Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Dobóné, Berencsit Margit: Nagy László: Ki viszi át a szerelmet?

a fogalmat monumentálissá fokozza, a jelentést rejtélyesen elmossa, ugyanakkor fölnagyítja. Benne sűrítette a költő- mindazt, ami értéket jelent: az emberi szépség, jóság, tisztaság és tisztesség összefoglalója ez a nagybetűs szókép. Azért emeli a költészet szférájába, hogy erkölcsi parancsnak érezzük a költő gondolatát. Vérünkben, ösztönünkben legyen, hordozzuk magunkban, vigyázzunk rá, mentsük a veszélyben, őrizzük a halálig vagy azon túl is, s adjuk át az utánunk jövőknek.

Az elemzés során világossá vált előttünk, hogy a költői szándék azonos a versben és az egész életműben. De a képi megformálásban is kimutathatók az egyezések. Azok a megállapítások, amelyeket a Nagy László-i életmű értő elemzői elmondtak, érvényesek erre a versre is.

Nagy László metaforákban gazdag pompás stílusát lényeglátás, érzékletesség, drámaiság és lírai telítettség jellemzi. A képek nemcsak gazdagságukkal, hanem újszerűségükkel hatnak ránk különös erővel. A valóságos és a szürrealista elemek együtt vannak ebben a modern énekben. Szóképeinek anyagába beleszövi a paraszti élet jegyeit (5—6. sor, 13—14. sor). A népköltészetet mélyen átéli, s szervesen beleilleszti művébe. Verse ,,Az a modell, amelyet bartókinak szokás nevezni, s amelyben a titáni indulat, a korszerű eszme és a gazdag hagyomány hatalmas összefogása a teljesítmény titka ” (Kiss Ferenc: Művek közelről. Magvető, Bp. 1972. 169. I.) A legtöbb gondolatot a költő a szóképekre bízta. A többi nyelvi eszköz másodlagos, (de igen fontos) szerepet tölt be. GrammatikaMag a szavak többértelműségét használja fel. Nála a vizuális érzékelés a legfontosabb, ezért indítja mindg tapasztalati síkról a képeket. Majd merész asszociációkkal, igen gazdag jelentéstartalmakkal több rétegűvé, sok szólamává formálja őket. Valamennyi konkrét kép mögött az absztrakciók sora húzódik meg. Montázsmondatairól így nyilatkozik Diószegi András: „Minden mondat egyszersmind számtalan kép is, s már pusztán a képek egymáshoz kapcsolása révén más értelmet is sugall, mint a puszta grammatikailogikai értelem. (Diószegi András: Megmozdult világban. Szépirodalmi kiadó 1967. 581. I.)

A költő a kontraszthatásokra építette versét. A téma kívánta ellentétet nyelvi síkra vetítette. M:ntegy sötét háttérből emelte ki, helyezte előtérbe az ellentétbe állított képeket. Nem használ antonímákat, s ezáltal is erősíti, gazdagítja a szavak, a kifejezések jelentéstöbbletét. Néhol egy-egy szót, máshol egész szintagmát állít szembe: egyszer a konkrét kép, máskor az elvont jelentés, esetleg mind a kettő alkotja az ellentétet. Előfordul, hogy a grammatikai és tartalmi szembeállítást egyetlen sorban találjuk együtt (3. sor).

A vers ellentétes képei

létem — lemerült imád — tücsök-hegedűt lángot — lehel lángot lehel — deres ágra feszül föl — a szivárványra lágy hantú mezővé — a szikla-csípőket dúlt hiteknek — állít káromkodásból — katedrálist létem — lemerűlt

ki rettenti a keselyűt — s ki viszi át... a Szerelmet

A képi ellentétek nemcsak tartalmilag mutatnak szoros összefüggést, hanem szervesen beilleszkednek a mű kompozíciójába. A három 4—6—4 soros szerkezeti egységben elhelyezkedő képek az első részben sűrűsödnek, rendkívül arányos a második egyséq felépítése, végül a záró sorokat egyetlen nagy szembeállítás uralja.

A mesteri szerkesztést szolgálja a költő prespektívake- zelése. A lemerűlt igei metafora — a halál, a megsemmisülés gondolatának érzéki kifejezése — tekintetünket a felszín alá irányítja. A második sor konkrét képében a füvek között rejtőző parányi élet fölé hajlít gyöngéd áhítattal. Majd a láng hevére vágyó deres ágra emeli p'llantásun- kat. Végül hatalmas lendülettel a szivárványos égig tágítja a tüneményes látomást. A feszültség tovább mór nem fokozható. A költő is lecsendesűl, s visszatér a földre, a lágy

hantú mezőkre. Lelki szemeinket azonban felemeli, becéző, simogató kezét követjük, hogy aztán ismét magasba lendüljön a költői gondolat, s magával ragadja, szabadon röpítse tekintetünket a katedrális tetejéig. Harmadszor is visszatér a földre, mint aki nem tud, de nem is akar elszakadni vonzóköréből. Még egyszer felemeljük pillantásunkat, amikor a költő a fölöttünk köröző keselyűt rettenti. Aztán már végleg itt marad, hogy legfontosabb teendőkre: az emberi értékek megmentésére ösztönözzön.

A nyelvi megformálás tökéletes egységet alkot a költői szándékkal. A cselekvés, az aktivitás jegyében fogant a vers, s a megőrzés, a mentés motívumával zárul. A meditáló indítást jajdulások, ostromló, szenvedélyes kérdések, felhívások követik. A tizennégy soros rövid verset ezekre építi. Mondatai töretlen ívelésüek. A kristálytiszta, logikus szerkesztés tanúi lehetünk. Megcsodálhatjuk a költő finom arányérzékét, a remekmű kényes egyensúlyát. Az egy vagy két sorra terjedő kérdések mindig egy meghökkentő költői képet ,sőt egész kis jelenetet hordoznak. Ezek látszólag teljesen önállóak, valójában tartalmilag és grammatikáikig szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Ez adja a vers belső szilárdságát. Kemény, tömör a mű, akár az egy tömbből faragott szobrok.

A kérdő mondatok a bonyolult érzelmek folyamatát, a mély gondolatok sorát indítják meg az olvasóban. Szug- gesztív hatásuk elemi erővel ragad meg bennünket. Már az első tűnődő kérdés is súlyos gondolati tartalmat hordoz. Két verssorra terjed, lassított tempót diktál, az összetett mondat fokozott figyelmet, elmélyedést kíván. Készül a verskatedrális alapja, amelyet egy-egy költői kérdéssel tovább épít. De ezek csupán grammatikailag kérdések, lényegüket tekintve felhívást juttatnak kifejezésre, melyeket a költő rövid, tömör formákba, egyszerű mondatokba sűrített. Nemcsak töprengést, aggodalmat közvetítenek, mert Nagy László nem önmagához, de minden emberhez, az egész nemzet közösségéhez fordul. Megszólítást is tartalmaznak a sorok: a közös gond, a közös kín vállalására ösztönöznek. Az érzelmek felnagyításával, a feszültség fokozásával eljutott az első gondolati csúcshoz.

Az újabb gondolatsort három kérdéssel tolmácsolja. Az erős átélés hatásos közvetítését teremti meg bennük. Az érzelmi és hangulati fokozatok itt is világosan kitapinthatok. A vers gerincét alkotják. Nemcsak tartalmilag, hanem formailag és grammatikailag is összeötvözte ezt a két-két sorra terjedő három kérdést. Szilárdak, összetarto- zók, mint a kupolát tartó falak és oszlopok.

A betetőzést, a csúcsot az utolsó négy sor alkotja. A felkiáltó megszólítás a magas fokú érzelmek kifejezésére szolgál. Ezt erősíti az első sor ismétlése is. Érezzük még az aggodalom hangját, de sokkal inkább a sürgető elkö’csi parancsot. A mondatokat lezáró Írásjelek is erre figyelmeztetnek. A vers címe és két záró sor mintegy keretbe foglalja a verset. Ezzel a sszerkesztési formával kiemeli a legfontosabb gondolatot, s felteszi a verskatedrálisra a kupolát.

A vers felépítése, szerkezete

E ...................................................... 14.

..................................................... 13.

E ..........................

10.

.................................. 9.

E .........................

8.

7.

E ........................

..... 6.

5.

E ..........................

.......................... 4.

E ..........................

........................... 3.

(E.: egyszerű mondat) ,

(ö.: összetett mondat) a számok a verssorokra vonatkoznak.)

Nagy Lászlót a versben a gondolati csúcs vonzza, a centrális mozzanat. Ennek rendeli alá a nyelvi megformá-