Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Berecz István: Az ember, a jármű és az út
j BERECZ ISTVÁN: Az ember, a jármű és az út .............................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................hiiimmiihihmhmímm»........ A z árutermelés és az áruforgalom fejlődésével a közlekedésnek különböző eszközei fejlődtek ki kölcsönös ösz- szefüggésben a termelőerők és a társadalmi viszonyok fejlődésével A közlekedés feladata mindig az volt és maradt, hogy kiszolgálja a társadalom mozgásigényét. Ez az igénye különböző formákban jelentkezett: egyrészt a termeléssel összefüggésben — annak lehetséges eredményeivel is számolva — másrészt a fogyasztással és a társadalom kulturális, szellemi életével kapcsolatban. Az egységes közlekedésben különösen nagy részt vállalt a XIX. és XX. században a vasúti közlekedés. összefüggött ez az ipari forradalommal, a tudomány fejlődésével, s annak termékeként jelent meg. A vasút elsősorban a nagy távolságok és mennyiségek közlekedési eszköze. A vasút a termelés anyagellátásához, illetve az elosztás, fogyasztás és a szolgáltatás egyfajta minőségi szintjéhez kapcsolódott. A vasút példát állított a nagyságrendekre, a súlyra, a sebességre, tömegszerűségre és ami igen fontos, a szervezettségre, az egész társadalmi, gazdasági életre, összébb zsugorította a világot: áthidalta a távolságokat. A XX. század elején két új közlekedési eszköz jelentkezett: a gépkocsi és a repülőgép. A repülés a század közepén vált a pusztító eszközből az emberiség reményévé, majd elérhető valósággá, de mindenki részére hozzáférhetőségében még az igazi fejlődése előtt áll. Tulajdonképpen jelen volt, de erőteljesen ebben a században hallatott magáról a közúti közlekedés. A világ gépkocsi állományából a legidősebb sem öregebb 70 évnél. A gépjárműhöz tartozó úthálózat még ennél is fiatalabb és nem teljesen a gépjármű színvonalán épült. A gépjármű ma már „beborította1' a földrészeket az Etióp-mély- földtől az Északi- és Déli-sarokig. Ott van mindenhol, hol kontrasztként, hol elemi szükségletként. A világ sok részén tehetetlenül állnak a nagy számával, s problémáival szemben. Hallottunk már „autóellenes forradalom" kibontakozásáról is. Nálunk még más jellegű problémák vannak. Tény az, hogy az egységes közlekedés erőteljesen fejlődő ága, sok ember munkahelye, a társadalom új mozgási lehetősége, a termelés és a fogyasztás, s a szellemi élet nélkülözhetetlen része. A termelés nagy egészéhez visszonyítva elsőrendű anyagi jellegű szolgáltatás, Aki csinálja, aki részt vesz benne, annak életét kitöltő elsőrendű jelentőségű tényező. A közúti közlekedés léte segítheti a társadalom gazdagodását, hiánya akadályozhatja. Mint a termelés egész területéri, a társadalom egészében, minden jelenségnek, így ennek a társadalmi komplexumnak is meg vannak a maguk hivatásos dolgozói, intézői és hordozói. Az összefoglalkoztatottakból nálunk Magyarországon 6,4 százalék foglalkozik a közlekedési ágazattal. A közlekedéssel kapcsolatban is kifejlődtek a sajátos tudományágazatok, szaktudományi tevékenységek. A társadalom, a tudomány, sokoldalúan közelíti meg, csoportosítja, rendezi, hogy tervezhetővé, szervezhetővé tegye, hogy társadalmi hatékonyságát növelje. A közúti közlekedést úgy is nézik, mint az ember, a jármű, út (pálya) és környezet komplexumát. Szókölcsönzéssel élve (csak a saját ágazati vizsgálat érdekében) nevezzük a felsorolt részeket együtt a közúti közlekedés struktúrájának és ezek egyenkénti működését biztosító, illetve összesenjük működését biztosító anyagi, személyi szervezeti feltételrendszert a közúti közlekedés infrastruktúrájának. Könnyen belátható, hogy a társadalom életéből milyen nagyságrendű, szélességű és mélységű területet foglal el maga a közúti közlekedés. A közúti közlekedés összefüggésben van életünk minden eseményével. A közúti közlekedés nem „kordivat”, hanem a társadalmi hatékonysága teszi az élet, a fejlődés nélkülözhetetlen részévé. Napjainkban részesei vagyunk az egységes közúti közlekedés kialakulásának Magyarországon is. A közúti közlekedésben Magyarország később indult a többi európai országnál, de nem képvisel alacsonyabb színvonalat. A felszabadulás előtti elmaradott gazdaság, az utolsó helyeken álló növekedési ütemünk, kevésbé igényelte a közúti közlekedést. Igazi változást csak a felszabadulás után megindult demokratikus fejlődés, illetve a kommunista párt programjában megjelölt, az ország gazdaságát átalakító új gazdasági struktúra hozott. A társadalmi tulajdonviszonyok megváltozásával ugrásszerűen nőtt a termelés, a termelés közúti szállítási igénye, s ezekkel együtt a fogyasztás, s a lakosság közúti mozgásigénye. Az ország elmaradottabb területinek bekapcsolása, elmaradottságának felszámolása, nem mehetett volna végbe a közúti közlekedés nélkül. A fentebb felsorolt tényezők közül nem foglalkozunk részletesen a legfontosabb „alkotó résszel", az emberrel. Köztudomású a termelőerők és termelési viszonyok soha nem látott pozitív hatása kultúránkra, magára az emberre Magyarországon is. Csupán annyit jegyeznék meg, hogy a motorizált közúti közlekedés hiányában a társadalom lassabban szokja meg az ezzel kapcsolatos, illetve ehhez szükséges magatartásokat, normákat, szakmai fogásokat. Ez egyben egyik legnagyobb problémája is a mi közúti közlekedésünknek. Meg kell tanulnunk gépjárművel közlekedni. A legfontosabb „alkotó része" ennek a közúti közlekedés struktúrának az ember, társadalmilag meghatározott és ebben az elmúlt 30 év óriási változásokat hozott. Ma már mondhatjuk, hogy a társadalom tagjai zömében a szocializmus építéséből adódó feladatokra tudnak felkészülni, nem úgy, mint 30 évvel ezelőtt született és élő emberek, akiknek más felkészültséggel kellett hozzáfogni az új társadalom felépítéséhez. Nálunk a kötelező 8 osztályos alapoktatási, a közművelődési programban is megfogalmazott általános művelődési lehetőségekkel 18 éves korban jelentkezhet valaki, hogy megszerezze a gépjárművezetéshez szükséges ismereteket. Néhány iskolában már az érettségi bizonyítvánnyal együtt szerezhet valaki jogosítványt. De bármilyen előképzettséggel is jelentkezik valaki gépjárművezetői tanfolyamra, azzal, hogy gépjárművezetői vizsgát tesz, tulajdonképpen kiegészül a tudása, képessége, gazdagodik az ismerete. A jogosítvány birtokában már egy megváltozott igényű emberré válik: közlekedési igénye van és felmerül a továbbképzési szüksége, ha másért nem, akkor a fejlődés miatt bekövetkező különböző ismeretek vagy szabályok módosítása miatt, mint például az új KRESZ-t is továbbképzésben kell megtanulnia. Kiszélesednek társadalmi kapcsolatai, amelyet addig lakóhelyhez kötötten (vagy tömeg- közlekedési eszközzel) tudott csak megvalósítani. Jogosítvány birtokában különböző szervezeteknek lesz tagja, ha másnak nem, az Autóklubnak, Gazdagodik szakmai és mozgalmi élete is. Megváltozik termelésbeli magatartása, szabadidő igénye, szórakozása, új igényei jelentkeznek a vendéglátás, az egészségügy és egyéb szolgáltatások területén. A járművel kapcsolatban e cikk keretében a jármű előéletét illetően csupán arra a megjegyzésre szorítkozunk, hogy a járművet gyártani keli. Maga a gyártás is, a termelés szerves része, tehát nem a közúti közlekedés, mint társadalmi termelési infrastruktúra része.
