Hevesi Szemle 2. (1974)

1974 / 1. szám - HAGYOMÁNYOK ÉLETE - Sereg József: Forradalmak Mátra alján

„Gyöngyös város munkássága kijelenti, hogy az ellenforradalmi törekvésekkel szemben, amelyek segítségével a kimúlt képviselő testület reakciós tagjai és az azokkal szövetkező elemek néprontó uralmukat fenn akarják tartani felveszi a legélesebb küzdelmet."

A vereség akkor vált teljessé, amikor 1919. március

1-én a keresztény szocialista néppárt polgármester, dr. Somogyi István, Bozsik pártvezértársa, lemondott a polgár- mesteri hivatalról, nyugalomba vonult. Ekkorra már a város legnagyobb pártja, az egy szervezetbe tömörült szociáldemokrata-kommunista párt lett. A fokozatosan lelepleződő Bozsik ellenforradalmi csoport tömegbázisa a téli hónapokban megingott, a munkáspárt pedig megerősödött. A képviselőtestület helyére kerülő Néptanács ezt a változást már tükrözte. A megyei kormánybiztos február 15-én nevezte ki a 12 tagú új hatalmi szervezetet. A tagság közé 5 szociáldemokrata-kommunista, 3 radikális és 1 keresztényszocialista párttag került. A Néptanács elé rögtön a kezdet kezdetén súlyos feladatok tornyosultak. A közhivatalokban, a pozíciókban nagyon sok reakciós, forradalomellenes vagy közömbös elem ténykedett, pedig a nép türelmetlenül követelte a földosztást. A gyöngyöspüspökiek elfoglalták az érseki birtokot, s kijelentették, a forradalom jogán megtartják, felosztják, s maguk művelik azt.

A Néptanács válságos helyzetbe került, Megérkeztek a kápolnai földosztás hfrei is, tenni kellett valamit. Megoldásként a katonai gyakorlótér felszántását és felosztását rendelték el a forradalmi közhangulat kielégítésére. A Néptanács tervbe vette Gyöngyössolymos és Püspöki községeknek a városhoz való csatlakozását is. A szociáldemokrata párt február második felében csaknem teljes mértékben a hatalom birtokosa lett, de a pártvezetők egy része (dr. Waldner és Junghancz), a Náptanács megalakulásával a forradalmat befejezettnek tekintették, s így a

munkáspárt erejét megosztották. A kor képviselőinek emlékezései és a tények is bizonyítják, hogy Gyöngyösön a proletárdiktatúra politikai feltételei február végére megértek. A tpvábblendülést erről a pontról az országos forradalmi események ereje adta meg, melyre Gyöngyösön a válasz még 1919. március 21-ének estéjén megszületett.

Ezzel befejeződött a háború utáni forradalom polgári demokratikus szakasza. Károlyi Mihály, aki városunk környékének jelentős személyisége, a magyar arisztokrácia huszadik századi nemzedékének kivételesen pozitív alakja, eljutott a felismeréshez, hogy a magyar munkásosztály az egyetlen haladó nemzetmegtartó erő. Erre különösen később, az emigrációban tanúsított magatartása is irodalmi tevékenysége a tanúságtevő.

Gyöngyösön, mint azt a már elmondottak igazolják, a polgári demokratikus forradalom időszakában már erős politikai polarizáció ment végbe. A város politikai életének mélyén feszülő ellentmondások felszínre törtek, és a legitimista, keresztény-szocialista papi reakció minden ösz- szeköttetését, befolyását, vezetési kapcsolatát és „vallás- diktatúráját" felhasználta, hogy mérsékelje, megakadályozza a demokratikus fejlődés kibontakozását. Kártevése leginkább a proletárdiktatúra előfeltételeinek, alakuló tömegbázisának szűkítésében mutatkozott. Ám az erők felkészültek városunkban is a munkásosztály hatalmának megteremtésére, és a hatalom megszervezésére. E hónapok eredménye, hogy az események forradalmi fordulatának idejére kinevelte azokat, akik élre álltak, s így Gyöngyös az országos eseményekre rendkívül gyorsan reagált. Már március 21-én este a szociáldemokrata párt gyűlést hívott egybe. A terem zsúfolásig megtelt. A központi iskolában még aznap este kimondták a helyi katona-, munkás- és paraszttanács megalakulását, s ez az erő a város politikai vezetésének igényével lépett fel.

44