Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Dargay Lajos: A művészet funkciója és a technika-tudományos forradalom (tanulmány)
i:MiiuuiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiliiliiiisiu*ii min nimm (MtiHiiiiHiiiiii mii mm im tu I «im ui I iiiimiiiiiHii MII mi miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiir mini ni liiiiiitiiiiiiiiiii^ Cselédfogadás lmiiiiiiiiimiiiiiii!iiMiiiiiiiiiiiiiitimiimniimiiiimiiiii:ii;iimiiiiiniiMiiiiimiiiiimiiimmimiiiimii)iiiimiiiiiiiiiiiiniimiiiii iiiiiiiiiiiiimmmiMimimiiiiiiiiiiiiimmiiiiimiiimiiiiiiiiiiimiiimiiiiiinmiiMmiiiiiiiHiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiT Az alább következő életképet, Jelenetet Sike m. Sándor gyűjtötte Szentdomonkoson. Ebben a bükki kisfaluban, ebben a zárt és elkülönült világban a történelmi időjárás szélverése sohasem tudott úgy behatolni, mint azokra a helyekre, amelyeket a közlekedés és egyéb körülmények mindig is a gyors változások színterévé avatták. Itt századokon keresztül élhetett és élt a faluközösség csendes elzártságában, alakítgatva szokásait, kitöltve tartalommal azt a közösséget, amely a hegyek között megbúvik. Nem tudni, ki és mikor írta ezt a most közlendő formájában fennmaradt jelenetet, életképet; talán valami fürgébb szellemű iskolamester, netán egy régi, ravaszabb községbíró, vagy egy, a nép lelkét is ismerő jegyző, vagy bárki a faluból. Az azonban bizonyos, hogy ez a Cseléáfelfcgadás színesen és gazdagon adja vissza a múltból azt a társadalmi-közösségi rendet, amelyben éltek-élheltek. A kis falu szerény hatalmasai jókedéllyel, némi furfanggal viselték- vitték tisztüket, finoman egyeztetve a közösségi érdeket és az egyénit. Még akkor is, ha a cseléd-alkalmazás végén, némi kcpésággal kerítenek is sort az áldomásivásra. Mert annak lenni kellett, ha már magyarok lennénk, akár csak napjainkban. Persze ezt az áldomás- ivást sem Szentdomonkoson kezdték el, legalább Szent Gallonig visszamehetünk az ivásügyben. A néprajzi leg érdekes, a falu lelkét megszólaltató írásos lejegyzés és közlés nem egy problémát felvetett. A tájnyelv hangjait, hangsorait, a mondatok melódiáját, a hangsúlyoknak a mai köznyelvtől való eltérését, a használt ragok és képzők sajátosságait igyekeztünk a közlésben érzékeltetni. Az „e” hang változatait a kettes pont csak éppenséggel jelzi, nyilván lesz még alkalom a jövőben egy szakszerű írásbeli megjelenítésre, ha majd a lokálpatrióták, az alkalmi gyűjtők helyét átveszik az értő és a tárgyszerető szakemberek. Mi inkább a leletmentést tartjuk fontosnak, mert minden valószínűség szerint a huszonnegyedik órában vagyunk. Még valamit: több helyütt a szavakat egybeírtuk, mert ezzel a móddal is érzékeltetni akartuk azt a beszédritmust, amely ebben a nyelvjárásban, Szentdomonkoson is uralkodik. A Cselédfelfogadás a községben eleven hagyomány, a helyi kul- tűrcsoport két éve még játszotta. A jelenet, életkép közlésével buzdítást akarunk adni, kedvet csinálni a megye helytörténészeinek, néprajzosoknak, gyűjtőknek népi szokások, szólások, jelenetek, életképek megmentéséhez azzal, hogy ezt a szentdomonkosi gyűjtést közreadjuk. Szereplők: Gusztyibó ___ b író Gáborba — törvénybíró Náciba — kondásbíró Károlybá — templombíró Marci — jószágtartó gazda Miklós — jószógtartó gazda Jankó — kisbíró, bakter és postás egy személyben Lojzi — kerülő Simony — csordás Palyi — gulyás Jóskabá — bornyász Jani — kondás Tera — libapásztor Rózsi — liba pásztor Tibor — kovácsmester
