Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Balogh Béni: Gyöngyhúrú citera (mesejáték)
í BALOGH BÉNI: iimiiiiiimiKiiiii. Gyöngyhurú citera | Mesejáték *ÍIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII<IH|l|ll|l!|l4|ll|||U||||||MI<lll!ll!lllllllllllllll»IIIIIIIIIIIHIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!IIIIIHIIIIIIIIIIIlltlIlllllllinillMIIIIIIIIIII!IIIIIIIHIIIIIlIinillllllllllllltlllllllllll'IIIIIIIIIIIUIUimilllIllllllllllllllllIllllinilllllT A rádióra irt mese-játék, vagy másként hang játék — mint minden hangjáték —, csupán csak a szóval, azaz segitő zenével, s más hangeffektusokkal fejezi ki a mondanivalót, a történetet, a hangulatot, a műfajt. .., egyszóval az egész alkotást. Mégis ezen belül első az „írói" szó, vagyis a leirt szöveg hangos megjelenítése. Éppen ezért a legnehezebb műfaj. . . Itt mindennek pontosnak, lényegre- törőnek, jellegzetesnek kell lenni, különben a fölösleges szó „kilóg" a sorból. .. A kevés pedig — itt különösen — homályosságot, néha érthetetlenséget idézhet elő. A jó hangjáték sokkal jobban megmozgatja a hallgató képzeletét, s állandó figyelemre ösztönzi, „nem kap készen" mindent, mintha egy színdarabot, filmet, vagy tévéjátékot nézne... A jó hangjáték tehát „belső látványt nyújt". .. .És mivel a mesejáték elsődlegesen a gyermekek műfaja, így nagyon fontos szerepe van a művészi alkotások megszerettetésében, „élvezésére való tanításában" . . .Egyéniségformáló szerepéről nem is szólva. Éppen azért e mű megírása kedvesen izgalmas feladat volt számomra. Ostor Imre, tólápai juhászbojtár Szálka juhász, a nevelőapja Káva, öreg szénégető Mátyás király és Béla vadász Réthy Boglárka, várkisasszony Izsák, szarvaskövi lovas Pattolini, olasz hangszerkészítő Antónió, a király főudvarmestere Madárka Ki stol I Péter, másik szarvaskövi lovas Előhangféle A „Gyöngyhúrú citera" rádióra irt mesejátékomat a hasonló című mese-regényem alapján Írtam. (Megjelent a könyv a Mára Kiadónál, 1958-ban.) Ez a rádiójátékom mégsem egyszerű ,,dramatizálásValójában újjáalkotás a mű „gerince" nyomán. . . A történet legfőbb csomópontjait fűztem össze, igyekezvén megőrizni az eredeti alkotás hangulatát, izét, amely a bükki néphagyomány és a történelmi események ötvözete, bőségesen „kiaknázva" az írói fantázia kimeríthetetlen „kútját". Maga az eredeti mű, a mese-regény sem olyan „egyszerű" műfaj, mivel valójában mesét mond el regény keretben. (Ám mégsem „öszvér" dolog, mivel külön törvényei vannak.) Nem fennhéjázásból, csupán a valóságnak tartozva, meg kell említenem, hogy előttem alig, vagy nagyon kevesen írtak mese-regényt hazánkban. (Vagy lehet, hogy senki?. . .) Azóta csőstül adják a „sima" meséknek is — persze helytelenül — eme műfaji meghatározást. SZEREPLŐK: 1. jelenet (Kezdő, mesés hangulatú zene.) MESÉLŐ: Messzi — túl az aranykalászos rónaságon, túl a szőlőtermő lankás lejtőkön —, zúg a kékellő Bükk rengeteg erdeje. Itt, e vadregényes vidéken, Dédes- vár tájékán őrzött 77 aranyszőrű bárányt Ostor Imre, kisbojtár. Az árva fiút még csepp korában vette maga mellé a tólápai tanya bacsója, Szálka juhász. A derék öreg mindenre megtanította, ami csak egy juhászbojtárnak szükséges. Ráadásul, apja helyett, apja is volt.. . (Rövid zene.) 2. jelenet (Kiscsengők, kolompok hangja hallatszik, közben 3—4 bégetés.. . fat- dosó kutyaugatással tarkítva.) SZÁLKA: (Érdes, öreg, de azért kemény hangon.) Ne, te ne! Haj, be ne! (Élesen közbe ugat a kutya.) SZÁLKA: (Csititólag.) No, jól van már te! (Enyhültebben.) Elég már! (A kutya elhallgat, a csengők, kolompok szintén. , . A hodályajtó nyikorgása hallik. . . A jószágok betere- lése befejeződött. . . Valami kevés zaj, olyan szuszogás-féle azért van az akolban. . . Az állatok miatt.) SZÁLKA: (Maga elé, félhangosan.) Hát evvel megvolnék. .. Jól laktatok jószágaim. . . Ritka szépek vagytok, aranyszőrű juhocskák.. . Nagy királyunk, Mátyás, ha egyszer elvetődik erre, nagy örömet szereztek majd neki.. . Hát még az aranyszőrű bárányaitok!... Azok csak még a csudálatosok! (Ezalatt, közben egy-két bégetés is hallatszott.) (Hirtelen a hodályajtó nyikorog.) IMRE: (Fiatal, bátor, eszes legény- ke, de most kétségbeesetten ront íje, s ijedten beszél.) Apám!... Szálka juhász apám!... Rettenetes dolog történt! A 77 aranyszőrű bárány, amit a Sergetyűhegyen legeltettem, szőrin-szálán eltűnt! SZÁLKA: (Meglepetéssel.) Mit mondtál?. . . Eltűntek? IMRE: (Bizonykodva, határozottan.) Eltűntek biz azok egytől egyig!... Tűvé tettem értük az egész Sergetyű- hegyet, a Csenge-oldalt, a Bíkfolyás- erdőt. . . Mintha a föld nyelte volna el. SZÁLKA: (Ijedten, sopánkodva.) Szentséges úristen, hát mi lesz velünk?. .. Talán még fel is akasztanak miattuk? IMRE: (Keményen.) Ha ennyiben hagyjuk a dolgot! SZÁLKA: (Kínlódó, keserves hangon.) Dehát mit tehetünk? IMRE: (Hirtelen elhatározással.) Megyek és megkeresem az elveszett jószágokat. SZÁLKA: (Keservesen.) Kerested már a mi legelőinken! IMRE: (Határozottan.) Majd megtalálom a szomszédban... Vagy a hetedik határban. . . Vagy valahol a nagy, kerek világban. . . Nem is tétovázom sokat. . . Veszem a botom, kalapom, s máris indulok. . . [gy kívánja a juhászbecsület! SZÁLKA: Hát jól van édes fiam. . . Akkor nem állok elébed. . . Menj, s utadon járj jó szerencsével! (Zene.)
