Hevesi Szemle 2. (1974)

1974 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Szigethy András: Forgatókönyv (novella)

— Hadd maradjon meg Budapestnek az a tudat, hogy kurva vagyok. Erre a pár hétre nem érdemes megteremteni magamnak a tekintélyt, Cserépfalván.

Az újságíró felált, furcsa csoszogás- sal bevándlizik a söntéspulthoz és visszatér egy üveg vodkával. Alighogy leül, a csontszínű 1500-as Polski Fiat megáll a terasz előtt. Hugóék kiugrálnak a kocsiból és zajosan feltódulnak a teraszra. VARJASSY: Gyerekek, a következő a helyzet. Kőszegen holnap lesz a dokumentum-filmfesztivál érdemi vitája. Lényeges, hogy ezen ott tegyünk. Egy napra felfüggesztjük a forgatást. En már intézkedtem, hogy o stáb nem kell.

RÉKA: Mi az, hogy intézkedtél, és egyáltalán mi ez az őrültség, hogy most egy onanizáló vita kedvéért lerobogunk Kőszegre, itt meg megszakítunk egy folyamatot.

HUGÓ: Mit mondtam? Mondtam etőre.

MÁRK: Most nem az a lényeges, hogy te mit mondtál előre. Szerintem Is fontos, hogy ott legyünk azon a vitán, ami az egész stúdió tevékenységét érinti.

RÉKA: Helyes, menjen le közütünk valaki, a többi pedig csinálja a filmet.

PAPP: Beütődött az Ari az úton, szerintem fényt kapott.

MÁRK: Teljesen infantilis vagy ezekkel a közbeszúrásaiddaL Most nem kevesebbről van szó, mint az egész stúdiót érintő elvi, ideológiai kérdésekről.

PAPP: Jó. Ha forgatni keit szóljatok, én nyomom a gombot.

VARJASSY: Azt meg lehet csinálni, hogy valaki itt marad és addig csinál magnóra anyagokat. A gyárigazgatóval is be kell már melegíteni. RÉKA: Bemelegítettem. Megkérdeztem, hogy mikor vezették be Magyar- országon az új gazdaságirányítás rendszerét. Három évszámot mondott. Az egyik majdnem jó volt. Szóval én maradok itt. Holnapután reggel találkozunk. Akkor viszont meg kell beszélnünk pontosan személyre és helyszínre szólóan, hogy kikhez és hová megyünk el.

VARJASSY: Na, akkor ez így rendben. Szevasz Rozoga, ne haragudj, hogy rögtön a saját dolgunkról dumáltunk, de már megyünk is, mert este lesz egy fogadás. Ha itt tudnál maradni holnaputánig, akkor megszövegelhetnénk egy néhány régebben függőben maradt dolgot. ROZGONYI: Igen, majd egyszer megbeszéljük.

HUGO: Gyerekek, nem vagyok hajlandó tovább sofőrt játszani. VARJASSY: Majd én vezetek. Mehetünk?

A társaság az asztalok között lesiet a bisztró teraszáról. Hangosan csapódnak a kocsiajtók, a motor éles hangon bőgve iramodik neki az útnak. Réka teletölti a söröspoharát vodkával és kortyol belőle.

— Kezd elegem lenni belőlük. Var- jassy majd este megjelenik a fogadáson, nonkomfomista farmeröltönyében, Márk elvileg huszonötször megfogalmazza a dokumentumfilm társadalmi szerepét és lényegét. Kőszegen valamelyikünk filmje nyer valamilyen díjat, ez újabb lendületet ad társadalmilag feltétlen hasznos munkánkhoz.

Szemben a teniszpályán a srácok már befejezték a pálya előkészítését. Az utolsó fehér vonalakat húzzák a kis tolókocsival, amely egyenletesen adagolja a fehér mészport a frissen öntözött salakra. Az öltöző ajtajában megjelenik Kanizsa, fehér rövidnadrágban, félmeztelenül, de amikor a pályára lép magára húzza a krémszínű trikót. A srácok körülállják, valamit beszélnek, aztán az egyik fiú feláll Kanizsával szemben a háló másik oldalán. Kanizsa feldobja az ütőjét, térfelet és adogatást választanak. Mérkőzés következik. A többiek ieülnek az egyes pálya melletti padokra. A fiú először elfogódottan üti meg a labdákat, de azután, ahogy beletemetkezik a játék egyre nagyobb iramába, úgy válik mind biztosabbá. Kanizsa egy szettet játszik vele, utána másik srác áll fel a padróf és kezdi az új játszmát. Alkonyodik mire az utolsó is sorra kerül. A srácok betódulnak az öltözőbe, kihallatszik ahogy megeresztik a zuhanyt.

Kanizsa melegítőt húz magára és átsétál a bisztróba, ahol már égnek a lámpák. Egy üveg sörrel leül nem messze az újságíró és Réka asztalától nem messze. Kopasz, alacsony férfi köszön Kanizsának, reszelős hangja áthallatszik Rékáékhoz. Megkérdezi, hogy helyet foglalhat-e, így kérdezi, hogy helyet foglalhat-e.

— Ügy tájékoztattak Kanizsa eivtárs, hogy nem akarja magával vinni a szentesi versenyre a Buják! elvtárs fiát.

— Ki tájékoztatta így Miska bácsi?

— Hallottam.

— Jól hallotta, Miska bácsi. Mivel a kis Bujáki még nem üti meg azt a színvonalat, ami az Alföld Kupán szükséges, így nem viszem el a többiekkel.

— Bujáki elvtárs mesélte, hogy a fia már megverte magát edzésen.

— Nézze Miska bácsi, ehhez maga nem ért. A gyerekeknek szükségük van néha arra, hogy legyőzzenek. Ez kell ahhoz, hogy valaki bízzon magában. Olyankor én nem úgy játszom, ahogy valóban tudok.

— Nem is olyan nagy teniszező maga, mint ahogy azt elhíreszteli. Messziről jött ember azt mond, amit akar — bölcselkedik tovább az öreg.

— Lehet...

— Akkor meg minek hordja úgy fent az orrát?

— Nem hordom.

— Amióta itt van, egy versenyt sem tudott nyerni. A fiait meg nem engedi versenyre.

— Én nem engedem. Maga megőrült.

— Nana. Kanizsa elvtárs, csak higgadtan, csak objektiven.

— Azt mondja meg, honnan vesz ilyesmiket, hogy én nem engedem a gyerekeket versenyre?

— Hát itt van ez a Bujáki gyerek, azt se engedi.

— Mert még nem tud úgy teniszezni, hogy odaállhasson egy nemzetközi versenyre.

— Magát mégis megverte.

— Nem értjük egymást, Miska bácsi.

— Éppen ez a baj Kanizsa elvtárs. Nézze, én húsz éve vagyok itt párttitkár, de abból még semmi baj nem származott, ha valaki apró szívességet tett a másiknak. Nézze, mégiscsak az igazgató elvtárson múlik, hogy mennyi pénzt ad a teniszre. Szóval elviszi a fiát Szentesre?

— A következő évben, Miska bácsi. Már kihirdettem a csapatnak, hogy ki jön. A vonatjegyeket is megvettem előre. Holnap reggel indulunk.

— Na jól van. Nem akarok én rosz- szat senkinek Kanizsa efvtárs.

Az öreg leparolázik Kanizsával. Réka és az újságíró kezükben poharukkal és a vodkás üveggel, amelynek alján már alig lötyög valami, átmennek a edzőhöz és leülnek. Kanizsa három üveg sört kér. Közömbös dolgokról beszélgetnek. A szúnyogok hada néha kicsap a lámpák fényköréből és elárasztja az asztalnál ülőket. Fülledt a levegő, az este semmi enyhülést nem hozott.

— Tényleg nem nyert egyetlen versenyt sem amióta itt van — kérdezi Réka.

— Tényleg.

— És miért?

— Mert nem indulok versenyeken. Semmilyen versenyen nem indulok.

— Miért?

Kanizsa vállat von:

— Mert nincs kedvem.

Az újságíró most ránéz Kanizsára, pergamenszerű arca változatlan, csak a szemén látszik, hogy sokat ivott.

— Nem, nem azért — mondja csendesen. — Azért, mert amikor a centenáriumi emlékverseny döntőjét játszotta, mérkőzés közben elszakadt a cipője. Bement az öltözőbe, hogy kicserélje, és odabent éppen az egyik olasz teniszező vetkőztette a feleségét. A szúnyogok újabb raja csap le az asztalra. A teniszpályáról áthallatszik ahogy valaki becsapja az öltöző ajtaját.

<#* ftí

Kanizsa a földhöz ütögeti a labdát, miközben visszafelé sétál a hálótól. Eléri az első fehér vonalat, nem, még mindig nem tudta eldönteni, hogy melyik megoldást válassza. Ha az első adogatást erősen megüti, akkor ugyanazzal a lendülettel be kell ro