Hevesi Szemle 2. (1974)

1974 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Kép és szó: A címlapképek ábrázoló szerepe és közlő értéke

1654-ben megjelent munkájában a ,,szárnyas idő" szimbólumául használja fel a szárnnyal ellátott homokóra képét. (Vő. 12. kép.)

12. kép

Boudard méltán híres és értékes művében (Iconologie, Parma, 1759.

I. 159.) található szimbolikus képen a homokóra már nemcsak az egyre múló időt, a múlandóságot, a halandóságot jelképezi, hanem az emberi szorgalmat is, hiszen az elmélyült munkához, a szorgalmas emberi tevékenységhez megfelelő időre is szükség van. (Vö. 13. kép.) A szorgalom, az idő is fontos tényező az ember alkotó tevékenységében, de a homokóra képéhez társított szárny azt is szimbolizálja, hogy szükséges még az emberi alkotó, teremtő munkához a szárnyaló logika s a fegyelmezett fantázia is. Misztótfalusi Kis Miklós egész életművéhez nyújthat ez a szimbólum magyarázó példát és igazolást.

A címlapképen szemlélhető koponya érzékletes erővel utal a múlan13. kép

dóságra, a halálra. Egyértelműen ad magyarázatot erről a jelképről Weber János már idézett munkájában. Nem véletlenül társítja ehhez a képi elemhez a „Certa mors” (a biztos, a bizonyos, az elkerülhetetlen halál) nyelvi formát (Vö. 14. kép.) Ennek a jelképi értékű rajzi elemnek az emb- lematikus és ikonografikus kiadványokban igen tág jelentéstartalommal jutott szimbolizáló szerep. Erről győz meg bennünket az Icones Mortis (Basileae, 1554) című kiadvány grafikai eszköztára is. Ezek a képi elemek nyelvi formákban, szavakban, szólásokban mint metaforikus, metonimikus nyelvi elemek is szerephez jutottak. Nemcsak az olyan egyszerű jelzős szerkezetek bizonyítják ezt, mint a biztos halál, a bizonyos halál gyakran előforduló jelzői sor, hanem a Példák Könyve (1510) alábbi néhány sorában megfogalmazott nagyon érzékletes gondolat is: „Elmegyek meghalni, mert az halál bi- zony(os), de az halálnak órájánál semmi bizonytalanabb ..(Példák Könyve: Codices Hungarici IV. Hasonmás és Kritikai Szövegkiadás, Bp. 1960. 256.)

14. káp

Misztótfalusi Kis Miklósra emlékező cikkünkben azt is meg akartuk mutatni, hogy egy-egy témakörrel kapcsolatban mennyi még a kutatni- való. Reméljük, sikerült azt is bebizonyítanunk, hogy ma már a filológiai, a tudománytörténeti vizsgálódás nem mellőzheti azokat az adatokat sem, amelyek nemzedékről nemzedékre hagyományozódva, egyre jobban veszítenek eredeti közlő értékükből. A mi feladatunk éppen az, hogy a régi adatok újra formálódó, új minőségű jelzéseket hordozó mondanivalóját is megfejtsük. Sok még a tennivaló a kép és a szó jelzés- rendszerének vizsgálatával kapcsolatban is. Ehhez a vizsgálathoz is használható szempontokat és adatokat kívántunk nyújtani ebben o közleményünkben.

58