Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 3. szám - HAGYOMÁNYOK ÉLETE - Sereg József: "Föld és város proletárjai egyesüljetek!"

kilépett a függetlenségi pártból és 3 éven át, mint párton kívüli függetlenségi, mögéje nézhetett a dualizmus kormányzási kulisszáinak.

Tisza kormányzási manőverezései, Károlyit fokozatosan az ellenzék táborába vezették. Lemondott az OMGE elnökségéről és a rendszer bírálói közé lépett. Egy pódiumon lépett fel Landler Jenővel és Pogány Józseffel a demokráciáért. Ezekben az években került Károlyi politikájának középpontjába a háború ellenes küzdelem. A német szövetség ellensúlyozására megkésve, de megkísérelt francia —orosz és amerikai kapcsolatokat kiépíteni.

Károlyi Mihály 1918—19-ben

Károlyi ekkor már a Függetlenségi Párt elnöke volt, és mint pártelnök parlamenti vezérként harcot indított a békéért. A háborúba szédüli ország egyszerű katonái lövészárkokban már ismerték a nevét s a legfontosabbal kapcsolták össze: „Károlyi az, aki békét akar”, s akit tudatosan vagy kevésbé tudatosan Kossuth Lajos ügye folytatójának tekintettek. Károlyi Mihály kezdetben a képviselőház nyilvánosságát használta föl politikai tribünnek, de később, 1917 nyarától már népgyűléseken beszélt, kenyeret, földet és jogot követelt beszédeiben az ország tömegeinek.

Károlyi Mihály az 1918 októberi polgári, demokratikus forradalom vezéregyénisége lett, miniszterelnök, majd a népköztársaság elnöke. Neve a forradalommal nőtt össze. A vesztett háborúból való útkeresés mindenképpen igényelte személyiségének meghatározó jellemzőit, forradalmi következetességét, külpolitikai éleslátását és kapcsolatait.

Károlyi Mihály nem akadályozta meg a munkásosztály hatalomátvételét. Tetteivel, becsületes és következtés politikájával előkészítette ezt. Fő feladatának a béke előkészítését tartotta, de a társadalmi problémák megoldásához is közeledett.

Kápolnán 1919 februárjában személyesen kezdett földosztást saját birtokán. Nem ő tehet róla, hogy egyedül maradt ebben a törekvésben. A Tanácsköztársaság bukása után, a románok Kápolnán nyilvános botozással büntették meg azokat a parasztokat, akik az akkor már kegyvesztett gróftól elfogadták a földet. Ugyanez történt felsége falujában, Tiszadobon is, ahol a részesarató zsellérnépet még a Tanácsköztársaság hónapjaiban egy ellenforradalmi előretöréskor a Főtéren nyomorékká botozták.

Károlyi Mihály 1919. március 21-én nem az ellenforradalmat, a magyar proletárdiktatúrát segítette hatalomra. Ez a tény maga is elegendő ahhoz, hogy neve a magyar történelemben a legnagyobbak közé kerüljön! A Tanács- köztársaság hónapjaiban itthon maradt, segítette nyilatkozataival a hatalomra került munkásosztályt, és csak a júliusi válság időszakában távozott és vállalta a kitaszítottság, a hontalanság keserű kenyerét.

Osztálya hol őrültnek, hol hazaárulónak titulálta. Károlyi az emigráció nehéz éveiben soha egy pillanatra, —

még anyagi nehézségeinek napjaiban —, sem vállalt semmilyen közösséget a vérgőzös Horthy-rendszerrel. Cikkeivel, beszédeivel, kapcsolataival a magyar kommunisták szövetségesévé, támogatójává vált. Sál iái Imre, Fürst Sándor és Karikás Frigyes kommunista mártírok érdekében szót emelt.

A felszabadulás után, 1946-ban, hazatérésekor visszautasított személyével kapcsolatos minden jobboldali illúziót, és nyíltan beszélt akkor is, amikor történelmi érdemeit a magyar nemzetgyűlés törvénybe iktatta.

A születő demokrácia az élete végéhez közeledő Károlyiba újra harcosára talált. Széles körű nyugati kapcsolatait ajánlotta fel, mint a békedelegáció tanácsadója, és úgy is mint párizsi követünk.

1955-ben halt meg, távol hazájától és hamvait 1962- ben hozták haza, és helyezték a Kossuth-mauzóieum és a Munkásmozgalmi Panteon között lévő mauzóleumába.

Megyénk büszkén vállalja Károlyi Mihály eszmei és történelmi örökségét. A földosztást megörökítő emlékmű a kápolnai 48-as emlékoszlop közelében jelzi nagy történelmi érdemét, a földosztást, mint 1848—49 legszebb hagyományainak folytatását 1918—19-ben.

* <*>

Károlyi 1946-os hazatérése után több alkalommal járt Heves megyében, s egy alkalommal 1946-ban Gyöngyös Fő terén népgyűlés kertében szólt a város népéhez. Ebben az időben, a felszabadulás hangulatában, a földosztás történelmi közelségében érezhető volt a mély kapcsolat a felszabadult dolgozó nép és Károlyi Mihály között. A Gyöngyösi Néplap cikkei Károlyi Mihállyal kapcsolatban erről tanúskodnak.

1945. április 8-án, már közlemény jelent meg az MKP befolyása alatt álló helyi sajtóban „Károlyi Mihály hazatér" címmel.

„Károlyi Mihály gróf, a magyar köztársaság volt elnöke, a Nagybritánniai Magyar Tanács elnöke, abból az alkalomból, hogy a Budapesti Nemzeti Bizottság a székesfővárosi törvényhatósági Bizottság tagjává választotta hosszabb nyilatkozatot adott az angol sajtó képviselőinek. Nyilatkozatában örömének adott kifejezést afelett, hogy a földreform, a demokrácia, új politikai orientáció a szlávság felé és baráti viszony megteremtése a szövetségesekkel, valamint Magyar- ország demokratikus szomszédaival, azok az eszmék, amelyekért hosszú éveken át küzdött — most végre megvalósulnak. — A nekem küldött meghívás, — hangoztatta Károlyi — azt jelenti, hogy most, miután a diadalmas Vörös Hadsereg felszabadította hazánkat, ezen az úton indulunk el a jövő felé. A meghívás elsősorban nem személyi, hanem politikai elégtételt jelent számomra. Amint a közlekedési viszonyok és más körülmények megengedik, — mondotta —, nyomban hazatérek Magyarországra!"

A fenti közlemény rendkívüli frissen hatott, hiszen a Harc című londoni újság szerkesztőinek adott válasz minden lényeges elemét tartalmazta. E lap szerkesztősége előtt a teljes programot Károlyi 1945 áprilisában fejtette ki. Az újság szerkesztői közleményüket a következő méltatással vezették be, Károlyi munkáját illetően:

„Károlyi Mihálynak megadatott az a méltán kiérdemelt szerencse, hogy még életében valósult meg a győzelem. Ez a győzelem hosszú századok harcának és megszámlálhatatlan vereségének az eredménye. Károlyi Mihállyal Rákóczi és Kossuth is hazatérnek és a többi számtalan, külországban elsenyvedett, börtönben elpusztult, s akasztófán mártírhalált halt magyar szabadságharcos is. —’’ A szerkesztőség képviselői két kérdést tettek föl Károlyi Mihálynak, ezekre a kérdésekre adott válaszokban benne foglaltatott Károlyi programja, tükröződött magas marxista és történelmi műveltsége és az a világnézeti kiteljesedés, amelyhez 1945-ig a felszabadulásig eljutott.

A riporter első kérdése ez volt:

1. Hogyan fogadta Elnök úr a hazahívást, milyen érzésekkel tér haza a 26 éves emigráció után?

Károlyi válasza a következő:

„Elsősorban a hazahívás politikai jelentőségének örültem, mert ezzel helyreállt a történelmi folytonosság és