Hevesi Szemle 2. (1974)

1974 / 2. szám - JELENÜNK - Kamrás István: A kisember védelmében

jólétében és új pozíciójában elfelejtkezik arról a közösségről, amely felemelte és hatalmat adott a kezébe. Megindul a vita, és különösen, ha a közösség továbbra is az elvárásait hangoztatja és bizalmát kéri számon, hogy az emelkedést kizárólag az egyéni képesség és a tehetség, vagy az embertársak bizalma eredményezte. És a vitatott szemléletben a bíráló nép lassan alacsony rendű, nem kellőképpen fejlett és a nagy embert meg nem értő tömeggé válik. Van tapasztalatunk arról is, hogy komoly tanulmányokkal járó hosszú egyetemi évek után, egyesek nem vállalnak szakmai munkakört, mert a munkahely és környezetének művelődési szintje számukra nem megfelelő. Bizonyára ezt a későbben napvilágra került álláspontjukat az egyetemi felvételi kérelmükbe elfelejtették beírni. Garai Gábor Hittel és haraggal című versében a következőket írja:

„Hitted volna 20 éve, hogy e nép, mit úgy megtört egy évezred kudarca, hogy inkább elviselte szégyenét, s halálra készült — csüggedt volt a harcra; hitted volna, hogy négy-öt nemzedék dolgát teszi majd ..

A költő szerint is négy-öt nemzedék dolga s tennivalója sűrűsödött bele az elmúlt évtizedek történetébe. A hatalmas arányú fejlődés felbecsülhetetlen anyagi javakat mozgatott meg és alakított, míg egy új társadalom aiapjait lerakta. Az egy emberöltőnek mindenképpen sok és nehéz feladat elvégzése mellett, sokszor egy-egy intézkedő személy, vagy szerv szinte át sem tudja fogni azt a szervezetet, amely a termelés és az anyagmozgatás eszköze volt. A fejlődésnek ez az alakulása sok ismeretet, erős emberi öntudatot igényelt. A fejlődés pozitív vonásai mellett éppen a nagy anyagi tömegek mozgatásánál vált lehetővé, hogy egyesek, ha a társadalmi vagyont felelőtlenül kezelték, ha gondoskodásuk a fejlődés menetével nem tartott lépést, gondatlanságukkal nagy károk okozójává váltak. De ez a helyzet eredményezhette azt is, hogy egyesek saját gyors gazdagodásukra gondoljanak és a lazaságban, fegyelmezetlenségben, valamint a gondatlanságban erős leplező és harácsoló törekvésüket támogató szövetségest találtak. Büntető ügyek sora és eljárási anyaga beszélhet arról, hogy törvényellenes gazdasági tevékenységek kezdeti sikerek után, hogyan okozták egy- egy termelőszövetkezet gazdasági csődjét, vagy egyes ügyeskedők széles összeköttetéssel rendelkező kijárók mi mindent hordtak Mátyás király ajándékváró és követelő ajtón állóinak, hogy a tsz, vagy vállalat a működéséhez szükséges kiutalásokat megkapja.

Egy alkalommal mindent elmondani és mindenről beszélni és a vita tárgyát kimeríti mi sem vagyunk képesek. Hangsúlyozzuk, hogy a gazdasági fejlődés természetes velejárói a gépkocsik használata, a szabad idő fel- használása, az egyenetlen személyi fejlődés törvényeinek eredménye és az ebből származó hiányosságok és elégtelenségek, nem sorolhatók a kispolgári ideológia gyűjtő fogalmához. A gépek az ember segítő társai. Az öntudatos személyiség jellemét mind pozitív, mind negatív irányban erősítik és kifejlődésében gyorsítják. A gépekkel való felszereltség gyorsabb és nagyobb lehetőséget nyújt a szocialista emberség kifejezésére, de embere válogatja. Gyorsabbá teheti az elidegenedés az emberektől való elfordulás és a másik ember melletti közönyös elszáguldás káros folyamatát. Vissza kell térnünk, a már említett Központi Bizottság irányelveire. A feladatok megoldásáról egyébként a vitában felszólaló, majd mindegyike javaslatot tesz. Egyezik a vélemény abban, hogy csak részletes elemzés után tudjuk a káros tevékenységeket összefogni. „A feladatot — mondják az irányelvek — nem lehet egyszerűen a törvénybe ütköző cselekedetek és egyes kirívó esetek leleplezésére korlátozni. Fontos, hogy a közvélemény szigorúan ítélje el az ilyen cselekedeteket, de ne tűrje meg az individualizmust és a közösség érdekeit sértő önzést akkor sem, amikor az nem ütközik törvénybe.” A társadalomra káros és a társadalomra veszélyes cselekményeknek a rendszere súlyuk és jelentőségük szerint csoportosítható. Átfogják az élet egész területét. Ismerünk polgárjogi, büntetőjogi normaszegéseket, szabálysértéseket, amelyeket jogrendszerünk rendelkezései alapján ítélünk meg. Szükség van azonban arra, hogy a társadalmi együttélés jogrendszeren kívül eső magatartásait is normalizál- juk. Egységes társadalmi vélemény alakuljon ki, hogy melyek azok a közösség ellenes tevékenységek és magatartások, amelyeknek elkövetői nem maradhatnak hátrányos következmények nélkül. Ha a magatartás társadalmat, közösséget, munkahelyet sértő következménye nyilvánvaló, kimondhatjuk, hogy azok elkövetőinek is szembe kell találkoznia a társadalom elítélésével. Nem maradhatnak abban a helyzetben, hogy a társadalmat továbbra is veszélyeztessék. Meg kell változniuk, és ha a társadalom marasztaló véleménye után nem változnak meg, tevékenységüket tovább nem folytathatják. Hátrányról, visszalépésről van szó és nem büntetésről, olyan rendszabályok érvényesítéséről, amelyek az egész társadalom értékesítésével megegyeznek. Nem engedhetjük, hogy a károsító tevékenység megerősödjék, sem a szocialista társadalom fejlődésének biztosítása, sem a dolgozó kisember védelmében.