Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 2. szám - A SZEMLE KÖNYVESPOLCA
Női- és férfikeresztneveink kézikönyve (A Magyar utónévkönyv és használata) Eddig több mint százezer példányban jelent meg és forog közkézben a Magyar utónévkönyv, amely keresztneveinknek minden eddiginél teljesebb gyűjteménye, s tudományos és népszerű kódexe. (Készült a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében. Szerzője: Ladó János. Kiadója: a budapesti Akadémiai Kiadó.) A névtár célja — mint a bevezető rész egy kissé ijesztő hivatalossággal közli — ,.elsősorban az, hogy az anyakönyvi hatóságok részére az utónevek anyakönyvi bejegyzésére vonatkozó jogszabályokhoz a magyar anyanyelvű magyar állampolgár gyermekek anyakönyvezésénél utónévjegyzékként szolgáljon, vagyis tételesen megjelölje, mely utóneveket lehet az anyakönyvbe bejegyezni és milyen formában". Szerencsére a névkönyv maga jóval túlmutat az idézett hivatalos célon, s a gyakorlatban — rövid idő alatt — sok ezer családnak is hasznos tanácsadója lett. Ladó Jánoson, a kötet szerzőjén kívül más nyelvészek, sőt, külső munkatársak is részt vettek a nagyarányú gyűjtő- és rendezőmunkában. Először egy bővebb, 3598 utónevet (keresztnevet) tartalmazó jegyzéket állítottak össze a Nyelvtudományi Intézetben, s ezt küldték meg véleményezésre 130 külső szakértőnek: nyelvészeknek, pedagógusoknak, íróknak, anyakönyvi hatóságoknak. E társadalmi véleményezés alapján választotta ki az intézet tudományos munkatársaiból álló bizottság azt az 1827 nevet, amelyet a Magyar utónévkönyv, választékul ajánl vagy elfogadhatónak tart. 895 női és 932 férfinevet találunk benne. Milyen szempontok szerint állították össze ezt a névanyagot? . mind a szerzőnek, mind a bizottságnak az volt a fő szempontja — olvassuk a bevezetőben —, hogy a magyar társadalom különböző ízlésű csoportjainak az eddiginél nagyobb utónévválasztékot nyújtson, természetesen az ízlés és a világnézeti korszerűség határain belül, valamint a magyar helyesírás és a nyelvhelyesség elveit tekintetbe véve”. Igen helyes elve ennek a kézikönyvnek, hogy a női és a férfineveknek alakjukban is világosan el kell különülniük egymástól, és ugyanaz a névalak vagy csak nőnek, vagy csak férfinak lehet a neve. Megtudjuk például, hogy a Jácintc női, a Jácint pedig férfinév. (Mitológiai magyarázata van annak, hogy a Jácint miért éppen férfiakat jelöl). A kettő közül a Jácint a régibb; ennek -a szóvégű női változata a Jácinta. Hasonló férfi-női névpárok: Erik —Erika, József—Jozefa, Károly—Karola, Kornél—Kornélia stb. (Érdekes, hogy női neveink nagy része -a, vagy -ka végű: Ágota, Anna, Aranka, Boglárka, Csilla, Elvira, Emma, Franciska, Gizella, Hajnalka, ^ Ilona, Klára, Kornélia, Lídia, Márta, Orsolya, Piroska, Sára, Terézia, Valéria, Veronika, Zeima, Zsófia stb. Ezekben részint a nőneműséget kifejező latin -a, -iu szóvég, részint a magyar becéző -ka képző ismerhető fel). Hát a Cecil-ről, mely ebben a formában nem anyakönyvezhető, mit mond az utónévkönyv? Idézem: „Félreérthető név, mivel egyrészt a francia Cécile női név (magyar Cecília) helyett, másrészt a Cecílián férfinév becéző rövidüléseként is használják. Helyesen férfinévként: Cecílián, női névként: Cecília”. Minden anyakönyvezhető keresztnevet rövid, néhány soros névcikkben tárgyal a kötet. Ezekben a név eredetéről és többnyire a jelentéséről is tájékoztatást kapunk. Megadják továbbá ezek a címnév beceneveit, névnapjait és országos gyakorisági számát (pontosabban: annak a számát, hogy az 1967. évben Magyarországon hány kisgyermek kapta első keresztnévként az illető nevet). A magyarországi névválasztás ma még aránylag szűk körben mozog: 1967-ben a Magyar utónévkönyv 1827 neve közül nem egészen 500-at jegyeztek be az ország anyakönyveibe, s e nevek között is jó néhány olyat találunk, amelyet az egész országban csak egy-két újszülöttnek választottak. Ezen a nem egészen 500 néven kívül még több mint 1300 névnek a választékát nyújtja használóinak ez a kiadvány. A neveknek ebbe az utóbbi csoportjába tartozik például az Abel, amelyet 1967-ben Magyarországon senki sem kapott utónévül. (Itt jegyzem meg, hogy az általánosan használt keresztnév helyett az utónév nem nagyon szerencsés szó, mert sokan úgy értik, mintha az utónév a „szabályos” keresztnév utáni, második-harmadikként fölvett keresztnév volna. Ahogy a családnév nem előnév, úgy a keresztnév vagy egyéni név sem igen lehet utónév. Zavaró körülmény továbbá, hogy az asszonyok nevének a férjük keresztnevéből -né képzővel alakult része — Kis Pálné, Nagy Péterné stb. ^— is utónév a személyi igazolványok szerint, noha a Magyar utónévkönyv nem ismer Pálné, Péterné féle utóneveket. A néhány év múlva megjelenő második — átdolgozott — kiadásban helye- sebb lenne a könyvnek ezt a címet adni: A magyar keresztnevek kézikönyve. Vagy ha nem akarják megváltoztatni a jelenlegi címet, akkor legalább magyarázó alcímül írják oda a főcím alá: Női és férfikeresztneveink). Említettem az imént, hogy hazánkban az 1967. esztendőben egyetlen újszülött sem lett Ábel. Egy bizonyos név adásának ritkasága vagy gyakorisága persze nem állandó tényező: az évek egymásutánjában ugyanannál a névnél is igen jelentős lehet a szóródás — nem utolsósorban a ,,divat”-tól függően. Elképzelhető, hogy a Magyar Televízió Tamási Áron Ábel a rengetegben című regényéből folytatásos filmet készítene, ennek bemutatása a következő évek országos statisztikájában pozitív módon befolyásolná az Ábel név „szereplését”. Melyek voltak 1967-ben a legnépszerűbb keresztnevek? Kétezernél nagyobb számú névválasztással emelkednek ki a női nevek közül — ábécérendben — a következők: Ágnes (2313), Andrea (3332), Erika (3655), Erzsébet (3394). Éva (4285). Ildikó (3987), Judit (2643), Katalin (3779), Mária (4232), Zsuzsanna (3382) Az ugyanezen évben született kisfiúk leggyakoribb nevei: Attila (4161), Csaba (2690), Ferenc (3263), Gábor (2947), István (5601), János (4420), József (5086), László (6886), Sándor (3523), Tamás (2022), Tibor (3359), Zoltán (5919), Zsolt (3138). Megállapítható, hogy a kérdéses esztendőnek legdivatosabb női neve Magyarországon az Éva volt. Nem sokkal maradt mögötte mint második, a Mária. Az ország sok helyén ma is ezé a női nevünké az elsőség. A férfinevek között az elsőségben a László-nak nem akadtak ilyen szoros versenytársai. A korábbi hasonló célú névjegyzék anyagából a Magyar utónévkönyv csak 564 nevet vett át, s ezekhez 1263 új nevet adott. Az összesen 1827 anyakönyvezhető keresztnév 69,2 százaléka tehát e kiadvány útján válik a magyar társadalom közkincsévé: nagyrészt görög-latin eredetű nevek (Auróra, írisz, Juliánusz, Líviusz, Minerva, Veszta stb.) és régi vagy újabb magyar nevek (Borsika, Buda, Csák, Lelie, Vajk, Villő, Zsombor stb.). Ez az új névjegyzék anyakönyvezhetővé tesz számos olyan, újabb keresztnevet, amelyet sokáig csak névváltozatként vagy becenévként kezeltünk. Például a Borbála mellett a Barbara, az Irén mellett az Irina, a Luca mellett a Lúcia ma már önálló név. Hasonlóképp önállóvá fejlődött a Barnabás mellett a Barna, a Dorottya mellett a Dóra, a Sámuel mellett a Samu. Ugyanígy különvált a Gedeon-tcl a Gida, az iioná-tól az Ilka, a Zsuzsannától a Zsuzsa; és még sokáig folytathatnánk a példákat. Nagyon hasznös a könyvnek Az utónévválas^tás névhangulati szempontjai című része (12—14. lap). Mindenkinek érdemes megszívlelnie az itt olvasható jó tanácsot: „Az utónév kiválasztásában ne csak az anyakönyvi jogszabályok gépies megtartására gondoljunk, hanem a névviselő érdekében a teljes nevek, vagyis a családnév és az utónév együttesének a szépségére, jóhangzására, ritmusára is, bár ez hivatalosan egyáltalán nem kötelező.,, Nem kívánatos például, hogy a családnévvel azonos egyéni nevet válasz- szunk (Aranka Aranka, János János, Ferencz Ferenc. Vincze Vince stb.), ez ugyanis „egyhangúvá teszi a teljes nevet, és korholó hanglejtéssel kiejtve tréfálkozásra adhat alkalmat”. Lehetőleg kerüljük el a magánhangzók azonosságát (pl. Kádár Ádám, Szabadka Hajnalka, Török Ödön), valamint a családnév és a keresztnév rímelését Kaba Csaba, Huzelía Gizella, Csalános János, Sirilla Kamilla, Sándor Nándor, Mendel Vendel stb.). További hasznos figyelmeztetések: „Nagyon gondosan kerülnünk kell az utónévválasztáskor a családnév végének és az utónév elejének kellemetlen vagy komikus összecsengését, kitalált névvel megvilágítva például: Kandisz Nóra. ügyeljünk arra is, hogy a családnév és az utónév kezdűbetűiből adódó monogram se legyen komikus hatású”. (Adalék az előbbihez: JÁNOSKA KÁLMÁN; az utóbbihoz: Incze Ágoston = I. Á. = iá.) Arra is vigyáznunk kell, hogy „a családnév és az utónév . . . jelentése ne legyen egymással komikus kapcsolatban, vagy ellentétben”: Szőke Barna, Bárány Farkas, Werth Győző, Fehér Piroska, Bús Vidor, Cserép Virág stb. (Némileg hasonló ezekhez a Búza Árpád meg a Búzás Árpád név is!) , Ezeket a jó tanácsokat a Magyar útinévkönyv újabb' kiadásaiban érdemes lenne néhány továbbival megtoldani. Ilyenekre gondolok: 1. A családnév utolsó és a keresztnév első szótagja lehetőleg ne legyen azonos: Nyulász László, László Lóránt, Bóta Tamás Fekete Teréz. (Rosszul hangzik az egymás utáni lász-lász, ló-ló, tata, te-te!) 2. Úgy válasszuk meg a keresztnevet, hogy a teljes névben ne legyen öt vagy több e hang: Kenderes Endre, Fekete Kelemen — ezek nagyon egyhangú nevek. 3. Ha a teljes név mindkét tagjának saját köznévi jelentése is van, akkor úgy válasszuk meg a keresztnevet, hogy a név egésze ne adjon értelmetlen, vagy természetellenes jelentésű szókapcsolatot: Kerekes Viola, Fekete Rózsa, Sós Farkas. 4. Az egyszótagos családnév inkább hosszabb, a három-négy szótagos családnév inkább rövidebb keresztnevet kíván maga mellé. Például a Kis Pál névnél előnyösebb hangzású a Kis Bertalan, s a Harangozó Petronella névnél is jobb ez: Harangozó Irén. 5. Általában elősegíti a teljes név jóhangzását, ha úgy választjuk meg a keresztnevet, hogy a teljes névben magas magánhangzó is, mély magánhangzó is legyen; a magyar művelődés történetében számos ilyen típusú névvel találkozunk: Bornemissza Péter, Bethlen Gábor, Kazinczy Ferenc, Fazekas Mihály, Berzsenyi Dániel, Szemere Pál, Teleki Blanka, Karancs Teréz, Petőfi Sándor, Madách Imre, Jókai Mór, Eötvös Loránd, Jó-sef Attila, Szerb Antal, Illyés Gyula stb. (Persze a csupa magas, vagy csupa mély
