Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Dargay Lajos: A művészet funkciója és a technika-tudományos forradalom (tanulmány)
(Kissé Ittasak és dülöngélnek) MIKLÓS: Magyaró létt mondva! (leül) BÍRÓ: No, gyöhet az első! KISBIRÓ: (kiszól) — Gyöjjék be az első, kihajtási sorrendbe! GULYÁS: (belép, kalap kezében, megáll középen) BÍRÓ: No Palyi, hát maracc-é té a gulyáná a nyáron? Vagy más számításod van? GULYÁS: Ha kéilék, maradok, ha nem kéilék, elménék, engém nem zsarnéroz bíróuram! TÖRVÉNYBÍRÓ: Hát oszt a bér, ul- lesz-é mint vót? KONDÁSBÍRÓ: Úgy-úgy hát! TEMPLOMB1RÓ: Az ökör sé nem több, sé nem kevesebb, mint vót! MARCI: (feláll, kissé dülöng — a gulyásnak) — No mit mondtam Palyi, hogy ullész, ahogy mink akaruk. Nem azé, hogy ászt a kisbor fizetted/ (leül és lassan alszik). MIKLÓS: (feláll) — Nem, nem, amit mink akarónk, ászt elintézük, igaz-é cimbora! Nem akarki vágyónk mink! (leül, majd lassan elalszik). BÍRÓ: No Palyi, méhecc! GULYÁS: (kilép) KISBIRÓ: (kiszól) — Gyöhet a másikI CSORDÁS: (belép) BÍRÓ: Hajjuk csak, Simony, mi nekéd az akaratod, hajtod-é a tehenet a nyáron? CSORDÁS: Hát, mit csinájjak, bíróúr, muszáj hajtanyi, ha nem itt, hát másütt. TÖRVÉNYBÍRÓ: Hát té mé mindé meffelelsz a mestérségédnek. KONDÁSBÍRÓ: Mé nem sok tehen puffajtott még, mióta szógál, azt tuggyuk minnyájann! TEMPLOMBÍRÓ: Csak oszt a párbérbe né olyan gazos búzát hozzá, mint tavaly! CSORDÁS: Olyat adok, aminyőt magok annak nekem, templombíróúr! TÖRVÉNYBiRÓ: Ammá igaz, aminyő terém I KONDÁSBÍRÓ: Enis ujjártam tavaly a főúrval, hogy méttámadott, ahogy a misérő karácsonykor kigyöttünk, aszongya, hogy nagyon gazos búzát adott kondásbíróúr! Mondok, a többi csélédnek is ebbő attam, ha éccér ilyen termett, oszt mé nem teccet neki, aszongya, hát a kondásho számolom én őt? — Mondok, pásztor, pásztor, akar disznó, akar lelkipásztor, akinek én fizeték, ászt úgy gondolom, hogy a nekém cseledém! MIND: Jó monta! BÍRÓ: Ereggy ki no Simony, ,hagy- gyöjjék a másik, aki következik! KISBIRÓ: (kiszól) — Gyöhet, aki sorba van! BORNYÁSZ: (belép), középen megáll) MIKLÓS: (megrándul) — Cselő oda, sugár! (tovább alszik) BÍRÓ: Miklós má az ökröt hajtya! MIND: (nevetnek) BÍRÓ: (Bornyászhoz) — Jóskabá, hát veszőgyik-é mé a nyáron a hornyával? BORNYÁSZ: (belép, középen megszeretném kihúznyi, ha léhetné, de nem tudom, hogy lessz-e belöl lé valami, mer má a muttnyáronis úgy vótam, ha a cigárzólégy rászállott a bornyúra, oszt szésszalatt a nyáj, bijony má én nem bírtam szalannyi utána, csak léütem, oszt imátkoz- tam, méq káronkottam! TÖRVÉNYBÍRÓ: Bijony, má maga nem maji gyerek, hány esztendős má? tendős má? BORNYÁSZ: Asztmá én hajjátok nem tudom! TEMPLOMBÍRÖ: Hát mikor létt? BORNYÁSZ: Mindé aszonta szegény édesanyám, az Isten nyugosztajja, hogy kukoricakapáláskor. BÍRÓ: Akkor ménnyék ki Jóskabá, üj- jék le, ászt tűzejjék, gyöhet a másik ! KISBÍRÓ: (kiszól) — Következő. KONDÁS: (belép, megáll, kalap a kezében). MARCI: (egyet horkat). Tület kesely, nem látod a borozdóst? (tovább alszik). BÍRÓ: Marci má szánt! MIND: (nevet) BÍRÓ: No Jani, makkoltacc-é mé a nyáron? KONDÁS: Ha lész makk, bíróúr! BÍRÓ: Akkor gyöhet a következő! KONDÁS: (el) KISBÍRÓ: (kiszól) — A kerüllő kerűj- jék be! KERÜLŐ: (belép, középen megáll) BÍRÓ: No Lojzi, kerülöd-e mé a határt a nyáron? KERÜLŐ: Muszáj kerünyi bíróúr, merha nem kerülöm, akkor sok kár lesz a határba! Az alsórészen, nagyon el vannak má kapatva a cigányok I TÖRVÉNYBÍRÖ: üss a nyakok közé, ebatta! TEMPLOMBÍRÓ: Mé van nálad a balta? BÍRÓ: No Lojzi, kerüjj ki te meg Jankó szájjá ki! KISBÍRÓ: (kiszól) — Mesterúr, sétáj- jék be! KOVÁCS: (belép, harapófogó, körömszedő és ráspoly van nála). BÍRÓ: No mesterúr, vasajja-e mé a lovat tovább? TÖRVÉNYBIRÓ: Huza-e mé a ráfot? KONDÁSBÍRÓ: Pántojja-e a lőcsöt? TEMPLOMBÍRÓ: Csinájja-e a szöget a koporsóba? MARCI: Huzza-e mé a lyukasfogat? (tovább alszik) MIKLÓS: Élyesítyi-e az ekevasat? (tovább alszik) KOVÁCS: Ha megállapodónk a bérbe gazduramék! BÍRÓ: Hát mi vóna a kérése, ággyá elé! KOVÁCS: Hát a vasmunkát, ászt meccsinálom a tavalyi bérbe,, de a foghúzásé eqy feliter pályinkát kérek fogónként! TÖRVÉNYBIRÓ: Ez eggyig is mevvót! KOVÁCS Nem minden esetbe! Tavaly is újjártam, ahogy Marci gazda (Marcira mutat, Mard felüti fejét, a kovácsot figyeli bambán). KOVÁCS: Gyött hozzám, hogy vessem ki a fogát, mer má az éccaka megakad tőle vesznyi, rajta ázott pegy a bagu egész éccaka, mésse ért semmit. Mondok, üjjék le no, arra a ledőtött kerekre-e! Oszt ujjártam, hogy a kisebbfogót nem tanátam, hát evvel a körömszedővel nyútam a szájába. A szája kisebb vót mint a fogó, úgy, hogy három fog akatt elejbe, ahogy meffogtam, mind a három fog kigyött egy fogásra. MARCI: Ügy vót az! Assziitem, hogy oda van a félábrázatom I (tovább alszik) KOVÁCS: Oszt a három fogé csak két féliter bundapályinkát ittónk meg, pegy három dukát vóna! KONDÁSBÍRÓ: Hát háromé három! MIND: AnnyiI BÍRÓ: Node, ha a fognak csak a fele gyön ki, a fele meg bennmarad, akkor is meffizetyik a félitert, tehát így egymást húzza. Kimehet mester, hadgyöjjék a soros (kisbiróhoz) — Jankó, van-e mé valaki odaki? KISBÍRÓ: Hajaj, mé a java! A két libapósztor, melyiket szóliccsam elé? KONDÁSBÍRÓ: Mind a kettő hagy- győjjék! Ugyanis ebbő kettő egy szám! KISBÍRÓ: (kiszól) Boszorkányok befele! Gyorsan, haddszájjék a szok- nyáró a por! (el) MIKLÓSGAZDA: (fejét felüti) Hol aza bor? (tovább alszik) TÖRVÉNYBÍRÓ: (ránéz Miklósra, nevet és fejét csóválja) TERA: Gyicsértessék a Jézus Krisztus! RÓZSI: Gyicsértessék a Jézus Krisztus! BÍRÓ: No asszonyok, hajtyátok tán a libát, majd ha megszólal a kakukk? TERA: Jaj, kedves bíró úr, ajjig váruk má, hogy kipozsdojjék a tojásbó a kisliba! (sir, szoknyája alját felfogja, szemét töröli). RÓZSI: Hogy őriszhessük, mer narre- ménytelenségbe vágyónk! (sir, szoknyája szélével törli az arcát). Nézzenek bele má a mi panaszónkba is! BÍRÓ: Jóvanna, csak ne bőgjetek, aggyátok elé, hogy mi vóna panaszotok I TERA: Csak az, hogy ullegyék minden mint tavaly vót! Kétkrajcár libánként egész nyárra. RÓZSI: Meg minden regvei egy karaj kenyér seregenként. TERA: Vasárnap meg egy kis szelet szalonna is. TERA: De hiszeny, ha egyeb nem vóna, minden regvei behurigatnyi, hogy hajcsák a libát, este meg, hogy elé van-e a liba, hát ezis elég vóna I RÓZSI: Meg az a nagygágogás, amit egész nap a liba csinál, hogy egész nap mé beszényi se tudónk tőle Terával, mer nem értyük egymás hangját. TERA: Bijony, este nem győzöm magam kibeszényi, hogy hazamenőnk, hogy egész nap nem beszélhetek!
