt az útját ismét Busitia János kész-tette elő. Bartókhoz intézett levelében így ír: „Van nekem egy jó barátom, az örvényesi erdővéd egy igen intelligens román ember... aki teljesen megértve a Mester működésének áldásos voltát, a legnagyobb örömmel áll majd rendelkezésére .. költő is, aki kedves egyszerűséggel ír a nép életéből vett moralizáló tárgyú verseket.” Az erdészt, akiről Busitia ír, Marele Isaiásnak hívták. Minden támogatást megadott Bartóknak, aki ily módon nagyon eredményes munkát végezhetett. Láthatta a vasárnapi táncot, s a falu öreg paraszthegedűsétől, az akkor 61 éves Petrisor Pusco-tól mintegy 40 táncdallamot jegyezhetett le. (E muzsikus nem mindennapi képességeiről az RFM első kötetében Bartók külön is megemlékezett.)

Jelentős dátum volt román népzenegyűjtésének történetében a következő hónap is. A Magyar Néprajzi Társaság rendezésében március 18-án előadást tartott a hunyadi román népzenéről. A zenei bemutatásokat a Hunyod megyei Cserbei nevű faluból Budapestre utaztatott parasztok szolgáltatták. Két énekes asszony, egy dudás (csimpolyás) és egy furulyás érkezett a fővárosba — melynek nevezetességeit maga Bartók mutatta meg nekik. Az előadás nagy sikerének kapcsán a Világ c. lap cikkírója utalt a nemzetiségi kérdés sürgető megoldására is: „Népi viseletűk teljes hímzésdíszeben jelentek meg, ...nagyobb, melegebb sikert arattak sok neves hangverseny-énekesnőnél... és ha az ember elnézte, hogy milyen meleg, szinte meghatott érdeklődéssel figyelte őket a magyar publikum, akkor keserű gyanakvással kellett a nemzetiségi kérdésre gondolni." — írja a cikkíró, majd később így folytatja: „...milyen harmónia lehetne ebben az országban, ha a sok alacsonyrendű politikai szempont helyett, magasabb kulturális szempontból igyekeznének elintézni a nemzetiségi kérdést."

Az előadás anyaga „A hunyadi román nép zenedialektusa” címmel rövidesen megjelent az Ethnographia című folyóiratban. (Németül 1920-ban. Bartók legtöbb vihart kiváltó cikke volt. Magyar és román oldalról egyaránt támadták érte.)

Áprilisban feleségével Ziegler Mártával együtt Maros— Torda megyébe utaztak. Ez alkalommal elsősorban magyar népdalokat gyűjtött, de román anyaga is mintegy 250 dallammal gyarapodott. Itt, egy Urisiu de Sus (magyarul: Fel- sőoroszi) nevű faluban jegyezte fel azt a kolinda-szöveget,

amely majd később a Cantata profana-ban került feldolgozásra. A gyűjtőmunkában felesége is részt vett.

Sok terve volt az év további részére is. Augusztusban Moldvába akart menni, hogy ott a csángó és a román népzenét tanulmányozza. Közbeszólt azonban a háború s ezek a tervek sem akkor, sem pedig később nem valósulhattak meg.

A TOVÁBBI GYOJTÖUTAK 1915—1917.

Bartók a háború kitörése után nem sokkal levelet írt Ion Bianunak, a Román Tudományos Akadémia könyvtárosának, a máramarosi gyűjtés kiadásának ügyében. Ebben a levélben olvashatjuk a következő sorokat: „Már régóta akartam írni önnek, de az események olyan izgalmat váltottak ki belőlem, hogy szinte megbénítottak. Amit leginkább óhajtanék az, hogy legalább köztünk és Románia között maradjon fenn a béke. De akármi történjék is, megkezdett munkámhoz hű maradok: életem céljának tekintem, hogy folytassam és befejezzem a román népzene tanulmányozását, legalább Erdélyben

Az elkövetkező eseményeket ismerjük a történelemből. Bartókot nem is nagyon sokára „hazafiatlan kútmérgező”- nek fogják bizonyos körök nevezni, éppen román gyűjtései miatt. Ö azonban akkor is és később is hű maradt elveihez.

1915-ben nem gyűjtött román népzenét. Erre az időre esik viszont Zólyom megyei kutatóútja. Itt olyan ősi dallamokat talált amelyek a szlovák népzene legértékesebb rétegét adják. Ezek a pásztordalok, lakodalmi énekek s a szénagyűjtéshez kapcsolódó szokásdallamok a maguk jellemző melodikus fordulataival talán emlékeztették kissé bizonyos bihari dallamokra. De emlékeket ébreszthetett maga a táj is. Az Alacsony-Tótra alatt fekvő Hédel nevű faluból így ír feleségének: „Nagyszerű vad irtások vannak a hegyoldalakon, fantasztikus százéves korhadt fatörzsekkel, villámsújtotta fákkal. Az eidők legnagyobb része olyan amilyent mi szeretünk. Aztán sötét völgyekben zuhogó patakok, megint nagy, széles magas hegyhátak ..” A román népdalok utáni vágyakozását mutatják az ebben az évben keletkezett kompozíciói is- Ezek a következők voltak: 1. Magyarországi román népi táncok (Bottánc, Braul, Topogó, Bucsumi tánc, Román „polka”, Aprózó”). 2. Román karácsonyi dallamok (kolindáké két sorozatban, 10—10 darab),

3. Szonatina. Mindhárom mű zongorára készült. (Két kiadatlan darabsorozatáról is tudunk ebből az évből: 1. Kilenc román népdal énekhangra és zongorára, 2. Két román népdal 4 szólamú nőikarra.)

Az 1916-os év nyarán Marosvásárhelyen Kolozs és Maros—Torda megyéből való román katonáktól gyűjtött dalokat.

Nagyobb szabású gyűjtőútra egy évvel később került sor.

Júliusban több Arad megyei községben járt, majd ezután ismét elindult a számára oly kedves bihari vidékre. Ez alkalommal nem egyedül ment. Útjára magával vitte Tango Egisto-t az Operaház kiváló olasz karmesterét, azt a muzsikust, aki nem sokkal ennekelőtte sikerre vitte táncjátékát a „Fából faragott királyfi”-t. Demény János életrajzi dokumentációjában (Zenetudományi tanulmányok VII. kötet, 59—60. lap) erről a gyűjtésről csak feltételezett adatok szerepelnek. Mivel időközben megjelent a nagy összefoglaló román népzenei gyűjtemény, (a korábbiakban említett RFM.) — ma már tudjuk, hogy gyűjtési célból csak Havasdombrón és örvényesen jártak. Valószínűleg azonban, hogy csak Bartók, mivel Tango időközben megbetegedett. Semmi esetre sem felel meg tehát a valóságnak az az adat, hogy ketten ezer (!) dallamot gyűjtöttek volna. (A nagy gyűjteményben 7 dallamot találhatunk. Bartók azonban egy 1921-ben Busitiához írt levelében sajnálattal ír bizonyos örvényesen maradt fonográf-hengerekről, melyeken havasikúrt-felvételek voltak. Ebből arra lehet következtetni, hogy ettől több dallamot is gyűjthetett, de valamilyen oknál fogva — talán, mert úgy gondolta, hogy rövidesen visszatér —, a hengerek egy részét otthagyta.)

Ezzel végleg lezárult Bartók román népzenegyűjtése. Az 1918-as évben, elfogadva Busitia János meghívását, két hetet töltött a havasokban, de ekkor pihenni ment oda.

Most, hogy áttekintettük Bartók gyűjtőútjait, ideje, hogy