Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Dargay Lajos: A művészet funkciója és a technika-tudományos forradalom (tanulmány)
(Függöny fel) BÍRÓ: (széken ül, pipál) — No tut- tára adta-e má a jószágtartó gazdáknak, hogy gyöjjönek a cselédfogadásra? KISBlRŐ: Hát kinek tuttára, kinek nem! l BÍRÓ: Hogy ércsém ezt, beszéjj magyaró, szóbó ért a magyar! KISBIRÓ: Ügy, hogy minek csőges- sem ide ászt a sok embert! Nem férőnk, megoszt, ha ádomásivásró lessz szó a végén, hát kevesebb embérnek csak több jut! BÍRÓ: Hát mé is, kinek szótá? Ha- nyanleszőnk? KISBIRÓ: Hát, mink a vezetők, én mint kisbíró, a bíró úr, mint nagybíró, a bíró úrnak a komája, Gábor gazda törvénybíró, a Náci sógora, mint kondásbíró, ugyancsak a Károly sógora, mint templonbíró. BÍRÓ: Ennyi az egész? KISBIRÓ: Nem! Ebbe csak mink vágyónk benne, a vezetők! Mé ezen- kivöl szótam Marci gazdának, me Miklós gazdának, mer nekik, van a legtöbb jószágjok, megosztan szótok, hogy ne haggyam má ki őköt, mer tavaly se vótak! BÍRÓ: Jó van no, elég is o! Hát a cselédék gyönnek-e mindnyájan, hol vannak? KISBIRÓ: összekaptam má őköt, ott vannak Árminná a kocsmába, mon- tam nekik, hogy máj szólok, ha szükség lész rájok. BÍRÓ: Ott van-é mind, nem hattá-e má ki valakit? KISBIRÓ: Ott a két libapásztor, még a harangozó kivételével, de mikorra kell, azok is ittlesznek. TORVÉNYBIRÓ: (Belép, köszön): — Gyicsérük a Jézust, aggyisten jó estét! BÍRÓ: Aggyisten komám, Isten hozta! Gyerébb közelebb no! TORVÉNYBIRÓ: (bíróval kezet fog) Csak ennyien vágyónk mé? Nehezen gyövönk össze, ilyen helyre is! BÍRÓ: (kopogtatás) Szabad! Gyónnék má a többiek is! KONDÁSBIRÓ: (belép) Gyicsérjük a Jézust! Aggyisten jó éstét! MIND: Aggyisten! BÍRÓ: Kerüjjék bejjebb Náci sógor! Isten hozta! KONDÁSBIRÓ: Magam is ügyekez- tem! TEMPLOBlRÓ: (belép, köszön) MIND: Aggyisten! k KISBÍRÓ: No mó, a bírók mind itt vágyónk! TORVÉNYBIRÓ: (körülnéz) Itt má, a vezetők! BÍRÓ: (kisbirónak) No Jankó, té, mégy, ereggy, oszt invitádd idé a cseledékét! BÍRÓ: No embérek! Mi má magánk koszt vágyónk, ejcsőnk szót, hogy hollégyék ez a maestyi histórija, maraggyék-é minden cseléd, ami tavaly vót? KONDÁSBIRÓ: Maraggyék, maragy- gyék hát! Én nem őriszhetném a disznót, dacára annak, hogy kondásbíró vogyok! , TÓRVÉNYBlRÓ: Vagy én a tehenet, ökröt, bornyút, mint törvénybíró, emmá neveccségés vóna! TEMPLONBÍRÓ: Az, vagy én harangozzak templombíró létémre, a nem lehet, aho én nem értek! BÍRÓ: Ezén asszonyom sé lehet libapásztor, sé magam kerülő, de mékkél beszényi, hogy emelőnk-é nékik, léjjebb veszők-é vagy marad úgy a bér, ahogy az elmút esztendőbe vót! KONDÁSBIRÓ: Marad hát, mos is körőbelő annyi a disznó, mint tavaly vót, sé nem több sokval, sé nem kevesebb! TORVÉNYBIRÓ: Hót körőbelő a marha is ottart, ami tavaly marha vót... s most is mévvan! TEMPLOMBIRÓ: Hát én szeréntem, a harangozóét, emelnyi kéll valamivel, mer mosmá többet húzatnak a halottnak, mint azelőtt, még a mise is több! BÍRÓ: Hát, ászt majd méffizetyi, aki többet húzat, vagy több misét mondat! Máj ki eszközöjik má ászt az asszonyok, vagy így — vagy úgy, abbó nem lész fénnakadás! KONDÁSBIRÓ: Hát, ezékvel és mindegyikvei égyetértek, de nekém a kantartásé valamit javítnyi kell, mert ászt tudgyuk minnyájan, ha a kan nincs méffelelő erőbe, akkor hiba van a kréta körő! MIND: Ammá igaz, ez így van minden téren! TEMPLOMBIRÓ: Ebbe minnyájan benné vágyónk! BÍRÓ: Hát oszt minyi javítást kérné Náci sógor, a kantartásra? TÖRVÉNYBÍRÓ: Sokat né kérje, mer ászt is tuggyuk mennyájan, asse jó ha a kan túl erőss, mer mindé bolygattya a kocát, nem. haggya békébe! KONDÁSBIRÓ: Hát úgy gondótam, hogy mindén maraggyék úgy, ahogy aggyig vót, csak fődet agy- gyonak annyival többet, ahova égy zsák kompér befér! MIND: Ászt mégagyuk! TEMPLOMBIRÓ: A falu főggyibő mégagyuk ászt a kis fődtöbbletét! (rágyújt) Hát akkor éggyig mévvó- nánk! No most vóna mé itt egy dolog. MIND: Hajjuk, hajjuk! BÍRÓ: No mit gondónak, mi vóna mé? KONDÁSBIRÓ: Hát én körőbelő péd- zém, hogy mire gondó! BÍRÓ: No micsoda Náci sógor, mon- gya maga okos ember! KONDÁSBIRÓ: Az áldomás ivás éb- atta! MIND: Azaz! BÍRÓ: Nohát akkor, esztis okoskogy- gyuk ki! TORVÉNYBIRÓ: Nekém vóna égy javaslatom erre a dologra! MIND: Micsoda? TORVÉNYBIRÓ: No mit gondónak? KONDÁSBIRÓ: Körőbelő égyformán gondojuk ezt! TORVÉNYBIRÓ: Hát ászt , úgy kéll méccsinyáni, ahogy szoktuk, hogy a farkas is jólakjék, meg a fográny is mégmaraggyék! TEMPLOMBIRÓ: Hát ászt magam! is úgy gondótam el, ahogy mámmá a szócskát váktam! BÍRÓ: Hát aggyá elé komám az el- kébzelését! TORVÉNYBIRÓ: Idé figyejjőnk embé- rék! Észt letjobban a templombíró tuggya égyenésbe hoznyi, úgy, bogy amikor a főurnak a pártbért szégyi, ott valahogy, majd észt má ő tugy- gya, hogy hogy, hiszény méllétt embér má, egy-két zsák búzát mé- sporól, ászt abbó fizettyük a bor árát, amit ma este mégiszónk itt! KONDÁSBIRÓ: Akkor a mi részőnk- rő ez rendbevóna! A cselédékre eső rész még, majd én elbonorá- lom, mikor a kondás bérét szédém! TEMPLOMBIRÓ: Ez így nagyon jó lész! Legalább nem mondhattya a nép, hogy a potyát isszuk! BÍRÓ: így magam is helybehagyom, mer, aki a kondás bérét, vagy a párbért kifizetyi, annak má min- dégy, hogy hova lész, amit kifizet! A főúr még észre sé vészi ászt a kis búzát, iszeny, több van neki, mint minnyójoknak égyüttvéve! A kondás meg elég élelmes embér, majd- ki eszközöji ászt a kis búzát valahogy, amivel kevesebbet kap, vagy- így-vagyúgy! TORVÉNYBIRÓ: így magam is helybehagyom, mer én ösmerém a törvényt. KONDÁSBIRÓ: Nem csaltónk még sénkit, rosszat nem csináltórik veié, csak jót! MIND: (bólogatnak) BÍRÓ: No embérék! Mé az a kéré- sém, hogyha má idégyönnek a! cselédék, mink ösztmá szót ércsőnk velők! TEMPLOMBÍRÓ: Bijóny! Mer azoknak is mévvan ám kenve mindenfelé hájval a púpjok! MIND: Ammá igaz! KONDÁS: (kopogtat, belép) Aggyon- isten gazduramék! CSORDÁS: (szintén belép) Aggyon- isten! BORNYASZ: (belép) Aggyonísten! GULYÁS: (belép) Ággyönisten! KERÜLŐ: (belép) Aggyonísten! MARCI: (belép) Aggyonísten! (kezel) MIKLÓS: (belép, kezel) Aggyonísten! KISBIRÓ: (belép) — No bíróuram, itt vonónk! TERA: (Belép, az ajtónál megáll) RÓZSI: (Belép, az ajtónál megáll) BÍRÓ: Noha itt vattok, ménnyék ki mindénki vissza, a két jószágtartó gazda, még a té kivételedvel a pi- tarba! Oszt majd éggyenként min- dénkit beszólítasz sorba, no megér- téttük-é oszt odaki csénd légyék! MIND: Még! (A pásztorok kimennek) BÍRÓ: Jankó! Akkor szólídd befelé olyan sorrendbe, ahogy régvei ki- hajtanyi szoktak! MARCI: Még! (leül) — Nem vagyok én hülye!
