Hevesi Szemle 2. (1974)

1974 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Dargay Lajos: A művészet funkciója és a technika-tudományos forradalom (tanulmány)

DARGAY LAJOS: Egy motgó uerkeiet óitól vetített kép fotogrammja.

A működő tér-fény-idődinamikus mobil veteített képe ernyőn is felfogható. Az így

keltett kép tovább, két dimenzióban is teljesen új, a konstrukció eredeti szerkezetétől függetlennek látszó jelenségeket hoz

létre.

tan megsokszorozó hatása növeli a térben a dinamikusan egymásnak feszülő erők és irányok kifejeződését és érzékelhetőségét. A szabadban állandóan változó fényviszonyok új és új összefüggéseket fedeztetnek fel a szemlélőben. A megvilágítástól függően a formák és téri irányok új variációi jelennek meg egy szerkezeten belül. Ennek a jelenségnek az időben való felerősítéséhez csak egy út vezethetett: mechanikusan megmozgatni a műveket és a természetes megvilágítást fokozni a mesterséges megvilágítással, az elektromos fénnyel. Ezek a művek tekinthetők az első úgynevezett mobiloknak. A természetes fény mozgatását fokozza a beépített motor, a természetes fény intenzitását növeli a tudatosan meghatározott és megtervezett színes lámpák használata. így az új képzőművészeti tér új dimenzióval, az idővel, az idő dinamikus érzékeltetésével gazdagodik és gyarapodik. A fényhatások célszerűen megtervezett fel- használása pedig a fény-dinamikus kísérletekhez vezetett. Megszülettek az első luminodinamikus, tisztán fénnyel megfogalmazott művek. Otto Piene, Demarco, Schöffer eredményei a legkifejezőbbek.

H. W. MULLER: Szabadtéri színház A nézőtér és a színpad fölé vetített „me- nyezet", melynek színviszonyai az előadás hangulatának megfelelően változnak, ezzel is vizuálisan fokozva a színházi, vagy zenei

A képzőművészet így kialakult állapota most már elválaszthatatlan a korszerű technikától; azzal lépésről lépésre együtt fejlődik. A modern technológia nemcsak a termelésben lép kapcsolatba a társadalommal, hanem a kulturális életben is, azaz az esztétikai jelek és információk előállításában is. Ezek a művek meghatározott funkció, meghatározott élmény és pszichológiai állapot előidézésére, meghatározott korszerű ismeretek továbbítására szerveződnek. A művek megkonstruálása során tehát az alkotó találkozik a tervező, a mérnök, a pszichológus, a szociológus és az esztéta munkaterületeivel. Ennek a feladatnak hagyományosan felkészülve, a romantika művészfigurájának jelenkori változatával már nem lehet megfelelni. Ennek az új művésztípusnak a munka örök tanulást jelent, figyelemmelkísérését a természettudományok és társadalomtudományok fejlődésének. Ebben az igen nagy szervezettséget igénylő munkában hívja segítségül a technikát, a programozást, a konstrukciók működésének folyamatos változtatásában a komputert, a kibernetikát. A jövő nagy lehetősége; az általános és speciális szervezés és irányítás gépi segítőeszköze a komputer, a számítás- technika is megjelenik a művészet kifejező lehetőségeinek növelésében. A gépi egységes irányítás a jelentéstan leglogikusabb, legegyszerűbb és legközérthetőbb elemeit alkalmazza, így az egységes művészeti kifejező nyelv megteremtése a társadalom számára is közérthető kifejezési nyelvet továbbít.

A művészet szocializált perspektívája felsejteti a reményt, hogy a művészettörténet során eddig soha nem látott nagy szintézis szülessen meg a művészet produktumai és a művészet eredendő hivatása között.

élményt. Hasonló megoldást láthattunk Otto Piene tervei által a müncheni olimpia záróünnepségének közvetítésekor. Két stadion fölött átívelő mesterséges szivárvány fejezte ki az öt világrész összetartozását.