Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 4. szám - A SZEMLE KÖNYVESPOLCA
—■ A nem várt és döntő győzelmek sorozatának lélektani hatásából. A győzelmi mámor vitte volna a sereget — őket is. — És mit cselekedett volna Bócsben? — Békére szólítom fel az uralkodóházat a 48-as alkotmány alapján.** (121—122. lap.) Egy másik beszélgetésben Görgey szegezi a kormányzó mellé nek azt a kérdést: mi lett volna, ha Kossuth Lajos is hazajön J kiegyezés után, és nem az emigrációból üzenget Magyarországra, hanem itthon vállalja a politikai harcot — nehezebb körülmények közt, de nyilván több eredménnyel? Féja könyve egyébként semmit sem hallgat el Kossuth érdemeiből. Nem igyekszik kisebbíteni Kossuthot, sőt azzal, hogy a párbeszédekben — Görgey vei együtt — teljesebb emberségében ismerjük meg őt, lelép ugyan a kormányzó a szobortalapzatról, de közelebb kerül hozzánk, mai emberekhez. Még Petőfi is szóba kerül köztük az egyik visegrádi estén. A tábornok elmondja Kossuthnak, hogy Petőfi voltaképpen ,,egy ló miatt" halt meg, lett áldozat. Anyagi nehézségei voltak a költőnek — aki 1849 tavaszán temette el apját és anyját —, s el kellett adnia lovát, amelyet Bem tábornoktól kapott, jgy azután Görgey elbeszélése szerint: „...szekéren ment a segesvári csatatérre, gyalog járt s kelt közvetlenül a tűzvonal megett, hiába küldte hátra szigorú hangon Bem. Midőn seregünk futni kezdett, az ellenséges lovasság nagy átkaroló mozdulatot csinált. Akiknek lovuk volt, megmenekültek, Petőfi azonban gyalog maradt. Elgondolni is hát- borzongató, ha megvan a lova, nem pusztul el. . ." A regény a szabadságharc politikai vezetői közül Szemere Bertalanról rajzolja a legnegatívabb képet, aki „szavait sohasem fedezte életével", de tudott „okos" tanácsokat adni, és Kossuth miniszterelnökké tette. A tábornokok közül Görgey leginkább Perczel Mórt és Dembinsxkyt marasztalja el. Klapkát és Guyon Richárdoi is erősen bírálja. Amikor Klapka György egyszer méltatlanul gorombáskodott Petőfivel, sőt le is tartóztatta, Görgey keit a védőimére. (Az „Egy goromba tábornokhoz” című Petőfi-vers Klapkának szólt!) Görgeyt igen sok vád érte és éri amiatt, hogy „árulásával” Haynau kezére adta táboinoktársait. Ezzel szemben az az igazság. LOKöS ISrVAM: Hidak jegyében Főiskolai jegyzetek és sok szép tanulmány után — közülük több gyűjteményes kötetben is megjelent — önálló tanulmánykötete jelent meg Lőkös Istvánnak, az egri tanárképző főiskola docensének. Az irodalmi köztudat — és az egriek köztudata is — csupán a délszláv irodalmak ismert és elismert kutatójaként tartja szánton már hosszú évek óta Lőkös Istvánt. Boii Imre a délszláv irodalmak legjobb magyarországi ismerőjének, értőjének nevezte. Tanulmánykötete is ezt a felfogást erősíti meg. Pedig ez eléggé féloldalas surnmázata az ő tevékenységének, és így részben igaztalan is. Csak kevesen tudják, hogy Lőkös Istvánnak oktotói tevékenysége mellett nemcsak a délszláv és ezen belül is főként a szerb-horvát Irodalom értékeinek meg- és elismertetésében vannak érdemel, hanem a hazai magyar és a kisebbségi magyar Irodalmak is beletartoznak kiterjedt tevékenységi körébe. Az ide vonatkozó, tehát a magyar irodalommal foglalkozó tanulmányainak, cikkeinek száma nem marad el a világirodalom, az összehasonlító irodalom körébe tartozó írásaitól. Egy kötetre való már megjelent ezekből Is, anyaguk a reneszánsztól napjaink irodalmáig terjed. Vonzó címet adott könyvének: Hidak jegyében. Több jelentésű, találó cím ez. A szerző már a címadással egyrészt azt is jelzi, hogy azokról szólnak tanulmányai, akik a „hidak jegyében" alkottak, vagy alkotnak még ma is. Másrészt, hogy könyvébe gyűjtött tanulmányaival 6 is vállalja a hídépítés feladatát, az irodalom területén a híd szerepet. A kötet írásai őrről a hídépítő szándékról vallanak, amely a kötetet létrehozó szerzőben és a tanulmányozott írókban egyaránt fellelhető. A könyvszerző azt vallja, hogy Közóp-Kelet-Európában különösen fontos a népeket összekötő irodalmi kapcsolatok tanulmányozása. Az irodalomnak hídnak kell lennie, amelyen népeket, irodalmakat összekötő utak futhatnak át, amelynél akár ellentétes irányú utak is találkozhatnak. Könyvét Is összekötő elemnek szánta ebben a hídépítésben, ösz- szekőtő híd legyen, ne pedig elválasztó árok. Szándéka olyan nagy péídaadókhoz kapcsolódik, mint Fábry Zoltán, Balogh Edgár, Gyö- ry Dezső, Németh László, hogy csak néhány nevet említsünk jelzésszerűen a hosszú sorból. A tanulmánykötet első részében Miroslav Krlezáról rajzol pályaképet. Krleza életútját követve a szépírói világot oly sok szempontból meghatározó bölcsőhelyet Zágráb-Agramot járja be fürkésző tekintete. Felidézi a szülői ház hangulatát, jellegzetes világát, a szigorú, vallásos neveltetés legfontosabb mozzanatait. Nem is Igazi elemzések ezek, közelebb állnak az esszébe oldott szemléletes, eleven elbeszéléshez. Érződik az elemző-elbeszélő hangon a bensőséges kapcsolat, amelyet a szerzőben a személyes élmények mélyítettek el. Krleza szorosan kapcsolódik a századelő magyar progressziójához. A magyar nyelv és valóság megismerése nemcsak tudásgazdagító volt az ő számqra, hanem szemléltető, öntudatra ébresztő Is. A Monarchia idejének sajátos képződményét a horvátok, a korabeli nemzetiségek szemével nézte. Benne élt a kor valóságában, de érezte az elhatároló távolságot is. A belülről átélt, de hogy közvetlenül^ a fegyverletétel előtt írásban kérte: ne ítéljenek el senki mást, ő maga legyen az egyedüli áldozat. Ezt nemcsak Féja állítja így, hanem világosán kitűnik egy fennmaradt levélből. Görgey többek között ezt írta Rüdiger orosz tábornoknak 1849 augusztus 11-én este: ,,. . .igen sok derék bajtársam, kik azelőtt az osztrák hadsereg tisztjel voltak, és a szerencsétlen viszonyok folytán Ausztriával szemben harcolni kényszerültek, ne legyenek egy bizonytalan szomorú sorsnak kitéve, és Magyarországnak sokat szenvedett népe az önök igazságszeretében bízva, kéri, ne legyenek odadobva ellenségei bosszúvágyának. Legyek én egyedül, aki áldozatul essem." (Bartha Albert: Az aradi 13 vértanú poreneK es kivégzésének hiteles története. Bp., 1930. 13. lap.) Kétségtelen, hogy Féja némileg elfogult — Görgey javára. De könyve így is az eddigi legjobb munka Görgey Artúrról. Bár elsősorban szépirodalmi mu, a maga módján történelmi monográfia Is a magyar szabadságharc egyik legtöbb szereplőjéről. E könyv ismerete vagy érvelésének figyelembevétele nélkül a jövőben aligha lehet felelősen állást foglalni a Görgey-kérdésben. Mint regénynek egyetlen feltűnőbb gyöngéje van. Az első tíz fejezet és a további három között szerkezeti törést okoz az, hogy miután tíz fejezeten át Görgey és Kossuth képzelt beszélgetései voltak, a regény utolsó három részében már nem szerepel Kossuth, s a képzeleti síkról itt Görgey magánéletének másféle, „valóságos" közegébe jutunk át. Ez a három fejezet nem illeszkedik zavartalan egységbe az első tízzel. A könyv egy érdekes, de igen tragikus élet rendhagyó regénye, Ez a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában megjelent mű — mint a borító fülszövege találóan jellemzi — azt a drámát mutatja be, melyet Görgey személye körül „a bizalmatlanság kezdett kibontani, a fegyverletétel és az árulás vádja pedig gyotrelmessó mélyített, s melyre Görgey a sorstól még a rendezhetetien magánéletet kapta ráadásnak". Görgeyt, az agg visegrádi remetét, hat évtizeddel ezelőtt Móricz Zsigmond is meglátogatta otthonában; Féja Géza. regényét bizonyára ő is elolvasná, ha élne még.. Pásztor Emil kívülről is szemlélt valóságot legmélyebben pécsi hadcipródkónt, majd pesti ludovikasként ismerte meg. Kapcsolatot talált a magyar demokráciáért és a nemzetiségek jogaiért küzdőkkel. Jászi uszkárék tanításai, eszméi termékeny talajra találtak a rendkívül logék.ony Kriezaban. hajat vallomása szerint is a „konvencionális hazugságoktól" Jaszlék hatásáia szabadult. Legnagyobb hatossal Ady volt rá. A „Magyar jakobinus da lá"-naK irojahoz hasonlóan felismerte, hogy a „kaszasok" után a „kalapácsos sereg" lett a legrőbb törtóneiemalakitó erő. Szép tanulmányt írt „Petőfi és Ady a magyar irodalom két lobogója" címmel, majd pedig „May Enare a magyar lírikus" címen éilekezelt a nogy szellemi példaadóról. Lőkös István könyvének számos érdeme van, de az önmagában, hogy Adyról is irt, nem külön érdem. Semmiképp nem oddoh az értelemben, ahogy a Népújság recenzense írta, mert mintha Adyról ujaooan kevesebbet írnának. Minden bizonnyal elírástól von itt szó, hiszen Kiraiy István Ady-könyve óta az irodalomtól tenet művelőit sem erheti elmarasztaias, az írók és a költők peciig addig sem feledkeztek meg róla. lanulságos az, hogy amikor a hivatalos Magyarország a szociális problémák okozta szenvedéseket túlharsogva a népek közti gyűlölködést szította, akkor az írók a szomszédos népek nyelvét tanultak, a megoékéiésen munkálkodtak. Németh László Krlezáról irt tanulmányokat, a cseh és szlovák irodalomról értekezett, Krie- zat tekintve mesterének a „keiet-európaisag"-ban. Fontos mozzanata Krleza humanizmusának az, hogy erőteljesen tiltakozott a magyar tanacsköziarsasag leverését követő fehérter- ror ellen. Be is tiltották folyóiratát a Fiament, mégpedig egy 1831 es bach-pátens alapjan azzal az indoklással, hogy „írásaival az államérdekeket, a közrendet és a beket veszélyeztette". A szerzőt elemzéseiben az értékfelmutatás vezérli ugyan, de nem a szaraz, didaktikusán ósztover szamba vétel. Az elemzes egysíkúságától a szempontok bosege és az élvezetes tanulmanyiroi st, i us eleve megóvja. Gyakran elmozdul az irodalomtörténet szokványos nézőpontjáról és uj álon ennduiva izgalmas elemzési le hetosegeket prooal ki, uj es újszerű megközelítési móaok létjogosultságát bizonyítja. Ezt igazolja könyvének különösen jellemző és értékes tanulmánya: az Aay-nru es u délszlávok, benne a szomszédos országok irodalmainak Aay-iecepciojarol ad s^ep összegezést a hídépítés jegyeben. Ady költészetének és eszméinek a Duna táji népek sors közössegét leiismerve oiyan íróegyemsegek adtak hangot, viszonozva a barati keznyújtast Is, m»nt Favei Hviezdoslav-urszagh, aki Miskolcon is élt egy ideig és meg magyarul is irt verseket, aki a szlovák irodalomnak ma is a legjelentősebb alakja. A szerb Tódor 'Manojiovic, a román Emil Isac, Goga Octavian neve Adyval kapcsolatban éppúgy fontos, mint Emil öoleslav Lukác, vagy Stefan Krcmery neve, aki Adyban a „Szellemi KÖzép-fcuropa" „egyik legnagyobb jelenségét látta". „változatok a Monarcnia-témára" című részből és a könyv egészéből az is kitűnik, hogy a korabeli haladó magyar szellemi élet, iskoláival, folyóirataival' a hivatalos Magyarorszag ellenére is mennyi szerb, horvat, roman és szlovák embert nevelt a népek közti kölcsönös megértés szellemében. Az sem véletlen, hogy tml- nescu versei eiőszor Budapesten jelentek meg nyomtatásban. A szerző biztos ismeretanyag birtokában készít portrét a Nobel-díjas ivó Andricról, Veljko Petrovicról, a XX. századi szerb irodalom egyik legnépszerűbb alakjáról, Dobrlsa Cesarlcról, Mirko Bozlcról,
