Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 3. szám
N ICIALE Begyűrűzik. Új fogalom. Óvatos, finom kifejezés. A nemzetközi energia és olajválság gyűrűzött be és gyűrűzik be a magyar gazdasági életbe. Valójában nem is begyűrűzésről van szó, vagy ha igen — mert valós, hogy a világpiac gondjai ránk is hatnak — hát inkább egy jobb fogalom az igaz, vagy egy találóbb: tükrözi. Visszatükrözi, kinagyítja, világosan és élesen megmutatja és mutatta a nemzetközi gondok polár fényében hazai munkánk gyatraságait. Ez ugyan kevésbé finomkodó kifejezés, még kevésbé óvatos de úgy véljük, tökéletesen fedi a valóságot. Az aratáson, betakarításon túl a mezőgazdaságban — gyengébben sikerült, elsősorban az időjárás miatt — a féléven túl az iparban hogyan sikerült: még nem teljes a kép —, s előkészületben az új ötéves tervre, aligha lenne bölcs dolog, ha áltatnánk magunkat. Nemcsak minden évnek, de minden évnegyednek meg van a maga különleges speciális és jellemző tennivalója: télen nem lehet aratni, nyáron nem lehet karbantartani a konzervgyárakat például. Ám ezeken túl az évtizedeknek is •megvan a maguk speciális tennivalói: felépíteni a szocialista társadalmat, közelebbről immár a fejlett szocialista társadalmat. Ám ezen belül, az ehhez vezető úton, vannak hosszabb távú, néha egy egész korszakra, néha csak egy nagyobb időegységre szóló tennivalók is. A fegyelmezett munka — százados tennivaló is lehet. A munkaverseny sok évtizedes eszköz volt és lesz munkánk hatékonyságának növeléséhez. A szaktudás növelése minden szinten, a géptől az igazgatói székig, nos ez sem olyan feladat, amelynek meg lehetne szabni elejét és meghatározni a végét. Ám vannak időszakok, amikor az általános tennivalókon belül, vagy azok mellett, egész életünk számára olyan követelmények fogalmazódnak meg, amelyek azokban az időszakokban nemcsak speciálisak, de alapvetőbbek is egyben. Ilyenek például mainapság az anyaggal való takarékosság tennivalói. A legszigorúbb anyagnormák betartása, sőt az anyagnormák felülvizsgálata is. Egy nyersanyagban szegény országnak mea kell néznie minden fillérét, hová teszi: mert még a fillér is nyersanyagból készül az állami pénzverdében. Ilyen például a munka szervezettsége és hatékonysága. És nemcsak az iparban, építőiparban, de a mezőgazdaságban is. Régen a múlté már az az idő, amikor a mezőgazdaság termelése az idő, a kedv és a kapa, vagy a kasza függvénye volt. Az iparszerű termelési rendszerek, iparszerű gondolkodást, s az iparszerű gondolkodásának a megvalósítása iparszerű szervezettséget kíván. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a világ legértékesebb nyersanyaga, az emberi munka maradjon kihasználatlanul, vagy használódjon el feleslegesen, avagy használódjon felhasználatlan javak termelésére. Hát sose, jutunk a gondok végére? Hát harminc esztendővel a felszabadulás után még mindig olyan gondjaink vannak, amelyek alapvetően meghatározzák a népgazdaság további fejlődését, a magyar dolgozó nép élet- színvonalát? Ezék szerint nem sok jót csináltunk, terveztünk és tervezünk? Aki körülnéz az országban, vagy szűkebb megyéjének határai között, aligha nem mordulhatna fel az ilyen féle kérdések hallatán: harminc esztendő alatt évszázadot cselekedtünk. Persze másfélévszázadnyi tett helyett. S ebben nem is olyan sok a költői túlzás. Ám csak a temető a gondtalan a halott számára. Az élőnek mindig megújulnak és mindig magasabb szinten termelődnek újjá. Ma nem azok a gondok, illetőleg nem azonosak a gondok a tegnapiakkal, még kevésbé a húsz, vagy harminc évekkel ezelőttieknek. És nyilván, a holnap problémái is újszerűén, de nem kevésbé csekély számmal jelentkeznek majd a holnapok számára. Ha megelégednénk azzal, ami tegnap elég volt az országnak, a szocialista közösségnek, s elég magunk számára is, lényegesen kevesebb töprengeni való akadna, gyűrűzzön be bár a nemzetközi piac, vagy sem. Dehát ki és kik akarnának megállni? Dobjuk ki a horgonyt a fejlődés csónakjából? Vagy feszítsük meg izmainkat jobban, ragadjuk meg az evezőt keményebben, s akár még holmi erős széllel szemben is haladjunk előre új és szebb tájak felé? Nyilvánvalóan az utóbbit kell tennünk. És tesszük is. Az elmúlt hetek, hónapok minden téren, a nemzetközi enyhülés, az űrhajózás, a tudomány fejlődése szempontjából is jelentős fejlődést hoztak a világban. S a világ számunkra is: lépést tartani. Ésszel, erővel, akarattal, munkával, javaink jó betakarításával, munkák okos eredményességével: munkánk nem egyszer igen komoly fogyatékosságainak felszámolásával. A Hevesi Szemle e rovatában inkább lírai hang volt a divatos, most profánabb lett a stílus és a mondanivaló is. Ám úgy gondoljuk, hogy ettől nem lett kevésbé igazabb és fontosabb. Sőt. le style c’est l'homme. A stílus: az ember. A karakterisztikusabb fogalmazást karakterisztikusabb gondokról szól. A stílus- a tennivaló!
