Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Lökös István: Megyénk irodalmi kistükre III.

netében fontos műfajról van szó mindkét esetben. Az em'éfcí'rdtnck mór hagyománya is van Rákóczi idejében: a kezdeményezés a Kemény Jánosé volt, s fontos állomása lőtt a fejlődés során Bethlen Miklós Önéletírása is a műfajnak. A levél-műfajnak Mikes által alkalmazott változatát a francia klasszicizmus teremtette m . Mikes maga Is franciaországi példákat követett, ahogy Hopp Lajos megírta „ilyen leveleket nyomtatásban is olyashatott, így Roger de Rabutin, comte de Russy és unokatestvére Mme de Sévigné . — a francia irodalomban is egyedülálló — levelezését, amely 1697-től Párizsban többször is napvilágot látott.”

Rákóczi Emlékiratai — amelyek eredeti szövege francia nyelven íródó:* — nyilván elsődlegesen a történettudomány számára fontos mű, de nem lehet megfeledkezni Irodalomtör- téneíi jelentőségéről sem. A tömörítő szándék s a „történeti célzat" ellenére is akadnak az Emlékiratokban ,,miniatűr novellisziikus részletek", „szűkszavú árnyalatos elbeszélések" s ezek irodalmi igényességről vallanak.

Az Emlékiratok néhány szép pasz- szusában találunk egri, illetve Heves megyei vonatkozást, ezekből idézünk az alábbiakban. Az 1705-ös esztendő eseményeit összefoglaló fejezetben olvassuk: „A telet és a tavasz első hónapját Egerben töltöttem, béketár- gyalásokkcl foglalkoztam, az ország igazgatásával, és rendeztem a csapatokat, amelyeknek zsoldját megállapítottam. Hetvenötezer lovas és gyalogos volt a zsoldemban. Minthogy közeledett a hadjárat ideje, utasításokat adtam, hogy végrehajthassam szándékomat és átkelhessek a Dunán olyan hadsereggel, amelyről meg lehettem győződve, hegy köv. ni fog. Hidam és a fedező erői •' készen álltok. Az egyik oldalon Esz- terházy Dániel alezredes vezetett o gyalogos hadtestet és némi lövess - got, és a félszemű Bottyán tát parancsnokolt a Duna másik oldatán. Ez az ember diákból, majd egy jezsuita rendház portásából katona lett és olyan vakmerő haditetteket vitt végbe a törökök ellen, hogy ezredes lőtt a császár szolgálatában. Nem volt sem jószármazású, sem műveit, s ezért igen nyers volt, de józan, éber, szorgalmcs. Szerette a népet és az is rendkívül szerette őt, mert katonáit szigorú fegyelemben tartotta, de mindenben igazságot szolgáltatott nekik . Miután a lovakat kicsaptam az egri szép, zöld mezőkre, elindultam a Dur.a felé, kicsit későbben, mint ahogy szokás szerint a hadjáratot megnyitottam.

Budával egymegasságban voltam, amikor majdnem eg',’időben két futár érkezett hozzám. Az egyik Eszterházy alezredestől, a másik Bercsényi tábornoktól. Az első tudtomra adta, hogy Kleklesperg tábornok, aki Budán t~:' ’zk~ ' Szotnvf r úso óta, elindul: Boi.yán mogtor.. -..s-ra

négyszáz lovassal és a budai gyalog- hélyőfséggel, néHágy "tábori- ágyúval és fegyveres hajókon leereszkedő rácokkal. Bottyán lovasezrede élén elindult felderíteni őket, összecsapok, s ez alkalomból Bottyán két súlyos zúzódóst kapott az orrára és oz egyik combjára, s aztán vis z:-,vonult erődjébe Amint az ellenség közeledett, a tói- -t ágyúk első g ' »ója átható't az erőd falón, s a puskagolyók kilyukasztották a me'lvédeket, melyek mögött a gyalogság mór nem tarthatta megát, Bottyán visszavonult, ehetőbb felgyújtotta a várat .. Bercsényi gróf tue olíva odta, hogy a hatói : r dán gyalogossal erősödött ellenséges hadsereg vezérletét Herbeville tábornokra bízták. Ez a hadsereg a Csallóközben, Komáromnál táborozott, s Bercsényi iá helyről hallotta, hogy az ellenség élelmet szándékozik vinni Lipótvárba. A,zt hitte, nem használhatom fel jobban hadseregemet, mint ha megelőzöm az ellenséget a Vágnál, mert ha megakadályozom az élelmezést, ez erőd nemsokára elesik. Biztos, hogy nem tudott volna rávenni erre a hadjáratra, mini ahogy az elmúlt hadjáratra sem, ha nem vesztettem volna el a híd helyreállításának és szándékom megvalósításának reményét. Magamhoz vettem tehát Eszterházy Dániel tábornokot a vezérlete alatt álló hadtesttel és elhatároztam, hogy megindulok a Vág felé, de amony- nylre lehat, minden nyílt ütközetet elkerülök. Horo- n különböző helyen átkeltem a Mátrának nevezett hegység láncolatán, mely párhuzamos a Hont, Beszterce és Görnör megyék híres bányáinak hegységévé’. Az első

henYséq a

Dunába

vág

a Maroshoz

közel

, Vise

grad réqi

és

elhagyott vőrával

szem

::en, a

más

odik hegység

Szent

benő;:. xnél a

fótié

ford' j

la vcnu’a

tát.

E két hegylánc

: ven o

Nóg

rád, Hont és

Ecus

várm

ogyékre osztc. szép, né[ völgy Hótro-h ; Égernél korJődií, zárét és a Harangodra r r.5 síkságot bükknek hívják, jó bort te-niő dombokkal ereszkedik Borsod (T: gye felé. E domb lábait a Sajó

< ó mossa, moly Görnör menye hegyeiből ered és Tarjánnál a Tiszába -zakad. Ä Mátrából eredve sok kis folyó szeli át a Hatvan Buda fekvő síkságot. A Zo ;va az egyik, a Tarn a a másik! Az első Hatvan aiai: folyik és Szolnok fölöst ömlik a Tiszába. Szolnok elég kicsi föld-erősség, melyben helyőrséget tartottam, hogy megvédje a jász lakókat, akik öt-hat- r; : emberből álló, elég jó csapa:, kai száll,kották."

MIKES KELEMEN

Mikest irodalom-történetírásunk

méltán tartja számon a régi magyar próza legjobb mestereként, „Művészi kvalitásai fölébe emelik valamennyi kő-társának" —. olvassuk az irodalomtörténeti kézikönyv sz I > Mikes-fejezetében. Lerfbecsesebb alkotása el vitathatatlanul a Lovaié-könyv, melyet Kuftsór Istv'o ók" (a XVIII. századi magyar i Va’om jb- los lapszerkesztője v emlegetünk Törökországi levelek címen, s amely

— errdítetíük mór — az Egerben őrzőit kéziratos Irodalmi eml.V k egyik legértékesebb darabja.

A háromszéki Zágonbó: elszármazott nr-mesfiú, nem kővé' m x róbál- tatós részese már gy-'-nv ókorában is, Kolozsvárott, a jezsuiták kollégiumának lakójaként alapozta meg művefí- ségét, amelyet aztán v fejedelem környezetében fejlesztett tovább — jórészt Franciaországban. Haláláig Rákóczi közvetlen környez-‘éhez tartozott, elkísérte a fejdolrr: -t „Danc- kába”, Franciaországba, mr;d végül oz uto’r í állomáshelyre - síóba. Rákóczink köszönhette, h -;jy Páilzs- bar. megismerkedhetett a XVIII. század lő francia Irodalmával, hogy elkísérhette urát „színhez* operc- balett előadásra, hangver' tnyre és udvari bálokra”.

Irodalmi fejlődése szem untjából mégis a leginkább meghatározó a rodostói száműzetés időszaka. Kettős szorítás is nehez’tette lelkét: a száműzetés körülményeinek nehézségei, a fejedelmi udvar víszáí/nl egyfelől, másfelől meg szerelmi csalódása, a szép Kőszeghy Zsuzsanna^ezét hiába kérto, az Inkább az eJogott Bercsényi gráfnak lett a felesége. Egyetlen vigaszul maradt számára az írás.

Hazáját, a szén erdélyi, havasokat, Háromszék mesés tájait a valóságban sohasem láthatta viszont, csak képzeletében varázsolhatta maga elé a szülőföld megejtő szépségeit. A sors is kegyetlen volt hozzá: utolsónak halt el a bujdosók közül, a „fekete halál", a pestis áldozata lőtt.

1/61. október havának 2. napját írták akkor ..

Az éri Fcegyházrr,egyel Könyvtár barokk kiállítószekrényének egyik dísze a Tértikor» í.rd tevetek kézirata.

1717 októberében kéz ~ írni Mikes a leveleket-s 1758 december :'"“en vetette papkra az utolsót, számuk összege me-ha1 ;dja a kétszázat. Tudatos írói szándékkal vette kezébe a tollat

— nem krónikát akarván írni, honom valami szebbet, esztétikummal mérheíőt. így talált rá a levél-műfajra, amelynek francia változatait jó! ismerhette maga is. Hopp Lajos, Mikes műveinek tudós értőié és gondozója írta: „Bizonyára találkozott Mikes valódi leveleket utánzó fiktív levélgyűjteményekkel is, amelyeknek novoiiisztikus, mulattató, elmélkedő, útleíró válfajai a századforduló t; jón ennyira népszerűek voltak. A magyar levélíró eredeti székeíy mesélő tehetsége s a fejedelem környez. é- ben elsajátított udvari nyelvhaszrillata szintén kifinomult a francia tár- r ralgás r vhad szellemén. Minden fel- sáííA— tétel megvolt tehát ahhoz, hogy az ßä'Sp irodalmi társasélet városában, Párizs- %r!~c bon megtanulja Mikes a levői művészi varázsának titkát: úgy írni, amint 51

I: szélünk, de elérni hogy az mégis irodalmi igényű legyen." Mikesnek ez maradéktalanul sikerült, a Leveles-