Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 4. szám - A SZEMLE KÖNYVESPOLCA
Tudatosan megszerkesztett ez a könyv. Olyan a tartalmi gazdagsága és változatossága, hogy a róla írt recenzió csupán jelezheti, hogy mi mindent tartalmaz. Csak azt sajnálhatjuk, hogy az 1400 példányban megjelent könyvet már a megjelenést követő napokban sem lehetett megtalálni nemcsak Egerben, de még Egertől 100 km-es övezetben sem. Ez Is a növekvő irodalomórtós igényét bizonyítja, de nemcsak a vonzó könyveim sikerét, hanem a tanulmánykötet értékét is jelzi. (Magvető, 1974.) Cs. Varga István és a mi Radnóti Miklósunkhoz sokban hasonlító, partizánként a fasizmus áldozatául esett Goran Kovacicról. A két jelentős kelet-európai szocialista költőt, a budapesti születésű Laco Novomeskyt és Radovan Zagovicol külön tanulmányban mutatja be. Nagy Lószió: Babérfák c. délszláv fordítás- gyűjteményéről, Bori Imre: A jugoszláviai népek irodalomtörténete c. könyvéről, Csuka Zoltán: Csillagpor c. jugoszláviai lírai antológiájáról és Fábry Zoltán: Stószi délelőttök című könyvéről írt tartalmas recenziók zárják a tanulmánykötetet. Az időrendben legkorábbi tanulmányok is azt bizonyítják, hogy szerzőjük a műelemzés síkvidékéről már rég elérkezett a műértés fennsíkjaira. FEKETE ISTVÁN—DOBOS ALAJOS: Áz öntözés mezőgazdasági és műszaki tervezése A kiskörei Tisza II. vízlépcső építésével Heves megye jelentékeny részén is kézzelfogható közelségbe került a mezőgazdasági területek öntözhetősége. Az öntözéses gazdálkodásra való áttérés a szó szoros értelmében forradalmasítja a mezőgazdasági üzemek tervezési és szervezési feladatait. Ha a természetes csapadék hiányát képesek vagyunk öntözéssel pótolni, egyenletesebbé és biztonságosabbá válik a szántóföldi termelés, lényegesen nagyebb terménymennyiséggel kell számolnunk, a termelésszerkezetet át kell alakítani a speciális kultúrák irányába, speciális szállító kapacitásra van szükség, a területileg megnövekedett ágazatok nagyobb tömegű nyers termésének további feldolgozását az üzemen belül iehet elvégzni, ehhez megfelelő létesítményekre, beruházásokra van szükség stb., stb. Tömören fogalmazva: a mezőgazdasági üzem belterjességét, intenzf vitását lehet, sőt kell megvalósítani. A mezőgazdasági üzem ezzel egyre inkább üzemmé alakul, hiszen a természeti tényezők kiszámíthatatlanul hullámzó hatását tervezetten egyenletesebbé lehet alakítani, egyre inkább meg lehet valósítani a megtervezett termelési folyamatot, ami a folyamatos, üzemszerű, iparszerű termelés alapfeltétele. Csak a két legfontosabb tényezőt említsük meg, ami ehhez szükséges: az öntözéssel a növény fejlődéséhez, növekedéséhez nélkülözhetetlen vízmennyiséget a természetes csapadéktól függetlenül biztosíthatjuk, a terményszárító berendezések létesítésével pedig szinte minden körülmények között biztonságosan és úgyszólván veszteség nélkül takaríthatjuk be a termést. Ezekhez az alapvető tényezőkhöz kell Idomítani a mezőgazdasági üzem többi ága zalainak megtervezését Is, hogy biztosítani lehessen az üzem harmonikus működését. Igen alapos és sokrétű tervező- és szervezőmunkára van ehhez szükség. Az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent, rendkívül gondosan szerkesztett és tetszetős kivitelű könyv a fent vázolt, összetett tervezési és szervezési feladatokhoz nyújt szinte nélkülözhetetlen segítséget. Az olvasó ogy helyen, egy könyvben találhatja meg azokat a mezőgazdászig i és műszaki ismereteket, amelyek az öntözéses termelés tervezésében alapvetőek. A könyv sajátosan ötvözi a mezőgazdasági és műszaki ismereteket, nagyüzemi kísérletek, sokéves tapasztalatok és konkrét eredmények alapján vonja le következtetéseit, így nem csupán a gyakorlati igényeket elégiti ki sokoldalúan, hanem egyúttal — ki nem mondotton ugyan, de — megfogalmazza az iparszerű mezőgazdasági üzem lényegét, a szántóföldi termelés és a műszaki vívmányok összehangolt, úgyszólván szükségszerű egységét. A három részre tagolt tanulmánykötet szerkezeti felépítése igen szerencsés, mert a nemzetközi áttekintéssel bevezetett és megalapozott témakört a hazai öntözési tapasz tolatok és az öntözésfejlesztés magyarorszá gi koncepciója követi. Fekete István igen tömören jellemzi a fontosabb szántóföldi és kertészeti növények öntözéses termelésének jelentőségét. Amit az öntözéses gazdálkodásnak a mezőgazda sági tervezés komplex összefüggéseibe való illesztéséről, tervszerű kialakításáról ír, az gyakorlatilag és tudományosan egyaránt figyelemre méltó és első olvasásra is hasznos tájékoztatásokat nyújt. A második rész Dobos Alajos—ijjas István—Fekete András összeállításában készült és az öntözés műszaki tervezését tárgyalja. A szerzők igen korszerűen foglalkoznak a témakörrel és a mezőgazdasági öntözés sa játosságait é* igényeit határozottan érvényesítették a fejezet összeállításánál. A mezőgazdasági és műszaki tervezést részeket Fekete István a kétoldalú közelítés összehangolásával zárja a harmadik rész ben. Talán akadékoskodásnak tűnik, ha a ki tűnő könyvből hiányoljuk a közgazdasági, üzemgazdasági, üzemszervezési vonatkozások tárgyalását. A mű ugyanis nem foglal kozlk az öntözésnek a ráfordítások közötti helyével, szerepével, a ráfordítás és a hozam összefüggésének sajátos változásaival, amelyek az öntözés területén általában szembetűnőek. Igaz, hogy ezeket más cikkekből, tanulmányokból elolvashatja az érdeklődő, de szerencsés lett volna, ha legalább a témakörbe tartozó forrásmunkák jegyzékét megtalálhatnánk a kötetbon. Ezek az észrevételek természetesen mit sem vonnak le a könyv értékéből, éppen ezért az ökonómiai és szervezési érdeklődésű szakemberek számára kézikönyvként is ajánlható a mű rendszeres tanulmányozása, használata. (Akadémiai Kiadó, Budapest.) ív. a.) HSí
