Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Négy költő - tizenkét vers
NÉMETH IMRE: Öröklés SOLYMOSI SÁNDOR: Varázslat Varázsbotom bagoly feje ötöm, ütöm varázsbotom Pariik, porlik száll a pernye Varázs-üstöm mély feneke Fűtöm, fűtöm varázs-üstöm Fői, fői a lé, a fekete Lábam-lábam, táncos térdem Járjad-járjad lábam-lábam Sámán gazdád jókedvében Nincsen világ körülöttem Világ sincsen, semmi nincsen Csak én élek sámán-ködben Föltárnád még ez a világ Testem, lelkem ha föltámad S virág-szívem lesz ezer láng Megleli a világ magát önnön magát megleli Talál lángom örök hazát Zörög, zörög csörgő csontom Száll a pára, a köd bevon Száll a pára, a köd bevon Süpped, süpped halántékom Nyomja a föld a homlokom, Nyomja a föld a homlokom, Szárnyal, szárnyal szárnyas lelkem Repül, repül messze égen Repül, repül messze égen Lobban lelkem, lobban lángom Életem száll, nem halálom Életem száll, nem halálom Szellem lelkem messze szálljon Életedbe eltaláljon Életedbe eltaláljon Lelkem lángját Neked adja Lángom lángodat lobbantsa Lángom lángodat lobbantsa Lángot rejtsed szíved mögé Égesd lángodat örökké Égesd lángodat örökké Baucis dala halálra érni mit jelent: szeretni elfeledni elárvult arcod hímporát kezem helyett keresni csak fájni és nem tudni hogy mindig a most a drága szemed könnyben füröszteni nézni a túlhatárra de én vagyok s neked vagyok titkom mindössze ennyi szeress tehát mert az halál: szeretni elfeledni Philemon dala Baucisom egyszer öreg leszel vált át Ha megsegít az ég hajad fehérre s míg kinn a tél havat csikordul órákat ülsz majd elmerengve de Philemon szeme húszéves marad niiiimiiiiiiimiimiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiitiiiuiiiimiimiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiimiimMiiiiiimitfniMtiiiiiiii MÉRAI JÓZSEF: Zenekar akkor száműzünk minden tükröt a háztól s mosdani is csak macskamódra mosdunk hányt szemmel árván a reggelekben egy este majd iker-fejem régi jó melledre hajtom s elsiratom drága végigcsókolt elvesztegetett életünket 5
