Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 3. szám - JELENÜNK - Tóth Árpád: A falusi életvitel és művelődés változásai Borsod megyében
tapasztalataikkal hasonlítják össze. Szerintük a summá- sok — akik az alföldön vállaltak mezőgazdasági munkát — csak a nyári munka végén jöttek haza a faluba. A bányászok hetente egyszer utaztak haza. Ma a dolgozókat mindennap hazaviszik. Ez mindenképpen jobb. A középkorú dolgozók szerint a kettős (ipari és mezőgazdasági) jövedelem és az olcsó lakás miatt „megéri a fáradtságot”. Ez természetesen függ a bejárás távolságától is. A fiatalok, ha a községben megkapják szüleiktől a lakást, rendszerint új házat, kertet, továbbra is bejárók maradnak. Jelentős részük azonban, ha lehetőséget találna, szívesebben költözne a városba, város közelébe. Természetesen a szándék még nem jelent tényleges feltételeket, s általában három lehetőség között választhatnak: kvalifikált szakmát szereznek, s lakást igényelnek, a család biztosítja a városi lakás vásárlásának, vagy építésének költségeit, elindulnak az albérletek bizonytalan és hosszadalmas útján. Legtöbben azonban az ingázást választják. Borsod megye ipari dolgozói 54,6 százalékának munkahelye és lakóhelye azonos, 45,4 százalékának nem. Életkor szerint: Életkor: Megkérdezettek száma fő Lakóhellyel azonos % nem 20 év alatt 200 42,5 57,5 21—25 éves 355 47,3 52,7 26—30 éves 403 54,1 45,9 31—35 éves 438 61,6 38,4 36—40 éves 458 56,4 43,6 41—50 éves 599 57,9 42,1 51—60 éves 242 52,5 47,5 61 év felett 7 28,6 71,4 összesen: 2694 54,6 45,4 % Foglalkozás szerint: Foglalkozás, beosztás Megkérdezettek száma fő Lakóhellyel azonos % nem Segédmunkás 287 41.1 58,9 Betanított munkás 620 45,1 54,7 Szakmunkás 1151 53,4 46,6 Adm. beosztású 22ó 75,9 24,1 Műszaki 267 70,4 29,6 Vezető beosztású 23 87,0 13,0 Kisegítő, egyéb 102 62,7 37,3 Be nem sorolható 16 75,0 25,0 összesen: 2694 54,6 45,4 % A bejárók megoszlása iparágak szerint: (az összes dolgozók százalékában) Építőiparban 67,2 % Szénbányászatban 54,6 % Közlekedésben 54,0 % Vegyiparban 52,0 % Kohászatban 37,3 % Energia iparban 32,0 % Gépiparban 25.9 % A megye összes ipari dolgozóját figyelembe véve. Fél órán belül ér munkahelyére 62,3 % Fél—1 órán belül 26,2 % 1 óránál többet utazik 11.5 % 100.0 % Ha csak a bejáró dolgozókat vesszük figyelembe: Fél órán belül ér munkahelyére 39,4 % Fél—1 órán belül 37,5 % 1 óránál többet utazik 23,1 % 100,0 % Vizsgálatunk igazolta, hogy a városokban lakó ipari dolgozók többsége fél—1 órát utazik. A borsodi ipari körzetben, vagy annak közvetlen határán lakókhoz hasonlóan fél—1 óra alatt érnek munkahelyükre. A gyárakat ma úgy építik — részben erdősávval veszik körül — (Dunaújváros, Leninváros, Kazincbarcika), hogy a lakóhelyektől elkülönüljenek. A 30—40 perces utazással tehát a jövőben is számolnunk kell. A munkahelyre utazás a munkának része. (Kivétel csupán néhány kisiparos, aki lakásán dolgozik.) Probléma azonban az utazás ideje, ha az a 30—45 percet meghaladja. Továbbá az utazás módja, korszerűsége. Szerintünk a „bejáró munkás" elsősorban életmódot jelent! A bejáró munkások egy része nem törekszik arra, hogy magasabb szakmai képesítést szerezzen. Még mindig él az a harmincas években kialakult nézet, hogy a föld, a kert, a ház az elsődleges, az ipari munka másodlagos. Arra törekszik, hogy a háztáji kertje, gazdasági udvara a család élelmiszer-szükségletét fedezze. Építhesse a maga vagy gyermeke házát, olcsó lakáshoz jusson. Mindezeket figyelembe véve a bejáró munkások helyezte kedvezőbb, mint az ugyanolyan jellegű munkát végző, városban élő ipari munkásoké. A bejárás, ingázás Borsod megyében az elmúlt ötven év alatt természetesen számos vonatkozásban megváltozott. Érdemes pl. végigkísérni, hogy a bejáró munkás az egyes időszakokban mit termelt. 1956-ig a bejáró munkások, kevés földjükön minden mezőgazdasági terméket igyekeztek megtermelni a család számára. 1956 után kenyérgabonát nem termelnek, de igyekeznek egyes mezőgazdasági terméket úgy előállítani, hogy piacra is jusson. 1960, de különösen 1956 után, a borsodi ipari körzetben, már nem érdemes piacra termelni. Az építkezéseken akár mint szakmunkás, akár mint segédmunkás többet keres. A mezőgazdasági termelés lecsökkent a család szükségletére. Még egy tényező, ami a bejárás mellett szól. A bejáró munkás az egyre nagyobbszámú falusi építkezéseken vállalhat munkát (üzemi munkája mellett). Munkájának színvonala megfelel a helyi igényeknek. Városokban magasabb szakmai színvonalat követeinek az építtetők, munkaadók. A bejáró munkások szakmai felkészültsége — túlnyomórészt — ennek még nem felel meg. A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa 1972 szeptemberében foglalkozott a bejáró munkások általános, szakmai és politikai műveltségével. Kutatásunk hipotézisével teljes összhangban állapították meg, hogy a bejárást komplex társadalmi, politikai és gazdasági kérdésként szükséges felfogni. „Olyan objektív helyzetről van szó, mely hosszú éveken keresztül létezni fog, melynek okai gazdaságpolitikai kérdésekben gyökereznek, s léte a megye gazdasági, politikai élete által meghatározott." FALU ÉS VAROS Borsod megyében a városok lakosságának száma 1941—70 között kb. 50 százalékkal emelkedett. Ennek a növekedésnek egy részét a városokhoz csatolt községek adták, továbbá az a tény, hogy több községet fejlesztettek és nyilvánítottak várossá (Tiszaszederkény, Barcika, Be- rente, Sajókazinc, Sárospatak). így nagyon sok falusi család anélkül, hogy lakóhelyet cserélt volna, vált városi lakossá. Ezek kisebb része folytatta megszokott életformáját, s ezzel magyarázható, hogy a bejáró munkásokhoz hasonló kétlaki életmóddal ma a városokon belül is találkozunk. De nézzük most a borsodi ipari körzet központjának, Miskolcnak sajátos helyzetét: Miskolcnak 1941-ben; 114 676 fő 1960-ban; 143 903 fő 1970-ben; 173 952 fő lakosa volt. Ezen időszak alatt 1945-ben Diósgyőrt és Hejőcsabát, 1950-ben Görömbölyt, Szirmát és Hámort csatolták Miskolchoz. A város lakosságának száma ezzel jelentősen emelkedett. Természetesen a városba beköltöző „új miskolciak" száma is számottevő. Egy 1969. évi vizsgálat szerint, az új lakótelepeken élő családoknak több mint 80 százaléka más településről jött. A Miskolcra költözőknek azonban csak egy része érkezett a falvakból. Igen jelentős volt azok száma, akik korábban is városokban laktak. Miskolcon Műszaki Egyetem épült, ezért sok magasképzettségű szakember költözött Budapestről, Sopronból Miskolcra. A városokból Miskolcra költözők nagyobb része azonban kisvárosból
