Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Dargay Lajos: A művészet funkciója és a technika-tudományos forradalom (tanulmány)
EBERGÉNYI TIBOR: New York-i beszélgetések A Szemle írói és munkatársai egyre gyakrabban tesznek hosszabb-rövidebb tonulmányutakat, utazásokat, szocialista és nyugati országokban. Ezek a hivatalos és nem hivatalos látogatások lehetővé teszik a bepillantást egy-egy szakma, idegen nép, város, országrész életébe. Az útinaplák, útirajzok természetüknél fogva csak pillanatképek lehetnek, de alkalmasak a tájékozódásra és a népek közötti barátság elmélyítésére, egymás gondjainak, örömeinek megismerésére. Ez alkalommal E. T.-nak „New York-i beszélgetések" című útijegyzetei néhány részletét közöljük. Szerk. A vámhivatalnok megnézi útlevelemet, csomagjaimra pillant és mosolyogva mondja: „Érezze jól magát uram, itt Amerikában”. így érkeztem meg, s az előbbi mondatot, ismerősöket, barátokat látogatva az elkövetkező hetekben azonos hangsúllyal gyakran hallottam. Talán any- nyi volt a változás, hogy az „itt" és „Amerika" közé a „nálunk” névmás került. Ezt mondják szovjet, német, angol, francia utasoknak is: „Itt, nálunk", és a méretek azonnal leszűkülnek az önvizsgálat, a szerénység, az emlékezés mélységeibe és meghittségébe. Ök is voltak megérkezők, idegenek New Yorkban. Mert a várost idegenek, bevándorlók építették fel. A Szabadság szobrot, mely 1886-tól, a nagy bevándorlások idejétől millió és millió fedélközi utast fogadott, ma már kevesen látják. (Egyre kevesebb utas érkezik a Hudson kikötőibe. A nagy óceánjárókat ócskavasként adják el, jobb esetben szállókat, hétvégi üdülőket rendeznek be bennük.) Talapzatán Emma Lazarus verse 100 éven át szegényeket, kivetetteket, menekülőket, hazátlanokat köszöntött, „fáklyával világítva meg előttük az aranykaput”, a földrész mérhetetlen gazdagságát és lehetőségeit. Az európai utas az alkony páráiban érkezik a Kennedy repülőtérre, és a nyugodni készülő nap sárgás fényeiben kissé hunyorog, mert szokatlanok c színek, mert szájában még az otthoni kenyér íze és a megszokott cigaretta. Azután hamar feltalálja magát, mert tudja, hogy egyike az évente ideérkező 13 millió utasnak és hogy kisebbfajta városba érkezett, amelynek 34 ezer alkalmazottja érkező és induló gépóriások utasainak kiszolgálásával, utazásuk zavartalanságának biztosításával foglalkozik. Azt is tudja, hogy az arany már régen elvesztette értékmérő szerepét és ha Kaliforniában újabban divattá is vált az aranymosás, az nem egyéb mint sport, játék. Az értékek már máshol vannak, nem a Wall Street bankházainak pincéiben. Manhattan — 24 dollár Messze az idő, amikor 1624-ben harminc menekült holland család érkezett a keleti partra, és az őslakó indiánoktól 24 dollár értékű pálinkáért, üveggyöngyért, csecsebecséért megvásárolta a szigetet, amely akkor úgy tűnt, nyugodt életet és munkát biztosít a Belgiumra némi nosztalgiával hazatekintő telepeseknek. A nyugolom azonban csak néhány évtizedig tartott, mert Új Amszterdam — ahogyan ők nevezték — az angol gyarmatosítók kezére került, akik a folyóparton épült erőd tulajdonosáról a yorki hercegről New Yorknak nevezték el. Ekkor a szigetnek mindössze 800 lakója volt, ma 8—10 millió. És az erőd túlnőtt a szigeten, mert a Hudson és az East River túlsó partjain új városok épültek: Queens, Bronx, Brooklyn, Richmond. Ha hozzávesszük a város 35—36 milliós agglomerációs övezetét, akkor Közép-Európa néhány országának lakosságára is gondolnunk kell. Ez azonban már nem az osztrigahalászatból élő népcsoport közössége. New York ma ipari, kereskedelmi, politikai, kulturális központ és noha nem fővárosa az Államoknak, létével, gazdagságával, elevenségével sok esetben nagyobb szerepet játszik az ország életében, mint Washington. (Területe 320 négyzetmérföld. Minden ezer lakosra 650 telefon, 900 televízió jut. A városban 269 rádió- és televízióállomás működik.) A városrészeket hidak, alagutak kötik össze, és bár minden kerületnek megvan a maga fejlődési üteme, a város, az igazi város ma is Manhattan, sugárútjaival, felhőkarcolóival. Itt vannak a bankok, egyetemek, a St. Patrick székesegyház, a városi könyvtár, múzeumok, képtárak, galériák, a Brodway, a 42. utca, a Park Avenue. Itt van a Vasalónő és a Guernica. Ide özönlenek reggelenként hivatalokba, áruházakba, szerkesztőségekbe, irodaházakba földalattin, autóbuszokon, autókon a környék dolgozói, üzletemberei, szerkesztői, igazgatói. Innen az örök mozgás, a szűnni nem akaró áramlás Long Island és Manhattan között. A város méretei ellenére is áttekinthető, pontos tervezői munka, élő organizmus, mint maga az ember. Tíz millió ember boldogsága, boldogtalansága, lélegzetvétele, életkörülményei, jövedelme, vitái, szerelmek, merényletek színhelye. Semmivel sem több mint Chicago vagy Los Angeles. De nincs csodálatosabb az emberi munkánál, leleménynél és akaratnál, a tervező merészségénél, a munkás kezénél, mert megálmodja és helyére teszi a betonelemeket, ablakokat, ajtókat, halkan suhanó lifteket. Könnyű nekik — mondja egy hang — Manhattan sziklára épült. Két méter mélyen már gránitsziklákat kell robbantani, hogy helyet adjanak a páncéltermeknek és föld alatti garázsoknak. A felhőkarcolók magányos, bánatos óriások. Mint őserdőben a tölgyek. A harmincadik emeleti lakásokba már nem hallatszik fel az utca zaja, a gépkocsivezetők káromkodása, az Empire States Building 102 emeletes tornyát időnként felhő és köd takarja. Innen a városlakók magánya. Ezt érzi a belvárosi épületerdő a téli viharok idején, amikor megáll az élet a városban vagy a 40 fokos júliusi páratelt hőségben, amikor üresek a lakások. A felhőkarcolók soha nem élik át a sztreszt, magányosak, kiabáló fényeik ellenére is világtalanok. Krokodilok és Watergate „Kérem, mondja meg Sz. Gy.-nek, kitűnő kollegánknak, hogy New York-i barátai pontatlanul tájékoztattak: New York csatornáiban nem élnek krokodilok" — így J. R., a szerkesztő, aki negyven éve él a városban. „Itt az emberek szeretik a kutyákat, galambokat, mókusokat, de különösen a gyerekeket, akiknek talán többet is megengednek a kelleténél. Lakásaik fürdőszobáiban nem nevelnek hüllőket, így krokodilcsemetéket sem, hogy aztán később, miután ezek a
