Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 2. szám - JELENÜNK - Gyurkó Géza: Negyednapra
o mondtam, hiszen két napja sincs, hogy otthon jártam. Ezzel azt akartam kifejezni, hogy a szülőházam volt ugyan, amit csak két napja, hogy láttam, de valahogyan most mégis más volt. Ismerős csak. Az apám is az apám volt, holtában is, de már nem az apám vonásai azok ott, hanem csak az apám ismerős vonásai. Az anyám változott meg és mégis, nem tudom, hogyan lehet ez, ebben a megváltozásban megmaradt az, ami volt. Ha valaha elképzeltem anyámat, hogy egyszer majd nagy- nagy bánat éri őt, s hogy akkor milyen lesz az arca, a teste tartása, hát ilyennek képzeltem el. Ennyire másnak, s ennyire ugyanannak. O W. Az asszony akkor már órák hosszat ült meghalt férje örökre kihűlt ágya mellett és nem csinált semmit. Várta a fiát. A szomszédasszony menni akart, szólni akart, de nem engedte: Az asszony:
