Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 1. szám - HAGYOMÁNYOK ÉLETE - Sereg József: Forradalmak Mátra alján
gyi István sem maradt tétlen. Október 31 -én este hot órakor párthíveikből gyűlést hívtak össze, a „rend" biztosítására a legreakciósabb elemekből tanácsot választottak, s deklarálták — „meg kell akadályozni Gyöngyösön a Nemzeti Tanács elismerését." — Még ezen a napon a polgár- mester Kemény János királyi leiratra hivatkozva gyűlést hívott össze, a város legmódosabb polgáraiból, s ezen a gyűlésen az urak a régi rend új keretek közt való fenntartása érdekében feladták a még meg sem ülepedett ellenállási szándékukat, csatlakoztak a Nemzeti Tanácshoz. Másnap, november elsején délelőtt 10 órakor kimondották a 137 tagú gyöngyösi Nemzeti Tanács megalakulását. E tanács a képviselő testülettel csaknem teljes egészében I azonos volt. E tanács ebben az összetételben csak egy napig működött. November 2-ón a Keresztény Szocialista Néppárt minden hitbuzgaimi szervezetben választást rendezett egy-egy pap felügyelete alatt és a Nemzeti Tanácsban, mely 200 főre emelte taglétszámát, a Bozsik vonal abszolút módon, megerősödött. Közben november elsején délután a városban véres események zajlottak le. A haladó polgári és szociáldemokrata pártok tömegei és forradalmi hírekre aktivizálódott lakosság a városháza előtt spontán népgyűlést rendezett. A megmozdulás vezetői forradalmi érzelmű leszerelt katonák voltak. A helyi reakció vezetői a főügyész, a polgármester és mintegy 25 keresztény szocialista a laktanyából fegyvert és lőszert hozott és a csendőrökkel együtt megindultak a város megtisztítására. A különítményt Rosenfeld Emil tűzoltó vezette. .Bozsik apátplébános párthíveiből egy másik 40 fős csoportot szervezett, s így a Fő téren a forradalmat éltető szegényekből toborozott tömeget ! két tűz közé szorították. Puskatussal verték a népet, s a mellékutcákban részekre szaggatva, üldözni kezdték a tömeget. A nép, bár szervezetlenül, de ellenállt. A Petőfi Sándor utcai „tisztogatókat” a Duranda felől erős fegyver- | ropogtatás fogadta. A november 1-i véres tüntetésnek két halálos áldozata volt a nép oldaláról. A Bozsik-külőnít- í mény tagjai agyonlőtték Hanka Kovács András 22 éves katonát és Suri István 16 éves kereskedőtanulót. November 2-án még kisebb elszigetelt ellenállási kísérletek után a Bozsik ellenforradalmi csoportnak sikerült a népi erőket I ideiglenesen visszaszorítani. Dr. Hakker Béla tiszti ügyész a hadügyminisztérium hozzájárulása nélkül a városi rendőri és igazságügyi szervek nevében statáriumot hirdetett ki, s ugyanezt kiterjesztették a járás községeire is, ahová büntető különítményeket vezettek (Gyöngyöshalász, Gyöngyöstarján). A központi iskola tornatermében karhatalmat szállásoltak el. A négy szakaszból álló polgárrendőrség Kenyeres János ellenforradalmi érzelmű huszárszázados eszmei, Bariska Mihály tényleges parancsnoksága alatt állott. Ide jelentkezett fegyveres szolgálatra Nemecz József is a szociáldemokraták megbízásából. Másnap, november 3-án a hadügyminiszter rendeletére a rendőrséggel és a tűzoltósággal kiegészítve a polgárőrség a „Nemzetőrség” nevet vette fel, s a városi rendőrkapitányság parancsnoksága alá került. Bozsik apátplébános nem tette le a fegyvert, ide is beszervezte a maga emberét, Király Jánost. Ezen erőket az apótplébónos a polgármester tudtával és támogatásával felhasználta arra, hogy megtagadja a hadügyminiszteri rendeletek végrehajtását. Ekkor Kápolnánál egy nagyobb katonai erő állomásozott elhelyezés nélkül. A parancsnokság utasítást kapott, hogy a csaknem üres gyöngyösi laktanyát foglalják el. Bozsik a „forradalomtól fertőzött” katonaságot nem engedte Gyöngyösre bevonulni, hivatkozott a tűz miatt keletkezett súlyos gyöngyösi közellátási és lakásügyi helyzetre. A parancsnokot fegyveres ellenállással fenyegetve arra kényszerítette, hogy továbbvonuljanak. Az apát kezében ezekben a napokban tényleges hatalom volt. November 13-án a gyöngyösi Nemzeti Tanács ülésén Dr. Bozsik Pál apátplébános, aki korábban megesküdött, hogy „az ősi törvények alapján állá királyi hatalmat" Gyöngyösön testével is megvédi, a forradalmasodé hangulat hatására mégis taktikát változtatott. Jónak látta engedni — határozati javaslatát a következőképpen fogalmazta meg: — „Figyelembe véve a pragmatica sanctio inegszünését és az európai eseményeket, Magyarország létének és társadalmi békéjének megvédésére, szükségesnek tartom a képviseleti rendszerű köztársasági államforma felállítását." Hűséget Ígért a kormánynak és a Nemzeti Tanácsnak. A város közhangulatát erősen megváltoztatta a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása és a pórt vidéki gyors térhódítása. A szociáldemokrata párton belül csakhamar balratolódás, forradalmi fellendülés kezdődött, míg a keresztény szocialista néppárt, az un. Bozsik pórt egyre elkeseredettebb védekezésbe szorult. 1918. november 24-én délután 2 órakor a gyöngyösi Fő téren a szociáldemokraták hirdettek népgyűlést. Wein- feld Llpót és egy fővárosi küldött itt ismertette a párt célkitűzéseit. Vezetőséget is választottak, Endrész József (vasmunkás) lett a párt elnöke, alelnöke dr. Horovitz Alfréd; dr. Waldner Fülöp és Weinfeld Lipót pedig titkárok lettek. A szociáldemokrata párt határozott balratolódásának ellensúlyozására a fokozatosan talajtvesztő keresztény szocialisták a gimnázium tornaterméből ellenakciót indítottak. December 8-án létrehozták a „Keresztény Szocialista Földmunkások Szervezetét", elnökévé Király Jánost, az apót bizalmi emberét választották. A szen/ezetnek erőmegosztó szerepe volt, az eseményeket lényegesen befolyásolni nem tudta. A megalakuló KMP a szociáldemokrata párttól szervezetileg még nem különült el, de a központi leánypolgári iskola földszintjén párthelyiséget rendezett be és feladatának a Nemzeti Tanács megtisztítását, valamint u közellátási viszonyok megjavítását tekintette. Az előbbiben hosz- szas harc után részleges sikereket tudott felmutatni, az utóbbiban a nehéz körülmények miatt nem sok reménye lehetett. Az erősödő szociáldemokrata-kommunista támadás a helyi reakciós összetételű Nemzeti Tanács ellen megindult. 1919. január 3-án a kormány a néptanácsok létrehozásáról intézkedett Ezen az alapon erősödött tovább a harc a városházi reakció ellen, ahol a képviselőtestület csaknem azonos volt a Nemzeti Tanáccsal. 1919. január 26-án a szociáldemokrata népgyűlés a képviselőtestület feloszlatását követelte, melynek 80 tagja virilista volt, adófizetés alapján került a szervezetbe, s így a gazdagok érdekeinek képviselője volt. A népgyűlés tüntető felvonulással ért véget. A budapesti szónok — Csapó Samu — buzdító szavainak hatására a képviselőtestület megtisztítását és a szolgabírói hatalom megszüntetését követelték. A keresztényszocialista reakció a tüntetésre ellentüntetéssel válaszolt. Tiltakozott a Berinkey kormány rendelete ellen, tudniillik a rendelet a vallás- és a közoktatásügyi tárca szétválasztását mondotta ki. E harcokban a Nemzeti Tanács fokozatoson megbénult, elvesztette irányító szerepét. A tömegek 1919. janurájában már Gyöngyösön is a „szociáldemokrata munkástanács" gyűléseit látogatták soha eddig nem tapasztalt számban. A reakció helyi erői minden eshetőségre számítva katonai erők állandó készenlétben tartását is elhatározták. Az országos jellegű ellenforradalmi katonai készülődés részeseként Gyöngyösön a már hírhedtté vált Kenyeres János huszárszázados és társai készülődtek és tartottak kapcsolatot a város határain túj is, fegyveres ellenforradalmi illegális erőkkel. Az 1919. évi IX. néptörvény végre feloszlatta a városi és községi képviselőtestületeket, az ellenforradalom lejáratott szervezeteit. A gyöngyösi képviselőtestületnek még ekkor is jelentős erői voltak. A határozatot ismertető ülésen a keresztény szocialisták zajos helyeslése közepette Bozsik apát a kormány intézkedéseit törvénytelennek bélyegezte, ilyen kijelentésekre ragadtatta magát: — ,,Nem akarjuk, hogy a Himnusz helyett Marseillaise-t énekeljék, s nem akarjuk látni, hogy nemzeti színű csokor helyett vörös kokárdát viseljenek." — Követelte a királyság visszaállítását. Végül e javaslatot terjesztette elő: „Mondja ki az értekezlet, hogy aggályosnak és a népakarat ellen valónak tartja a néptanácsi tagok kinevezését a pártok meghallgatása nélkül!" Itt nyilván magára gondolt. Bozsikék merészsége a hivatalos megyei szervek lat- szatvizsgálatát eredményezte. A valódi választ a gyöngyösiek február 7-i népgyűlése adta meg határozatában:
