Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Munkácsy mai szemmel
zömbösség ellen". „A siralomház gyermekalakja oldja a tragédiát. Móricznál, Solohovnál is.” ,,Móricz eszköze a rézveretes szíj, Munkácsynái a földre dobott biblia. Mindkét betyár szótlan." „Munkácsy betyárja nagy nemet kiált a hallgatásával." „Munkácsy csavargóinak folytatása Mendnyánszky művészete." „Munkácsy virágcsendéletében a természet természetes rendezetlensége figyelhető meg.” „A siralomház mellékalakjai lesznek Fényes Adolf napszámosai.” „Munkácsy és Nagy István együttérzése rokon lelkűiét hasonló magatartása." „A rőzsehordó asszony terhével együtt pihen. Ha levenné, az külön fáradtság lenne. Nem teszi." Ha a tanár szívvel, tapintattal rendelkezik, akkor minden miskolci, hatvani, nagykanizsai, félegyházi és ráckevei diák képes ilyen gondolatok formálására, mely az alkotó élet első órája lehet. Hogy ez mennyire igaz, bizonyítják azok a levelek, melyet időnként kapunk. Ezek a visszajelzések igazolják azt, hogy a finom indítások hirtelen felismerésekhez vezethetnek a későbbiekben. Leningrádból érkezett levél Munkácsy és Millet Rőzsehordó asszonyainak összehasonlítását tartalmazta, egy másik diák együtt elemezte Millet és Munkácsy Köpülő-jét. Sok ösvényen érkezhetünk az emberi élet magaslatára: az egyik, út Munkácsy. Volt tanítványom üzent levélben: Rembrandt képeket látott külföldön, s elragadtatásában patrióta hevülettel jelezte e nagy géniusz találkozási pontjait Munkácsy törekvéseivel. Volt, aki Meunier Kiköíőmunkásának atmoszféráját egyeztette Munkácsy Sztrájkjának vektoraival, s ez nem tanult anyag, lektűr, hanem tapasztalat, felfedezés, melyet az alkotótársi kapcsolat eredményezett. Az iskolai íz'ésformáló tevékenységgel rokon témát pendített meg hozzászólásában MOLDVAY GYŐZŐ újságíró, a Hatvani Galéria vezetője, aki oly szempontból mérlegelte a nagy mester művészetét, hogy mennyire illeszthető a mai közművelődési munka szolgálatában. Idézzük: Munkácsy Mihály és művészete miért állítható egy széles körűen kiterjesztendő ismeretközlő, megbarátkoztató program élére? Első érvként vérbő realizmusát említem, amelynek stíláris jegyei egyértelműen hatnak, egyértelműen érvényesülnek. De Munkácsy realizmusa, festészete ugyanekkor szakmai csúcs is! Tehát megismerése révén komponálásából, témagazdagságából, koloritjából, művészetének társadalmi tendenciáiból — éppen a megbúvó ellentétek miatt — összeállítható minden képlet, akár napjainkig. És együtt van munkásságában valamennyi előzmény, akár az olaszokhoz, franciákhoz, akár a spanyolokhoz nyúlunk. Persze, ha Munkácsy közművelődési szerepéről beszélünk, nem mulasztható el általános érvénnyel annak a megfogalmazása sem, hogy őt, de minden másokat, akik a sorban követik, esetleg megelőzik :csak korukba ágyazottan, annak mintegy társadalmi hátteréből kibontva szabad megközelíteni. Elvetik a súlykot azok, akik mindenáron a mához, korunk szelleméhez mérik elmúlt századok óriásait, s ebből vonnak le sok esetben igaztalan, hamis következtetéseket. Itt térek át a „miért Munkácsy” párbeszéd másik válaszpontjára, amikor a talentum, a szakmai készség mellé érzelmi vonásokat, indokokat sorakoztatok fel. Pontosan mit kívánok kimondani? Hogy Munkácsy nem egyszerűen nagy festő, hanem olyan művész, aki művei felében csak a miénk, magyaroké, s csak a köznépé. Piktúrája tárgyában, képeinek figuráiban százféle szállal kötődik a békéscsabai, gyulai gyermekkor élményanyagához, s ebből ki- bontakoz.atva a társadalmi realitáshoz, a magyar történelmi progresszióhoz. Ilyen aspektusból nézve fundamentális szerep jut művészetének a közművelődésben. S hamis vágányon haladnak, akik nélküle kívánják a látáskultúra fejlesztését célzó munkájukat végezni. A jeles gyulai Munkácsy-kutató CZEGLÉDI IMRE néhány érdekes, friss eredményre hívta fel a hallgatóság figyelmét. Különösképpen említést érdemelnek azok a levelek, amelyekből Munkácsy és a békési Reök család kapcsolata rekonstruálható. A festő önéletírásának 1863-ban végeszakad, állapította meg az előadó. Ez időponttól nagybátyjának, Reök Istvánnak 1877-ben bekövetkezett haláláig 67 felderített levél őrzi kapcsolatukat. Többségükben Munkácsyhoz írt levelek ezek, Munkácsytól kevesebbet őriznek az archív anyagok. Témájuk, a levelek szelleme, stílusa azt mutatja: Reök Kölcsey példáján igyekezett irányítani híressé vált unokaöccse életútját, éspedig úgy, hogy kiváló művész, ember és hazafi váljék belőle. A Békéscsabáro került relikviákkal kapcsolatban ugyanekkor megállapítja Czeglédi Imre, hogy eredetüket meglehetős homály fedi. Először 1913-ban hallani róluk, amikor — a Békés megyei Közlöny szerint — Magyarországon jár Munkácsy özvegye, s megtudván, hogy Csabán múzeum épül, kijelenti: több, még birtokában lévő ereklyét, például bútorokat, szobrokat, festményeket, kitüntetéseket, ennek a közgyűjteménynek óhajt átadni. (Összeállította: MOLDVAY GYŐZŐ) \ • ’
