Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Kelemen Imre: Bartók és a román népzene

A román népzenével való első találkozás zeneszerzői munkásságában is nyomott hagyott. A magyar és a szlovák népzene-inspirálta darabok után, elkészülnek az első román ihletésű kompozíciók is. A zongorára Írott Két román tánc (Op. 8/a), a Vázlatok (Op. 9/b) 5. és 6. száma (Román népdal Belényes vidékéről, Oiáhos) mind az 1910- es évben keletkezett sőt a „romános” művekhez sorolhatjuk az ugyancsak ebből az időből való Két kép (zenekarra, Op- 10.) második darabját, „A falu táncá”-t is.

Az év végén, decemberben újabb gyűjtőútra indul. Ez alkalommal Torda—Aranyos megyében, a mócvidéken jár. Sok hangszeres zenét hall, — paraszt-hegedűsöktől, havasi kürtöt fújó asszonyoktól vesz fel fonográfjával dallamokat. Elragadtatással szól leveleiben a táj szépségeiről is. Egy Topánfalvcn keltezett lapján így ír: „Csodálatosan szép helyeken járok — még ha semmi eredménye se volna utómnak, akkor se bánóm. Fenyvesek közt, óriási havazások, zuhogó patakok Útja azonban eredményes is volt, mert közel 150 dallamot gyűjtött, melynek egyharmada AI- bakból, a XVIII. századi román parasztvezérnek, Kloskának szülőfalujából való volt. Néhány Alsó-Fehér megyei faluban is megfordult akkor (1911 január elején), ahol szintén értékes anyagot talált.

Nem sokkal ezután egy újabb bihari gyűjtőút terve foglalkoztatja. Ügy gondolta, hogy most Szombatság vidékén kezdi a kutatómunkát. Kíváncsi volt, hogy mennyiben hasonlít az itteni népzene, a már korábban megismert Belényes—Vaskoh vidék zenéjéhez. S bár Busitia János számos aján'ólevelet írt számára a szóban forgó falvak papjaihoz és tanítóihoz, az utazásra egyenlőre nem kerülhetett sor, mivel váratlanul megbetegedett. Később hangversenyköte- lezet'.sége, majd római és párizsi útja (itt arab népzenei felvételeket tanulmányoz) miatt kell elhalasztania az érdekesnek ígérkező gyűjtést. Így tehát csak az év végén jut el Biharba. „Hét nap óta dagasztom Szombatság, Rogoz, Drágcséke, Tasádfő, Korbezd és Kotyiklet sarát. Hiába, ez az ország legérdekesebb része népzene szempontjából. Itt minden ősi...” — olvashatjuk egy 1911. december 31-én kelt lapján. Bartók a Monarchia egyik legeimaradottab vidékén járt. Olyan helyeken is megfordult melyeknek, mint például Kotyikletnek, sohasem volt sem papja, sem pedig iskolája, s ahol minden ember írás-, és olvasástudatlan volt. 1911 végén és 1912 legelején a következő bihari falvakban gyűjtött: Szombatság, Rogoz, Drágcséke, Tasádfő, Korbezd, Kotyiklet, Alsókocsuba, Gyanta-Rohány. Közel 200 dallamot jegyzett fel, köztük kolindákat és táncdallamokat.

Mint zeneszerzői ekkor már eléggé széles körben ismerték. Művei azonban, ahogy azt a korabeli kritikákból olvashatjuk eléggé ellentmondásos fogadtatásban részesültek, mondanivalójukat alig, vagy éppenséggel sehogyan sem értették meg. Ennek egyik oka az volt, hogy zenekari művei csaknem kivétel nélkül gyenge, tökéletlen előadásban hangzottak el. Akkoriban sem az új zenét megértő karmester sem pedig i’yen művek megfelelő színvonalú tolmácsolására alkalmas zenekar nem volt. Ilyen körülmények közt néhány muzsikus (köztük Bartók és Kodály is) 1911 tavaszán megalakította az „Új Magyar Zene-Egyesület” — röviden UMZE — elnevezésű társaságot, melynek az lett volna a feladata, hogy megfelelő hangverseny-zenekart szervezve biztosítsa az új zeneművek elfogadható módon történő előadását. Voltak, akik úgy látták, hogy a magyar zenei életben ezzel új korszak nyílik meg. Sajnos nem így történt. A zenekait nem sikerült megszervezni, s az egész vállalkozás négy kamarahangverseny után abbamaradt. A budapesti közönség továbbra is érdektelenséget tanúsított az új muzsika iránt, s a kritika sem segítette ennek a zenének az elismerte:ősét. „Ezért is, meg még sok másféle személyes kudarc matt" — Bartók 1912 táján visszavonult a nyi'vános zenei élettől.

Annál nagyabb energiával fordult ettől kezdve a népzenekutatás feié. Bihari gyűjtésein kívül 1912-ben Szatmár megyében is jegyez fel román népdalokat. Ebben az évben került sor a Temes és a Torontói megyei utakra is.

Itt igen érdekes balladákat talált. Egy Petrovosel nevű faluban (Torontói m ve) egy öreg baktertől többek között egy eddig teljesen ismeretlen — 222 soros balladát jegyzett le. Ugyanitt egy különleges hangszert is felfedezett:

egy hatlyukú sipító hangú nádsípot, a „carabá”-t; játékosa egyben kuruzsló is volt. A carabán játszó öregember a betegség elűzésére hangszerén különös dallamot fújt. Gyűjtő t esőt-kérő énekeket is ezen a vidéken. Ezeket a mondókaszeiű dallamokat zöld galyakba öltözött cigány- gyerekek énekelték szárazság idején. A gyűjtőutak során melyek folytatódtak az 1913-as év elején is sok táncdallamot is lejegyzett.

Az 1913-as esztendőben további nagy jelentőségű folklorisztikai munkákat végez.

1. Március 15—27. között kerül sor máramarosi gyűjtőútjára.

2. Júniusban Észak-Afrikában a Biskra-vidéki arabok népzenéjét tanulmányozza.

3. Ősszel, Kodállyal együtt memorandumot tesz közzé a magyar népdalok kiadásának tárgyában.

4. Decemberben Hunyad megyében folytatja a román népzene gyűjtését.

5. Ez év végén jelent meg az 1909/10-es bihari gyűjtés anyaga. Ugyanerre az időre nyomdakész állapotban van a máramarosi gyűjtés anyaga is.

A kéthetes máramarosi út alatt 365 énekes és hangszeres dallamot gyűjtött. Az itt hallott úgynevezett „hóra lunga” dallamok (hosszú, v. „nagy” ének) sokáig foglalkoztatják: ősi perzsa—arab kapcsolatokat vélt bennük felfedezni. A fáradtságos, de eredményekben bővelkedő útra Birlea János görög katolikus lelkész (aki egyben folklorista is volt), Bartók kísérője így emlékezett vissza — negyven év távlatából: „Bartók 1913. március 12-én érkezett Mára- marosszigetre. Onnan egy kétlova^szekér vitte a 45 kilométernyire levő leud-községbe. Kimerültnek látszott, elgondolkozó volt, de a munkára egész figyelmét összpontosítani tudta és fáradhatatlannak bizonyult .. Alig pihent egy keveset máris munkához látott.” A következő 11 községben járt: Jód, Alsóvisó, Kisbocskó, Dragomérfalva, Izakonyha,' Petrova, Sajómező, Gold, Mikolapatak, Nánfalva és Váncsfalva.

Szegő Júlia, „Bartók Béla a népdalkutató” című könyvében leírja, hogy a Bartók nyomában járó későbbi román gyűjtők több olyan idős férfivel és asszonnyal találkoztak akik még emlékeztek rá: „Volt itt egy úr, amikor még nem kezdődött ei a verekedés (vagyis az első világháború)... aki összeszedte a faluból az összes hórákat és gépre is felvette”.

Az év másik nagy román népzene-gyűjtőúíja a Hunyad megyei út volt. Bartók a legjobb időben érkezeit erre a vidékre: decemberben karácsony táján. A téli évszak ugyanis több tekintetben kedvez a gyűjtésnek. Egyrészt sokféle énekes népszokás kapcsolódik az akkori ünnepekhez (Karácsony, Újév, Vízkereszt), másrészt a parasztok is jobbára otthon tartózkodnak. így nem igen csodálkozhatunk azon, hogy Bartók egy Hunyad megyei faluban, Paucines- den, 24 ó a leforgása alatt nem kevesebb, mint 105 dallamot gyűjtött: 45 táncdallamot 28 kolindát (hosszú szövegekkel) s további 32 más éneket. Ehhez természetesen az kellett — a gyűjtő rátermettségén kívül, hogy a vidék népzenéje gazdag legyen, továbbá az, hogy-az emberek köny- nyen kaphatók legyenek az éneklésre.

Ilyen tekintetben, a román és a szlovák vidékeken a gyűjtő bizonyos fokig könnyebb helyzetben volt mint a magyar falvakban. Azonkívül a nemzetiségi területeken a gyűjtést a helyi értelmiségiek (papok, tanítók stb.) is sokkal jobban szívügyüknek tekintették, s éppen ezért támogatták is a gyűjtést végzők munkáját.

49

Mint már korábban említettük ebben az évben jelent meg az 1909—10-es (Belényes—Vaskoh vidéki) bihari gyűj-