Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 3. szám - HAGYATÉK - Sugár István: Amikor Eger város államosította a katolikus elemi iskolákat

Miután az új törvény úgynevezett felsőbb népiskola létesítését is lehetővé tette, a Iceumi korábbi katolikus lőelemit városi lelsőbb népiskolává alakították át, s az addigi 4 osztályból 3-at csináltak, de meghagyták annak a lehetőségét, hogy szükség esetén két első osztályra tagoltan tanulhassanak a gyermekek. Rendezte a város a tanítók fizetését is. Eszerint a felsőbb elemi 1. és 2. osztályban oktatók 550-550 forint évi fizetés mellett még 150 forint lakbértérítést és 12 köböl búzát kaptak. A 3. osztály tanítója pedig mór évente 600 forint fizetést húzott a várostól, a 150 forint lakbér és 12 köböl búza mellett. A felsőbb elemiben foglalkoztatott segédtanító 250 forint évi fizetését 50 forint lakbérrel egészítették ki. Az alsó népiskolákban tanító pedagógusoknak fejenként és évenként 350 forint készpénzbeli fizetést és 6 köböl kétszeres búzát rendelt fizetni Eger városa. í

A tandíjakra vonatkozóan pedig tájékoztatták a szülőket, hogy az alsó népiskolákban teljesen díjtalan az oktatás, a felsőbb elemi népiskolában pedig beiratkozáskor csak 1 forint fizetendő.

Természetszerűen a város radikális lépését a klérus nem nézte jó szemmel és Bartakovics Béla egri érsek tiltakozó levelet intézett Tavassy Antal polgármesterhez, a városi kézbe vett iskolákat „felekezet nélküli"-nek nevezte. „A fiatal nemzedék, s általában polgártársainál ez által vallásosságban és erkölcsösségben mily előremenetelre számíthat a tisztelt Képviselő Testület, nem tudom, hanem azt tudom, hogy közös iskolában, ahol más vallású tanító is lehet, az ifjúság valláserkölcsi nevelése veszélyeztetve van." (!) Levelében az érsek arra hivatkozott, hogy a líceumi főelemi iskola otthonát, a Líceumot még gróf 'Eszterhá- zi Károly egri püspök építette, a többi külvárosi elemi iskola épületét pedig Pyrker László emelte, bár a Mária utcai iskolát mór maga Bartakovics fejezte be. Közölte az egyházfő, hogy néki a káptalannal egyetemben még 10 ezer forintnyi adománya van a város részére, mely a jobbágyság felszámolása után a bordézsma megváltásából maradt fenn, melyet az egyházi földesurak a Szala külvárosában létesítendő népiskolára szántak. A történtek után ezt a összeget az érsek kizárólag a Szálában építendő katolikus egyházi elemi iskolára jelentette be fordítani. A városi közgyűlés olyan makacs magatartást tanúsított elhatározása mellett, hogy elzárkózott még az érseki átiratnak a közgyűlés plénuma előtti felolvasásától is! Sőt olyan határozatot hozott, mely szerint „e képviselőtestület az elemi iskolák épületeire, úgy a főelemi iskola helyiségére a lyceumban birtoklási jogát fenntartja, azt megőrizni fogja, s abban magát háborqatni nem engedi." Egyben pediq utasította a köziqazaatási tanácsot, „hogy a netalán fennforgó birtokháborítás esetében kellőképpen viselkedjék." A helyzet tehát a várost vezető képviselőtestület és az eqri klérus között véaleq elmérgesedett, amihez nem kis mértékben az is hozzájárult, hoqy a papok a hós- tyák népe körében aláirási iveket köröztetet, melyben a szülők kijelentették, hogy meg kívánják tartani az iskolák katolikus egvházi jelleaét. Eqyben pedig megalakították „az Egri Katolikus Hitfelekezeti Egyesület"-ét az iskolák katoLkus jellenének a védelmére. ,,A k'érus szervezkedésének két vezére volt: Tárkányi Béla kanonok és Loiká Mihály áldozóoap és ioqliceumi tanár.” Az „egri ka- tol'kus hitfelekezeti kéoviselők” 1869. szeotember 7-i ayűlé- sükön az aláírási íveken eayre gyűlő neveket íqy értékelték ki: „Nem kell nekünk közös iskola! Mi gyermekeink, unokáink, testvéreink, a gondjainkra bízott ifjúság számára katolikus iskoláinkat meg kívánjuk tartani!"

Ilyen szinte pattanásig feszült légkörben került sor az egri katolikus elemi népiskoláknak városi lefoglalására. A főelemit a Líceum épületében szilárdan kezében tartotta az eqri érsekség. S amikor 1869. szeptember 28-án a városi iskolaszék néhány tagja, hat felfegyverkezett városi hajdú kíséretében Csiky Sándor, Kása György városi tanácsnok vezetésével kiszállott a helyszínre, hogy felleltározza az iskola berendezését, s a tantermeket átvegye, Lojkó Mihály, Tárkányi Béla és Tarnagy János katolikus iskolaszéki elnök megtagadták a tantermek kulcsainak a kiszolgáltatását. Erre a városi küldöttség az egyházi „fő- elemi iskola helyiségének ajtait lakatos által fölnyittatta, a

zárakat leleszitette, s a tantermeket a községi iskola szamára karhatalommal elfoglalta." Az Eger c. újságból tudjuk, hogy „hasonlóan történt a hóstyai iskoláknál is” az egyházi iskolák városi birtokbavétele.

A papok hamar munkához láttak és október elején már arról értesítette Lojkó Mihály az Eger c. lap hasábjain híveit, hogy az érsek a Sáncban létesítendő új iskola céljára egy házat vásárolt. A káptalan pedig a hatvani I. fertályban a „Zöld koszorúdhoz címzett kocsma épületét engedte át elemi iskolai célokra. A makiári külvárosban pedig egy új iskalaház fog épülni egyházi égisz alatt.

A NAGY POR

Bartakovics Béla egri érsek panaszbeadvánnyal fordult báró Eötvös József kultuszminiszterhez a katolikus elemi iskolák elfoglalása miatt. S míq a kultuszminisztériumban dolgoztak a válaszon, Szapáry Gyula, Heves és Külső Szolnok vármegyék királyi biztosa utasította a központi főszolgabírót, hogy tegyen részletes jelentést a történtekről, továbbá, hogy „a képviselőtestület addig is, amíg az illetékes hatóság az iskolák kérdéses ügye felett határozand, minden erőszakosságtól tartózkodjék, különösen óvakodjék pedig ily erőszakos lépéseket az egri érseki líceum irányában gyakorolni." Ennek alapján a képviselőtestület úgy határozott, hogy a „lyceumban elhelyezve lévő iskolai helyiségek kulcsait a katolikus h'tfele- kezet részére szolgáltassa ki.” Ezzel tehát a város a „fegyveres erőszak útján" megszerzett egyik iskolát visszadta birtokosának, de a többi külvárosi elemi továbbra is kezében maradt.

A vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1869. október 11-én, Szapáry vármegyei kormánybiztos útján meghozta Bartakovics érsek panasza nyomán rendelkezését. Tudomásul veszi a miniszter, hogy Eger városa ezentúl községi vagyonbói és jövedelemből hitfelekezeti iskolát nem segélyez" (!) A vita tárgyává tett elemi népiskolák sorsáról pedig oly értelemben döntött Eötvös József, illetve á kultuszminisztérium, hogy a liceumbeli egri érseki fiú- és az angolkisasszonyok zárdájában (ma: Kossuth Lajos utcában a Szilágyi Erzsébet gimnázium) lévő leány elemi iskola eddigi egyházi birtokosait illeti, azonban a hatvani, a Vöröskút utcai, a Mária utcai és a makiári hóstyai iskolák, mivel „Tanoda" cím alatt Eger város nevén szerepelnek a telekkönyvben, „ezen épületeket a város de egyedül és kizárólag, mint tanodákat használhatja." A kérdés tehát „a telekkönyvben bejegyzett birtokjogcim alapján" nyert rendezést, megemlítve azt, hogy amennyiben az egyik fél a másik fél nevén álló épületet magának követeli, úgy „ezen igénye a törvény rendes útján, (azaz polgári per útján) lesz érvényesíthető.

Az 1869. október 27-i képviselőtestületi ülés foglalkozott a minisztériumi leirattal. A vélemények azonban a követendő eljárást illetően megoszlottak. A képviselők egyik fele ezzel az „egri iskolaüqy-et" lezártnak kívánta tekinteni, egy bizottságnak a kiküldésével, melynek feladata az egyházzal függőben lévő ügyek megtárgyalása lenne. A másik tábor azonban elzárkózott a kultuszminisztérium rendeltének elfogadásától és a végső határozat kimondását elkívánta odázni addig, amíg a kiküldött bizottság jelentése rendelkezésre nem áll. Az ülésen jelenlévő 46 városi képviselő fele az egyik, másik fele pedig a másik indítványra szavazott, s hogy a vitában végül is dűlőre jussanak, az elnöklő polgármester visszavonta szavazatát, mely- lyel az utóbbi, a radikálisabb megoldást választókat el- addiq támogatta, úgy, hogy egy küldöttséget bízott meg a képviselőtestület az egyházi szervekkel lefolytatandó megegyezés lebonyolítására.

Erre fel az egri katolikusok részéről érkezett levél, mely „kijelenti, miként a népiskolaügyben a képviselőtestület részéről megkínált egyezkedést megkísérelni hailandó." Közben azonban a radikálisan állást foqlaló képviselők e’ve győzedelmeskedett, mert. amikor október 31-én „az Eari Katolikus Hitfelekezet Képvise!eté”-nek fenti levelét tárgyalták, azt visszautasították, arra való ürüqqyel, hoay nem nevezi meg „az egyezkedéssel megbízott eqyének neveit." így tehát megszületett a döntés: „az ajánlott egyes