Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Kapor Elemér: A világ legdrágább madara (elbeszélés)

lítsam, nem pedig azért, mivel az agának mehetnékje vagyon. Alkalmasabb itt erről szót érteni, mint a tanácsban. Azért zavartam meg mulatságában felségedet. Itt csendesebb a hang, de messzibb lát a szem. Nagy hatalmasság a török, felséges uram, elfoglalta Egyiptomot, Arméniát, Szíriát, Palesztinát, Arábiát. Felséged él még és kezevonása sem halt meg. Nem jót nézek én a hadból. Fontolni kell ezt nagyon.

— Nem akarok én olyan király lenni, aki mit sem teszen.

— Inkább semmit, semhogy rosszat, felség.

Lajos az oktató szóra felvillámlott: A vén holló szavát a sas meghallgassa-e?

Bornemissza összeharapta a fogát. Úgy volt egy pillanatig, hogy nem válaszol.

Aztán lemutatoít a lábuk elé bukott nagy madárra:

— íme, a sas.

Lajos duzzadt ajka megrándult. Megértette. Nehéz felhő volt ez és baljós.

— Van fontolás is — válaszolta — Móré Fülöp pécsi prépost úr Velencébe megyen, Werbőczy István és Balbi Jeromos a német birodalom fejedelmeihez. Segedelmet kérünk. Amíg ők meg nem térnek, nem válaszolhatok.

Bornemissza keservesen körülvakarta a tarkóját:

— Mi légyen addig a törökkel?

Lajos elnevette magát: — Etessék kegyelmetek. Meg itassák. Ha iszik, a jámbor igazhitű.

— Nincs pénzünk, kis uram, hiszen tudja, hogy nemrégiben is csak sóval tudtuk már kifizetni a hivatalbelieket. A vágvárakból szökdösnek a katonák, mert nincs élelem. Drágább az udvartartás, ha idegen is van a háznál. Ne lássa a mi szegénységünket. Megint kölcsönt kell valahonnan szereznünk. Bár talán most lesz valami aranyunk, hogy Ippolito egri püspök úr meghalálozott. Egerben pénznek kell lenni és azt is tudja felséged, hogy a bécsi gyűlés határozata szerint a megüresedett püspöki szék javai a királyt illetik.

— Igaz biz a — és Lajos most már apró és könnyű nevetésekkel szórta el magától a gondot — látja-e kegyelmed, hogy a halál úr is a magyarok királyának kaszál.

Kihúzott a tegezből egy vesszőt és a felajzott idegről elröpítette. Csak úgy a levegőbe. A semmibe.

Aztán hirtelen megfordult:

—■ Magam megyek elszámoltatni a püspök gubernátorát és hozom az aranyakat. Úgysem volt még utam az egri erősségbe.

Kicsit megborzongott: — Ügy mondják, a boruk is jó, fölér a szerémivel.

És mintha táncolna, futott a part felé.

£

Két napba sem telt, a hatvani országút felszálló porfelhői mutatták, hogy a király elindult a számvételre. A jelesebb urak közül úgyszólván senkit sem vitt magával, kincstartó, főkamarás otthon maradtak, de vele volt György őrgróf, a minden könnyűségre, mulatságra hajló lovag. A kamarások közül inkább azokat vitte, akik külön bizalmasai voltak ételnél, italnál: Bán Albert, Erdőtelki Borsoló Tamás, Kövecsesi Danes Demeter, Gnoieczki László étekfogókat, Bánffy János főpohárnokot. A király egészségének legfőbb őrei voltak ők e korban, amelyben a mérgezésnek legendás hagyományai éltek. Inkább a fiatal udvarnokok sorakoztak fel a kíséretben: Barcsai András, Kemendi Balázs, Vasdinnyei Wass Márton s két deák is: Vitai Kelemen és Kislegi Simon, aztán az apró- dok sokasága. Lovas testőr vagy csak ötven ügetett a kíséret nyomában. Mitől sem kellett tartani.

1520-at írtak, most cserélt gazdát a szultán trónja, a török lent pihent a végeken, az új szultán a király válaszát várja.

Dózsa György emberei is elnémultak vagy hat esztendeje. Már a karók is kirothadtak az utak mentén, amelyeknek hegyébe húzva a lázadó paraszt bevégezte életét, kihűlő szájjal üvöltve a kíntól, jajgatva és kapálózva, imádkozva és káromkodva, aztán elcsendesedve és

megfeketedve saját vérének tócsája fölött, amit beivott a keserves föld, mígnem jöttek a varjak és megkopogtatták a csontjait és a haját elfújta a szél.

Az útszéli földeken dolgozó jobbágyok görnyedten és morogva húzódtak beljebb a lobogó, hetyke lovakon nyargalászó csapat elől.

Kengyelfutó vitte a hírt és egybesereglett királynézésre az egri vár népe Tihamér, Almagyar, Czigléd, Szőllős- ke, Felnémet falvaiból. Mire Lajos megérkezett, megteltek a bástyák, falak kíváncsiakkal. A várnagy, Süveges Ambrus, illő tisztelet.el, levett süveggel üdvözölte a vár kapujában, a Miklós torony alatt. A király lóháton fogadta az üdvözlést és bedübörgött kíséretével a várba, által a felvonó hídon.

Szépséges szép volt akkoriban az egri vár. Az óriás darázskő sziklára emelt erősség büszkén hordoz'a karcsú tornyait. A bástyatornyokon kívül a gótikus székesegyház két tornya, a Szent István és Szent Péter templomok tornyai, a János püspök által építtetett új püspöki palota tornyai, a vár közepén emelkedő Szép bástyán a várnagyi palota tornyai megannyi remekei a toronyépítésnek. Valóságos erdeje a tornyoknak. Ha rásüt a nap mázas cserép tetejükre, be kell hunynia szemét az embernek, annyira káprázatos.

Lajos a palotában szállt meg. A palo'a általában üres volt, mert a püspök, Ippolito d’Este, Ferrara uralkodó hercegének fia, Mátyás király feleségének, Beatricé- nek unokaöccse, odahaza, Olaszországban szeret élni. Hideg volt neki ez az éghajlat, ahol nemcsak az idő, hanem az emberek is zordabbra fordultak néha. Ő már születésétől a sors kegyeltje voL, a verőfényes ferrarai udvar szemefénye s alig töltötte be hatodik évét, amikor Mátyás király kinevezte esztergomi érsekké. Faragtak is erről olyan élcet, hogy belepirult az eszlergomi érseki szék, pedig elég piros az amúgy is. Ügy szólt az éle, hogy Beatrix magyar királyné egy ágyban alszik az esztergomi érsekkel. Mátyás csak mosolygott rajta. Kinek mi gondja arra, hogy a felesége néha ágyába veszi hatéves unoka- öccsét.

A pápa ugyan a gyermek helyett egy érdemes férfiút hozott javaslatba az esztergomi érseki székre, ez a férfiú azonban hirtelen meghalt. Hogy mi módon, azt abból a néhány sorból sejthetjük, amellyel Ippolito apja utasította budai követét, Valentini Caesart: „Jó barátunknak, az orvosnak köszönd meg nevünkben, hogy ezen s más tudósításokkal szokott nekünk szolgálni”. A pápa ezek után nem tett több javaslatot, sőí tizennégy éves korára bíborossá nevezte ki a fiút, aki most már igazán boldog lehetett volna, ha egyáltalán érdekelte volna az ilyesmi, öt világéletében a renaissance örömök érdekelték, táncvigalmak, futtatások, vadászatok, karnevál. Mindez forró olasz fogalmazásban.

Alig is járt Magyarországra. Mígnem a rendek sürgetésére széket cserélt Bakócz Tamás egri püspökkel, hiszen Magyarországon a prímás nemcsak az első püspök volt, hanem zászlósúr is. így lett Bakócz Tamás esztergomi érsek, Estei Hyppolit pedig egri püspök. Most már odahaza maradhatott, ameddig neki tetszett.

Az egri vár püspöki palotája olyan volt Ippolito számára, mint valami vadászkastély egy távoli birtokon. Legutóbb három esztendeje volt itt vadászni, vidám olaszokkal, le is dárdázott szentséges kezével egy hatalmas medvét a szarvaskői erdőben, bár a kánoni szabályok tiltották a papokat a vadászattól.

A palota hát egy főúri vadász és társasága minden kényelmére be volt rendezve. Hogyne érezte volna jól magát a fiatal király, akit György őrgróf éppen ilyen örömökre szoktatott: táncvigalmak, futtatás, vadászatok, karnevál.

Délután előfogta Süveges várnagyot a király: hol van a püspöki javak gubernátora?

— Bonzagno János úr?

— Ha úgy hívják, hát ő.

— Bizony, felség, amint hírét vette Ippolito uram halálának, tüstént hazatért Itáliába, azt mondta, nem húr

ki még egy telet Agriában.