Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Dargay Lajos: A művészet funkciója és a technika-tudományos forradalom (tanulmány)
RÓZSI: Mosmé ászt kérük, bogy a kerülőnek parancsojjók meg, hogy ne háborgassák minket mindé! TERA: Elég nekünk a magónk nyomorúsága is! RÓZSI: Ha nem bolygat mindé is! TERA: Nem vágyónk má mink fiatal, nem esik má nekönk jó a bolongya! TERA: Bijony ne, ne izéjjék minket-e, ne szutyongassék! KERÜLŐ: (beugrik, baltáját felemeli) Kit izélek én? A kutya teremtette, nem kel! nekem ilyen vénasszony, mint tyik vattok! TÖRVÉNYBIRÓ: Türtősztesd magad Jóska csendesebben! KISBIRÓ: (dühöng) Van nekem különb feleségem, azé, hogy sánta, meg nem úgy lót, hall, ahogy kéne, de nem ilyen mint tyik vattok, vénbanyák I RÓZSI: Vén? Máj nézzék meg, hogy húsvétkor felveszem a ráncosszoknyát! TERA: Vagy én felkötöm a sikósgan- gát, olyan leszek, akar egy újmenyecske! MIND: Nevetnek: RÓZSI: Mint egy tizennyócesztendős! KERÜLŐ: (Még mindig ideges) Mé- hogy én így izélem ököt, meg úgy! Kihallott má ilyet! TERA: Ne úgy érccse oszt jóember! RÓZSI: Ügy, hogyha a liba belecsa- pógyik a búzába, mindé veszeke- gyik ránk! TERA: Mindé szutyongat. KERÜLŐ: (higgadtabb) Jó van hát,, iszeny nekem is parancsának! RÓZSI: Hát mink oszt tuggyuk, hogy azé tartyák a kutyát, hogy ugassák! TERA: De, azé magának is lehetne belátása, hogy az az éhes jószág megyen mindenfele. KERÜLŐ: Én ászt tudom, de nekem ne tapossátok, ne szarassótok ösz- sze a terményt, össze is kell oszt szennyi, ha má az Isten megatta, azé fizetnek nekem, hogy vigyázzak rá. BÍRÓ: Bijazé! No haggyótck óbba, oszt mennyetek kifele! TERA: (el) RÓZSI: (el) KERÜLŐ: (el) KONDÁSBIRÓ: Ebatta, é félessz, mire végzőnk. TEMPLOMBIRÓ: Hát, hijóba, észt nem lehet elkabdosnyi, ennek idő kell. TÖRVÉNYBIRÓ: Hát észt így kell csi- nyányi sorjába, nem mehetőnk bele, egyk-bő-a másikba. MIKLÓS: (fejét felüti) Hol a pályinka? (szemét újra lehunyja) BÍRÓ: (kiszól) — Jankó, hová letté má? KISBÍRÓ: (beugrik) Ittvagyok bíró úr! BÍRÓ: No haggyöjjék a következő! KISBÍRÓ: Nincs má több! TEMPLOMBÍRÓ: Hát mé a harangozó? KISBIRÓ: Az nincsen elé, mennyi kellett neki a papé, mer valami beteg van a hóstyán, oszt ró kell annyi az utossó kenőcsöt. KONDÁSBIRÓ: A harangozóró má vót szó. BÍRÓ: Ammá rendbevan! Akkor mé tevóná hátra Jankó! Hát teveled mi leszönk? KISBIRÓ: Hát ászt tuggyák, hogy én maradok, mint kisbíró, meg bakter, mer észt nem akarki tunná ellát- nyi, de a postássógé javitonyi kell, mert má az idén két újság jár a faluba, a tavalyival szembe, mé- meg a level is mindé szaporogyik. Ugyanis van, hogy néha 5-6 is van egy héten. TÖRVÉNYBIRÓ: Hát oszt mi javítást kérné? KISBIRÓ: Két kocsi szedelékfót. MIND: Hát oszt megadhatyuk. BÍRÓ: Meg, hamá így van! KISBIRÓ: De oszt haza is kéne ám szállítanyi! MARCI: (közben felébred, figyeli az egyezkedést). Azon má ne mújjék, majd hazohozuk, mink egy kis ádo- másé, az istenfáját, (a szijostorral végigvág Miklóson.) MIKLÓS: (felugrik) Kinek loptam én el a fáját? (vakarja a hátát, ahol az ostor érte). Mi a nyavalya csípi mó a hátam? MIND: (nevetnek) TÖRVÉNYBIRÓ: Nem arró van itt szó, Miklós, Jankónak haza kell majd hoznyi a fáját! MIKLÓS: Azon má ne mújjék. Ha olyan helyen von, hogy ló kell, ottvan Marci. Ha meg ökör kell, hót ittvagyok én. (leül, tovább alszik) BÍRÓ: Ügy gondótam, hogy akkor má rendbe vágyónk, Nakó mennyetek el a kondásval a boré, hozzatok annyit, mint tavaly vót! KISBIRÓ: Bizony nem neőnk mink! MIND: (meglepődve) — Mijé nem mentek? MARCI: (felugrik) Majd elmenőnk mink Miklósval! Mácsak magánknak valót nem röstejjük, kinevet a világ! MIKLÓS: Az, a papis aszonygya, hogy nincsen nagyobb vétek, mint a jó- ravaló rescség. (más hangon) Menynyit hozzánk? KISBIRÓ: Lassabban a testvei! Má ittvan a pitarba a bo.! MIND: Emmá igen! BÍRÓ: Akkor hozzátok be, győjjék be mindenki! KISBiRÓ: (kiszól) No gyerőnk befele, aki csak feláhat! Jani, Palyi, a bort tyik hozzátok! Menne fijadz- zék a kossó, mer akkor nagy baj lesz! MIND: Bijony ne! MARCI: (nagyot kiált) A bor meg a kétszemetek, inkább dőjjék el az egri nagytemplom, minthogy a bor elfussák haszontalanó! MIND: (bejönnek) BÍRÓ: Tegyétek jó helyre a kossót, oszt Jani, Palyi, Jankó, öncsétek csak el ne csurgassátok! MIND: Bizony ne, kár abbó egy csepp is! TERA, RÓZSI: (Poharakat raknak az asztalra és félreállnak) TÖRVÉNYBIRÓ: üjjék le mindenki, aki féri MIND: (a bajuszát törli, akinek von, van aki rágyújt) (Kisbiró, Jani, Pali öntik a bort) BÍRÓ: (feláll, poharat fog) Noagy- gyék az Isten erőt, egésséget, minnyájoknak, gazdának, cselédnek egyaránt, mindenkinek, Jóskabának is, hogy mé soká vesződhessék a bornyúval. MIND: Ügy engeggye a jóisten! (isznak) TEMPLOMBIRÓ: Aggyatok mó a fe- hírcselédéknek is! (az asszonyokra mutat) TERA, RÓZSI: Nem kell nekönk, csak igyonak magoki RÓZSI: Mink csak szeretyük néznyi, ahogy isznak! MIND: Dehonnem kell, honne kék! KONDÁSBIRÓ: öncsé csak nekik Jani! KISBIRÓ: (önt) No! Fenékig! (átnyújtja nekik a poharat) MIKLÓS: Várjatok! Az ökör iszik magába. Fogjuk csak minkis! MIND: (isznak) TÖRVÉNYBIRÓ: Node, oszt má da- lónnónkl Mer olyan a mulaccsóg nóta nékü, mint a temetés rívás né- kü I TEMPLOMBIRÓ: Bijony, mer asse jó ha a temetés víg, meg asse jó, ha a mulaccsóg szomorú! BÍRÓ: No, akkor kezgye el valaki. MIND: Kezgye, kezgye! MARCI Majd elkezdem hát én! KISBIRÓ: Kezgyed no, te má legjobban bennevagy a sungba! MARCI: (torkát köszörüli, bajszát kicsapja, poharat fog, fölemeli rávágja) Jó bor jó egésség, szép asszony feleség. MIND: Szépasszonynak jónak, jójó- rású lónak, kár meg öregennyi. TEMPLOMBIRÓ: Van ennek egy másik verse is. Aszongya, hogy: Kerek az a zsemlye, nem fér a zsebembe. MIND: Kétfelé kell vágnyi, oszt úgy kell megpróbónyi, hát ha beleférne. KERÜLŐ: Még egy harmadik verse is van: Ami aszongya, hogy: Asszony te, csak hallgass, engem ne háborgass. , MIND: Mer énneked urad, urad vagyok, neked parancsolok. MIND: Emmá igaz, emmind így van. (újra isznak). ('Templombíró feláll, poharat fog.) TEMPLOMBIRÓ: Háromfejír szőlőtőke, három fekete. MIND: Gyicsértessék az úrjézus drága szent neve. TEMPLOMBIRÓ: Túri kancsó, veres bor. MIND: Igyonk, amikor ránkkerül a sor. (Isznak) BÍRÓ: No, hajjuk Jóskabá, a maga nótáját, egy öreget! MIND: Hajjuk,hajjuk! BORNYÁSZ: (Torkát köszörüli, nótát elkezdi)
