Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 3. szám - HAGYATÉK - Sugár István: Amikor Eger város államosította a katolikus elemi iskolákat

ség tárgyalásába legjobb akarata mellett sem bocsátkoz- hátik" Eger város képviselőtestületé.(!)

Közben pedig valamennyi katolikus egyházi tanítóknak felmondott a klérus Egerben. Ez és az egész „egri iskolaügy” alkalmat adott Eger képviselőjének, Csiky Sándornak, hogy a parlamentben meginterpellálja báró Eötvös kultuszminisztert, aki válaszában alapjában megismételte minisztériuma álláspontját, sőt finoman odavágott az egri klérusnak is: Nem kevésbé bámulatos, hogy miután a XXXVIII. törvénycikk a vallásoktatást a tantárgyak közé első helyen jelölte meg, miután a vallásoktatást egyenesen az egyes hitlelekezetekre bízta, találtatnak olyanok, kik ezen törvényt, mint a vallás és felekezeti érdekkel ellentétben állót tüntetik lel." Csiky nem volt megelégedve a miniszter válaszával, közben „öklével fenyegetőleg jél- zé nekimeredt szikrázó arccal, s rezgő tagokkal az egri lakosság ingerültségét. . ."

Elkerülhetetlenné vált tehát az egyre határozottabban demarkálódó két tábor között a bírósági összecsapás. Eger város úgy döntött, hogy pert indít az egri érsek ellen a Líceum épületében lévő iskola megszervezése érdekében. A pörnek Egerben való lezajlása ellen Bartakovics Béla érsek tiltakozott az igazságügyi miniszternél, elfogultságot jelentve be már eleve a bírósággal szember. Eger városa méltán tiltakozott az érsek kérelmének teljesítése ellen, mivel „Heves vármegye törvényszéki személyzete több taggal szaporodott, és így olyan nagy számmal rendelkezik, hogy az esetben, ha egyik vagy másik törvény- széki tag, mint ez ügyben érdekelt kifogás alá esik, ezek mellőzésével egy minden érdek nélküli teljes létszámú bíróság megalakítható. „Végül is a minisztérium úgy határozott, -hogy” az egri érseki lyceumú épületben lévő elemi iskola helyisége iránt a város részéről indítandó perben illetékes bíróul az igaszságügyi minisztérium részéről Kürthy Ferenc központi főszolgabíró jelöltetett ki.

A városi hatóságok súlyos pénzügyi nehézségeik közepette hatalmas erőfeszítéseket tettek a gondjaikba vett népiskolák működésének zavartalan biztosítására, szemben az egyházi földesurakkal, kiknek iskolái természetszerűen a mögöttük meghúzódó mérhetetlen vagyonra támaszkodva könnyen vészelték át „az egri iskolaügy” szülte bonyodalmakat. De a klérus ráadásul ott vetett gáncsot a városi iskolák ügyében, ahol arra csak módja és lehetősége nyitott. így, amikor 1870. őszén „a községi iskolaszéknek az 1869. évben követett eljárásáról szóló jelen- tés”-t az Eger c. lapban közzé kívánták tenni, azt az érsek kezében lévő szerkesztőség mereven elutasította, — úgy, hogy azt végülis a képviselőtestület 300 példányban kinyomtattatta, „a lakosság között leendő szétosztás végett.” Az érsek az iskolák fűtésére szolgáló tűzifát is megtagadta a várostól, mire a városatyák a közgyűlésrő felhívták az érseki uradalom igazgatóját, hogy Fischer Ferenc volt egri érsek egy 1806. évi alapítványa szerint évente 10 öl fát szolgáltat ki nem ingyen, hanem 30 váltóforint ellenében. A városiak eljárásának a korrektségét mi sem jellemzi jobban a katolikus egyházzal szemben, minthogy, amikor a városi iskolaszék elnöke felkérte Szaicz Antal egri lelkészt „h-itelemző órák" tatására, a pap kitérőleg válaszolt1^!) Tehát a papok még a hittan tanítását is megtagadták a városi iskolák tanulóitól! Végül is a városi ta- riácsülés határozatilag felszólította a lelkészt, hogy „saját évifizetése terhére” végezze el ebbeli munkáját.

A törvény értelmében az iskolafenntartók elkészített következő tanévi költségvetését a királyi tanfelügyelővel jóvá kell hagyatni. így tehát tételesen ki kellett mutatni a városnak, hogy milyen bevételeit és tőkéjét kívánja az iskolák fenntartását biztosítani, 1869. utolján úgy döntöttek a városi képviselők, hogy erre a célra igénybe ve szik a közvetlen kezelésük alatt lévő Kovács János féle alapítvány egy részét, mely közel 5 ezer forintot tett ki. A város továbbá a birtokában lévő húsboltokból befolyó jövedelmét, mintegy évi 1897 forintot iskolai célra rendelte fordítani. E célra kívánták fordítani azt a 10 235 forin- tott is, mellyel az állam a városnak még 1849-50. évi „katonai szolgálmányok” fejében tartozott. Természetszerűen a törvény előírta úgynevezett iskolaadót is figyelembe kellett venniük. Enné! a tételnél azonban súlyos bonyodalmat okozott, hogy csak azoknak a szülőknek az 5 százalékos iskola adóját vehették figyelembe, akik az egyházi iskolákkal szemben a városi, azaz állami iskolák pártján állottak. A 4920 adófizető egri polgárról azonban nehezen lehetett megtudni, hogy melyik oldalon is állnak, s a két iskolaszék tárgyalásai sem vezettek érdemleges eredményre. Végül a város képviselőtestületi ülése határozatilag kimondta, hogy az adóhivatal az állami adóval egyetemben mindenkitől behajtja az ő százaléknyi iskolaadót is, melyet azután megosztanak a két iskolaszék (városi és egyházi) között.

A fennmaradt levéltári iratok arról vallanak, hogy a város elvi alapokon túl azért is ragaszkodott az angolkisasszonyok elemi iskolájának az átvételéhez, mert az egy 25 ezer forintnyi alapítvánnyal volt kapcsolatos. Természetszerűen igénybe kívánták venni az egri érsekség és káptalan bordzésmaváltsági szerződés értelmében adományozott 10 ezer forintot is.

Az egri római katolikus hitfelekezeti képviselet úgy kívánta megfojtani a városi iskolákat, hogy Heves és Külső-Szolnak törvényesen egyesült vármegyék bizottmányától kérte Eger város saját kezelésében lévő iskolák 1870. évi költségvetésének a megsemmisítését, mely egyet jelentett volna az állami elemi iskolák kényszerű megszüntetésével. A vármegye sem volt feltétlen híve Bartakovics érsek elképzeléseinek és kereken visszautasította a kérelmet. De az egri kluérus nem nyugodott „közbevetett felfolyamodás folytán” az ügyet a belügyminiszter elé vitte, aki hasonlóképpen nem vetett gátat az egri városi népiskolák ügyének.

1870. szeptember 12-ét írtak, amikor az első fokú bíróság meghozta Ítéletét „az egri iskolaügy”-ben. Báró Eötvös véleményét magáévá tette, és a négy külvárosi iskolát Eger város birtokában hagyta, s nem rendelte vlsz- szaadni az egyháznak! Az egri érsek liceumi és angolkisasszonyok zárdájabeli két egyházi iskolát azonban eredeti tulajdonosainak Ítélete. A város pere első fokon tehát a statusquo fenntartása mellett foglalt állást. 'Ekkor azonban Bartakovics Béla egri érsek megfellebbezte az Ítéletet...

A Magyar Királyi Itélő-tábla másodfokú Ítéletével azután nagyot fordult a kocka. 1871. július 11-én kihirdetett verdikt szerint a Tábla megsemmisítette a báró Eötvös kultuszminiszter álláspontjára helyezkedett első fokú bíróság Ítéletét, és a négy egri külvárosi iskolát elvéve a város kezéből ismét korábbi egyházi birtokosának visszabocsá- tani rendelte.

De a város természetesen megfellebbezte a táblai másodfokú Ítéletet, úgy hogy „az egri iskolaügy" a Magyar Királyi Kúria, „mint legfelsőbb itélőszék” elé került, ahol feltűnő hamar megszületett a legvégsői bírói Ítélet, mely megerősítette a Tábla másodfokon hozott döntését. Nem fogadta el a Kúria a négy hóstyai iskola telekkönyvi bejegyzését a város nevére, kimondván: „A Tulajdoni jognak alperes városa lett átruházását alperes város nem bizonyította, mihez képest a tulajdonjogot felperes egri érseknek megítélni kellett." Az Ítélet indoklása a továbbiakban kifejti: „...a használat tekintetében a kir. ítélő táblai Ítéletet. .. meg kellett változtatni és használatot a római katolikus hitfelekezetnek megítélni azért, mert ez felel meg az alapítók akaratának, melyet a szakadatlan gyakorlat kétségtelenül tanúsít és mert a birtok használata rendszerint a tulajdonost illeti, ... a kérdéses helyiségek eddig mindig és kizárólag a római katolikus hitfelekezet népiskoláiul használtattak."

Eger város radikális politikai erői tehát „a nagy pör”-ben alulmaradtak. Ez a pervesztés azonban semmiképpen sem jelentett részükre szégyent, mert hiszen végső soron úgy a Magyar Királyi Kúria, mint a Magyar Királyi ítélő Tábla az illetékes szakminisztérium vezetőjének: báró Eötvös József kultuszminiszternek az állásfoglalásával szemben foglalt állást, s olyan indokok alapján ítélte vissza a két felsőbb fokú bíróság a négy városi iskolát volt birtokosainak, melyeknek nyoma sincs az 1868. évi XXXVIII. törvénycikkben. De 1869-től 1871-ig a városi kézbe vett, tehát alapjában államosított négy egri népiskola a külvárosban az ország területén messzevi- fáglóan hirdette, hogy Egerben, az érseki székvárosban