Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Lökös István: Megyénk irodalmi kistükre III.
könyv egésze és egyes darabjai egyaránt irodalmi remekműnek minősül... A FELVILÁGOSODÁS FELÉ Az igazi irodalmi fellendülés Eger viszonylatában a XVIII. század második felére sőt inkább utolsó harmadára esik. Ennek viszont fontos előzményei vannak a század első felében s a század derekán is. A kezdet még a hanyatlóban levő barokk világhoz kötődik — lévén a szellemi élet egyik döntő mozgatója itt a jezsuita rend. 1695-től működik gimnáziumuk a városban, képzett tanárokkal, szüntelenül gyarapodó könyvtárral. A kor gyakorlatának megfelelően felvirágoztatták itt az iskoladráma műfaját, mi több: egy ideig rendházuk lakója volt a XVIII. századi magyar klasszicista költészet egyik előfutára: Baráti Szabó Dávid is. Az ő személyisége már egyértelműen a századvég kibontakozása felé mutat BARÓTI SZABÓ DAVID ' ' 1 ' Nevét az iskoláskönyvből nemzedékek jegyezték mek a kassai Magyar Museum kapcsán, amelynek társszerkesztője volt Batsányi János és Kazinczy Ferenc mellett. De emlegették a tankönyvek hajdan még a deákös költészet egyyik mestereként is, aki az antik metrumok meggyökereztetésében vállalt a maga korában fontos feladatot. Ebbéli érdemei valóban elvitathatatlanok: Rájnis Józsefnél és Révai Miklósnál nagyobb tehetségű lírikus volt. Baráti Szabó Dávid a székelyföld szülötte volt: Háromszék megyében. Baráton látta meg a napvilágot egy akkor már szegény székely nemes gyermekeként. Alighanem ez az állapot vitte a papi pályára is — miként sok kortársát!'—: tizennyolc esztendős korában lépett be a jezsuita rendbe. A rend magyarországi házainak javát végigjárta: volt Kolozsvárott, Trencsénben, Szakolcán, Székesfehérvárott, Nagyszombatban, Kassán, Nagyváradon, Besztercebányán és Egerben is. 1773-ban, amikor Mária Terézia feloszlatta a jezsuita rendet Magyarországon, Baráti világi pap lett az esztergomi egyházmegyében, aztán paptanár Komáromban. Alig telt el néhány esztendő, Kassára helyezték, ahol irodalmi munkássága is felvirágzott: tagja lett a magyar művelődés fellendítésén fáradozó Magyar Társaságnak, szerkesztője a Magyar Museumnak, barátja Batsányi Jánosnak és Kazinczy Ferencnek. Itt jelentkezett első verseskötetével és műfordításaival s innét folytatta híres prozódiai vitáját Rájnis Józseffel: 1787-ben adta ki Kassán Ki a nyertes a hangmérséklésben? című munkáját, amelyben kifejti, hogy az időmértékes verselés alapjának az élőbeszédet tekinti. Baráti a maga korának jelentős költője volt — jóllehet verselni csak azért kezdett, „...mert kiváncsi volt, vajon a magyarban vagy a németben pendül-e jobban a klasszikus metrum”. (Mezei Márta) Tehetségét- jelentőségét méltatva méltán írta róla Arany János, hogy „senki nem bírja teljesebben az anyanyelvet, mint ő..., senki az egykorúak közül nem bányászta ki annak rejtett kincseit mint ő”. Verseinek témavilága a nemesi ellenállás szelleméhez-mozgalmához kötődik sokszor, talán legjelentősebb verseinek egyikét is, A ledőlt diófához címűt, a II. József halálát követő nagy nemesi-nemzeti felbuzdulás fakasztotta. A nemesi mozgalomhoz kötődnek aztán az olyan Baráti-versek is, mint A magyar huszárokhoz vagy a Köntös-változtatásról. Egerrel s a hevesi tájjal — az itteni tartózkodáson túl — más szálak is összekötik. Milton-fordítását pl. a nemesi mozgalom gyöngyösi illetőségű jeles költőjének, Orczy Lőrincnek ajánlotta: i Itt van árért kisded munkám. — Te, Nagy Orcryl Te hadban, Törvényben, nyelvvel, tollal, s elmével hatalmas Orczy! Te, nagy Magyar, és első kar-béli Poéta I Régi Poétádnak vedd újjolag ónekitl Hogy-ha Kellemetességgel folynak füleidbe; moroghat Zóilus: ón az eget már már képzelem érni fejemmel. Az Is tudott, hogy az Egerből elszármazott, s a felvilágosodás ellenségévé lett Alexovics Vazullal is kapcsolatot tartott, de sokkal lényegesebb adalék szempontunkból az, hogy Baráti versben is vallott Egerről, az egri nők hajdani hősiességét énekelte meg sikerült hexameterekben Egy egri vitéz asszony címmel. „Vára, körül vala véve Török kele- vézzel, Egernek” — kezdi a verset, majd az ostrom szörnyűségeinek- robajának leírása után rátér az egri nők hősi cselekedeteinek részletezésére: A szörnyű viadalt újjíttani kezdi Fejér-Nép, S a falhoz közelebbre Pogányt járulni nem enged. Szívet, erőt, fegyvert ő nyújt a kedvök-elejtett Fórjfi szeméilyeknek: maga mégyen előre; szavával, S két kézivel katonát fel-hevítt; egy része porára Szállandó házát szemlélteti: hordoz elejbe Emlőjén-függő gyermetskét Férjinek a más. A hős egri asszony — valamennyi között a legderekabb — halott férje páncélját ölti magára, fegyvert ragad s harcol férfimódra az ostromlókkal. A hazafias érzések jellegzetes felvilágosodás kori megvallása a vers, a későbbi romantika számos motívuma is ott vibrál a szövegben. Baráti így fejezi be a verset: Meg-fosztván azután, maga kardgyát, s a Török otsmány Vérivel izzódó, s az el-hintett kőfali portól Megszállott sisakot Férjének sírba-menendő Testire rakja; s Vegyed, mond, a magad, és az hitetlen Fegyverit, amellyel diadalmaskodva betsüllek Téged, hites Társam: maj-majd alkalmas idő lesz A tisztes temetésre, midőn az otromba Pogányság, Nem győzvén nyakat adni tovább, futamodni fog innen. Míg végső kötelességem meg-tészem, azonban Hatnak végire járt, s Haza romlásának utána Fenn-maradott Hölgyed megtiszteli testedet ezzel. — A Magyar Asszony! Nép fénnyességre koronként E nagy-tételnek nevekedni fog híre, s Amazon Nemzetet hogy termeszt, örökös neve lenni Tiszának.
