Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Nagy Miklós: Az egri bástyák népszokásaiból, népdalaiból
HiiniiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiUHiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiuniiiMiiiiiiiiMiiiiiimiHiiiiiiiiiiiiHUiiiiHiHtiHMiiimiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiniliHiiiiiiiiMiiiiiiiimiiiiii NAGY MIKLÓS: Az egri hóstyák népszokásaiból, népdalaiból ÍllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllHIHIIIIIIIIIIMIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIItlIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIlllMHIMIIWIHMIIMtMIIIHIimitlIIHIIIIIIIIHIIIIIinillllHIIIIIIIUIIIIIIllllllllHllllllllllllltlIIIIIIHHIHlll 1687-ben Egerben, a török elvonulása után megindultak az építkezések. Ennek üteme, valamint a közbiztonság javulása, a népesedés, az 1700-as évek elejére odavezettek, hogy a városfalakon túl is megindult a letelepedés. Itt alakultak ki az egri külvárosok: a hóstyák. Neve a német Hochstadt (=felsőváros) szóból származik. Kezdetben a városkapuk környékén indult meg a fejlődés, ennek megfelelően a hóstyák a városkapukról kapták elnevezésüket. A Hatvani kapunál — amely valamikor a Kazamata-borozóval szemben állhatott — terült el a „Hat- vani-hóstya". A város délkeleti részén volt a Maklári-kapu — a mai Szarvas téren — ennek környéke a „Maklári- hóstya". Északon két kapu állott: Kelet felé a Cifra-kapu — ma a Cifra-kapu utca kezdődik itt — környéke a hozzátartozó Cifraparttal, Zellervárral a „Cifra-hóstya”. Nyugat felé a Rác-kapu — a mai Ráckapu téren — a Rác templom és a Kisasszony temető környéke a ,,Rác-hóstya” nevet kapta. Érdekes, hogy ezek az elnevezések, melyek közel 200 évesek, mind a mai napi megmaradtak, annak ellenére, hogy a hóstyák kiterjedése, arculata és aránya megváltozott. Ezeken a területeken kialakulásuktól kezdve szinte napjainkig szőlőtermelő, földműves nép lakott. Az azonos munka, azonos érdeklődési kör, gondok, örömök és bánatok közösséggé formálta e városrészek lakóit, ezáltal közösek lettek a szokásaik lakodalomtól a temetésig, hús- véttól a karácsonyi szokásokig és természetesen együtt alakult, formálódott kis közös dallamkincsük. A lakodalmi szokásoknál általában igen sok közös vonás található néprajzi tájegységeinktől függetlenül, de ugyanakkor minden helyi lakodalomnak megvannak az egyéni vonásai, szokásai, így az egrinek is. Egy régi Egerrel foglalkozó írás szerint (Magyar és Erdélyország Képekben IV. 1854.) a vőfélynek igen fontos szerepe volt az esküvőt megelőzően és a lakodalmon egyaránt. „Kézfogával" kezdődött, amikor is a legény egy idősebb, tiszteletnek örvendő ember társaságában elment a lány szüleihez és megkérte a leány kezét, ezt követte néhány nap múlva a gyűrűvel és kendővel való eljegyzés. A jegyespárt a plébános háromszor kihirdette a templomban, csak azután történhetett az esküvő. Erre a „vőfély" bokrétával a kalapjában, balkezében rozmaring és citromlevél csokorral, jobbkezében kis pálcával ment hívogatni a vendégeket: „Először is én általam köszönteti kigyelmeteket az én principálusom (megnevezi a vőlegényt), hogy az Isten ma- lasztja megszállván az ő szívét és lelkét, felindította őtet szent házasságra, azon kérte és gyakorolta a szentegyházat. hogy mutatna neki házastársat szüzek, árvák vagy özvegyek közül, de az Úr Isten meg is halgatta ő kigyel- me kérését, megadván neki a szüzek közül úgymint (megnevezi a menyasszonyt), kit kendővel és gyűrűvel magának el is jegyzett. De ő még ezzel meg nem elégedvén, azt a sz.hit fölvételével is megerősíteni elhatározta. Azért is a holnapi napra 11 órakor a szt. Mihály arkangyal pa- rochialis templomában a szent hitnek fölvételére, onnan hazakísérésére, egy néhány tál déli ebédre s kedvök szerint való mulatságra szívesen látják kegyelmeteket minden házanépestül. Dicsértessék a Jézus Krisztus!” Ezután nem volt más hátra, mint az esküvő, melyet ebéd követett. Itt az étel felhordást megelőző rímes köszöntők és különböző áldomások hangzottak el. íme a vőfély borköszöntője: „Szívünk vidámítására isten a bort adta, Amint a zsoltárba szent Dávid mondotta. No azért jó gazdánk hordóját kifúrta, Tele köcsög borát ide behozatta. Adj’lsten hogy sült lúd járjon az utczába, Kovászos iborkát tartson a szájába, Az ökör is sülve járjon Két oldalán kulacs álljon, Az is hozzánk közel járjon. Jaj beh nagyon jól gondolta, Ki a szőlőfát plántálta, S Egert vele körülrakta.” Estefelé a vőfélyek vezetésével elmentek a lányosházhoz a menyasszony ágyáért és ezt elhelyezték az új házaspár számára egy „senki által nem háborítandó helyre”, ez legtöbbször a kamra vagy a padlás volt. Vacsora után az ifjú pár ide vonult, miközben a vőfély a menyasszony nevében így búcsúzott el a vendégektől: „örülök Istenem, hogy ez napot értem, Hogy menyasszony vagyok, akit régen kértem Te szent oltárodhoz ezen napon értem És mint házas személy, onnét visszatértem Nem mondják már nekem, amott megy egy vén lány Azért igyekeztem férjhezmenni korán, Tik is lány-barátim, szőjjetek, fonjatok, Hogy esztendő múlva ti is így járjatok. Vezet a vőfél a férjem oldalához örülök, hogy jutottam ezen éjszakához. Ha vezet fektetni, reggel majd visszahoz, Majd mikor Patyaró* hajnalra harangoz. Azon egypár személy, ki most pádon hál A szent házasságban két test ma eggyé vál De egymástól soha el nem is vál. Míg Polonkai** neki koporsót nem csinál." ‘Patyaró = egri harangozónak a neve. “Polonkai asztalos mester, koporsókészítő. Ma is élő név Egerben. A legújabb gyűjtőutak is tartogatnak érdekességet, sőt meglepetést a gyűjtő számára. A századfordulón a 45 Rác-hóstyán divatos volt egy párostánc, melyet lakodalom alkalmával leginkább házaspárok táncoltak szövegnélküli dallamra. I
