Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Szigethy András: Forgatókönyv (novella)
hanni a hálóhoz és röptéből megölni a visszaadott labdát. Az is lehet, hogy a francia nem tudja védeni az adogatást. Lehet. Ehhez azonban erő kell. Ö pedig fáradt. És mi lesz, ha ötödik játszmára kerül a sor. Mi lenne? A francia 10 évvel fiatalabb és ezzel nyer. Ezzel mindenképpen nyer. Nem ütöm meg, dönti el a kérdést. Hátha akkor sem tud kezdeményezni. Odaér az alapvonalhoz, szembefordul a hálóval. Látja, hogy a francia két kézzel fogja az ütőt, beharapja kese bajusza szélét. A koncentrálás pillanatai mindig nevetségesek kissé. Kanizsa tornacipőjével elsimítja lába előtt a salakot, szétnéz: az összes többi pálya üres. A versenyzők mind ott ülnek a pálya szélén. Kanizsa nagyon jól tudja, a legtöbb most arra gondol, tulajdonképpen ő állhatna most ezen a pályán. Persze lehet, hogy azért valaki neki is drukkol, természetesen a srácokon kívül, akik most látják először versenyezni a Mestert, és nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a pálya szélén mindenki megtudja, hogy a Mester hozzájuk tartozik, ők a tanítványok. Megütöm, mégis megütöm — határozza el. Feldobja a labdát, amelyen még elmosódottan olvasható a zöldbetűs felirat: Slazenger. Teste hátra- hajlik, megfeszül és ebben a pillanatban a csalhatatlanság biztos tudatával érzi, hogy valaki figyeli. Csak őt figyeli és senki mást. Suhint, a labda elröppen az ütőről, ő már ott van a hálónál, mozdulás, leütés, a francia verve van. A bíró hangját hallja. Játék, játszma, mérkőzés. Nyert. A srácok felugróinak és össze-vissza kiabálnak. Réka feláll a pádról, hóna alá vágja bőrzekéjét és odamegy Kanizsához. Kezet fognak. — Gratulálok. Kanizsa lehúzza csuklójáról az át- ízzadt szorítógumit. £ ♦ % A munkásszálló ablaka nyitva. Var- jassy az ablakpárkányon ül és úgy beszél. A nyitott ablak ellenére a szoba tele van cigarettafüsttel. VARJASSY: Akkor tört ki a balhé, amikor a minisztériumi pali, aki a vitát vezette, azt mondta a filmedről, hogy hamis. Erre tört ki a teljes ciki. A teremben levő főiskolások és középiskolások majdnem lehülyézíék a vitavezetőt. Amikor lassan megnyugodtak a kedélyek, egymás után jelentkeztek hozzászólásra a srácok, és mind elmondta körülbelül ugyanazt. Hogy a „Jó KISZ-tag akarok tenni” című filmed végre úgy mutatja be a KISZ-gyűléseket, amilyenek azok valójában. És ha Bogdán — ez az, így hívták a minisztériumi palit — azt mondja erre a filmre, hogy hamis, az azt jelenti, hogy csak jelentésekből ismeri a fiatalok életét. Egy szombathelyi srác megkérdezte, nem ar-e az alapvető hiba, hogy azon vitatkozunk, hamis-e ez a film vagy nem? Sokkal inkább arról kellene szövegelni, hogy hogyan lehetne változtatni a jelenlegi rossz helyzeten, ami a KISZ-ben van. RéKA: Mi lett a vége? MÁRK: Elmarasztalták a filmet, a kritikusok közül csak Baráth Laci védte meg, de egyedül maradt. A végső következtetés az volt, hogy ezek a filmek nem hasznosak, mert ambivalenciát szülnek az ifjúság körében. RÉKA: Ez nem lehet igaz. Ilyen marhaságot nem mondhatnak komoly emberek. HUGÓ: Mondtak. Még olyanabbakat is. Hogy egyáltalán meg kell gondolni, érdemes-e fenntartani a stúdiót. MÁRK: Szerintem ennek egyenes következménye, hogy nem kaptuk meg a kamerát. A hangmérnök sem tud velünk dolgozni, mert kapott egy játékfilmet. HUGÓ: Ez van. Kamera nincs. Stáb nincs. Szerintem itt az ideje, hogy kimondjuk: ezt a filmet nem tudjuk tovább csinálni. MÁRK: Legalább mondanák, hogy uraim ez és ez a helyzet. A fesztivál után egyelőre olyan helyzet alakult ki, amelyben egyelőre nem dolgozhatnak tovább. De nem, nem mondják, csak nincs kamera, meg stáb, meg anyag a gépbe. Ezek nem tiszta módszerek. RÉKA: Szóval konyec filmá, szétoszlunk. Bravó. HUGÓ: Mit bravózol? Mit játszod a forradalmi filmrendezőt, mi a náthás jóistent csináljunk, ha nincs meg semmi feltétel a munkához. RÉKA: Tudtommal hivatalosan senki nem szólított fel bennünket, hogy hagyjuk abba o filmet, nem igaz? HUGÓ: De, de persze, hogy igaz. Folytasd! RéKA: Folytatom, ha kell nélküled. HUGÓ: Mert a szupernőnek nincs kedve eljönni Cserépfalváról, az új vidéki sportmegváltó vezércsillag mellől. RÉKA: Hugó, megállapodtunk abban, hogy csak akkor személyeskedünk, ha annak funkciója van. Értelmetlen sértegetés volt. Kikérem magamnak. Én ugyanolyan alkotó személy vagyok, mint te, vagy közületek bárki más! Ezt vegyétek végre tudomásul! Hogy nő vagyok, az az én személyes ügyem. Amennyiben ez befolyásolja a filmet, tárgyaljuk meg, amennyiben nem, hagyj békén! Egyszer és mindenkorra hagyj bókén, megértetted! VARJASSY: Nagyon kérlek benneteket, hagyjátok abba .ezt a teljesen értelmetlen hülyeséget. Javaslom, hogy függesszük fel a forgatást... MARK: Nagy ötlet és teljesen újszerű. Rozgonyi hátrafordul az asztaltól, ahol eddig magával játszott egy végnélküli sakkpartit, és megszólal. ROZGONYI: Mielőtt odáig jutnátok egymás iránt táplált érzelmeitek kifejezésében, hogy mindannyian dilettánsok vagytok, váltsatok át valami más témára. VARJASSY: Azt hiszem, hogy a közöttünk levő viszony felhatalmaz az alábbi kijelentésre: ez a mi dolgunk és senki másé. ROZGONYI: Kérlek, ahogy óhajtod. VARJASSY: Szóval bizonytalan időre felfüggesztjük a forgatást. Jövő csütörtökön pedig összeülünk a stúdió vezetőségével. A szállást lemondjuk, de úgy, hogy visszajövünk. RÉKA: Én nem megyek veletek vissza. VARJASSY: Ez a te dolgod. Mi most hazamegyünk és, ha eldőlt az ügy, minden félreértés tisztázódott, akkor újra lejövünk. A társaság felszedelőzködik, összerámolják az ágyon, asztalon és padlón szétszórt jegyzeteket. Rozgonyi tovább folytatja a sakkpartit, Papp Peti az ágyon ül és lóbálja a lábát. PAPP: Mit fogsz csinálni, Réka? RÉKA: Egyelőre itt maradok lent és hanganyagot fogok csinálni. PAPP: Jól van. Legkésőbb holnapután jelentkezem nálad kamerával és teli kazettákkal. A többit majd meglátjuk. Rendicsek? RÉKA: Rendicsek. Egymásra nevetnek. A többiek sportszatyorral a kezükben kimennek a szobából, az operatőr is utánuk megy. RÉKA: Megint ketten maradtunk, Rozoga. ROZGONYI: Matt. Mattot adtam saját magamnak. RÉKA: Maradsz még vagy hazamész ma este? ROZGONYI: Minek maradnék. Mindent tudok, amit tudni kell. összeállt az egész amit meg akarok írni. RÉKA: Minden? ROZGONYI: Minden. Most már tudok annyit rólatok, hogy áttételesen elő tudjunk állítani egy valóságos világot, amiben éltek és ahogy dolgoztok. RÉKA: Te tényleg megírsz bennünket? ROZGONYI: Békám, ne kérdezd meg még egyszer, mert csalódni fogok éles- elmélyűségedben. RÉKA: Az eredeti nevünkön fogsz megírni bennünket, mindent úgy, ahogy történt? ROZGONYI: Nem. Annak semmi jelentősége nincs, hogy benneteket tényleg hogy hívnak. A dokumentumnak csak rendkívüli nagy dolgokban van jelentőségük. Ismerlek benneteket, ismerem a gondolataitokat, az érzéseiteket, ez elég. RÉKA: Engem is ismersz Rozoga? ROZOGA: Azt hiszem igen. RÉKA: Mi lesz velem öreg, azt is tudod? ROZOGA: Gondolom. Megpróbálod tovább csinálni a filmet, de nem fog menni. Egyébként a fesztiválos filmed remek munka. Igazi, hiteles valóságábrázolás, csak éppen semmi nem változik meg tőle. Á KlSZ-tag- gyűlések ugyanolyan formálisak lesznek a filmed után is és az életben
