Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Kép és szó
Figyeljük meg ebből a szempontból az alábbi részleteket: Okosság kígyóval tekerte át karját, Markában fejestül de fogja fulánkját. Elöl hátol szemes, nyújtja vigyázatját, Kötőztetvén fején dupláit ábrázatját. Nézi tyükörit, is jobb kezébe tartva, Orcájára szeplő vagyon-e ragadva? Kígyó mért kezébe? Illik megértenünk, Hogy olyan okosak, mint az kígyók legyünk. Ha a comeniusi szöveghez társított ábrázolást megfigyeljük, elsősorban azt állapíthatjuk meg, hogy Comeni- us az eddig ismertetett hagyományos képi elemekhez néhány újat is felhasznált. A jelelemeket az egyéni és közösségi követelményekhez is szabott relációkban, a gyakorlati tevékenység megnyilvánulásaiban mutatja be és értelmezi. A szöveg jeleihez, neveihez kapcsolt számok a nyelvi közlést erősítő, értelmező képi elemekre utalnak: „A Prudentia — az okosság, a bölcsesség, az eszesség mindenekre körös-környül vigyáz (1), mint egy kígyó (2), Nem cselekszik, szól, gondol semmit hiába, haszontalanul. Visszatekint (3), mint egy tükörbe (4) az elmúlt dolgokra és előre is tekint (5) a jövendőre telescopiai perspectívum által (7). Célirányos a cselekedete, előre elgondolja a véget, a célra vezető utakat, eszközöket (8). Az alkalmatosságra (9), az mely elől, a homlokán üstökös (10) hátul pedig kopasz (11), e felett, szárnyas lévén (12), könnyen elszáll, reá vigyáz és azt megfogja. Az úton elmegyen okosan, eszesen, hogy meg ne ütközzön, avagy el ne téveledjen” (Comenius: Orbis Pictus, Coronae, 1675.). Mind az elmebeli élességet, ügyességet, a megfontoltságot, az élettapasztalatot, az okos szót, az idővel való hasznos élést, a célratörő akaratot, mind az okok láncolatát felismerő, a dolgok lényegébe hatoló, helyesen gondolkodó (intelligere), cselekvő (agere) és beszélő (eloqui) embert a kép és a szó együttes kifejező erejével jól mutatja be Comenius az idézett részletben. Túllép a hagyományon, s a bölcsesség fogalmát nem csak etikai fogalomként értékeli és értelmezi. Nem terheli meg az értelmező szöveget sem moralizáló erkölcsi tanulságokkal. 13. Külön is szólnunk kell az alkalmat, az alkalmatosságot megjelenítő comeniusi képi elemről. A szárnyas alak, homlokába lógó üstökkel, hajjal, kopasz tarkójával sajátos közlő értéket képvisel. A szólások, a közmondások is segítenek jelképi értékét megfejteni. A képről a szóra, a szóról a képre való „visszacsatolás" érdekes folyamatáról van itt szó. Comenius a képben és szóban kifejezett közlést egymás mellé helyezte, így láthatóvá tette a láthatatlant is, Dugonics és Erdélyi szólás- és közmondásgyűjteményében olvasható alábbi nyelvi formák tartalma és közlő értéke éppen e képi elem segítségével világosodik meg teljesen: Alkalmatosságnak kopasz a hátulja. (Meg kell ragadni); Üstökén kell ragadni az alkalmat. A Baranyai Decsi gyűjteményében olvasható e latin szólás; Ca- pere crines és magyar megfelelője: élni az alkalmatossággal, továbbá ezek a szólásformák, hogy kap az alkalmon, megragadja az alkalmat a képi jelelemek ismerete révén nyerik el igen kifejező szemléletes nyelvi szerepüket. Baráti Szabó Dávid A Magyarság Vlrági című szólásgyűjteményében olvasható sorok is értelmet nyernek: „Alkalmatosságnak homlokán a haja. A megejtő alkalmatossághoz artzal és ölelve fordulj: azt üstökénél fogva ragadd meg, mert futó, mint az árnyék, addig élj vele, míg kezed ügyében van, meg artzal áll feléd, a’míg szárnyára nem kel, s háttal nem fordul.” Kohári István, Egerben a török ellen harcoló költőnk versben fogalmazza meg ugyanazt a jel képi értéket: „Alkalmatosságnak homlokán a haja, És valaki aztat két kézzel nem kapja, Kopaszult fejénél őtet meg nem fogja, Bottal üsse nyomót, s magához ne várja.” (Fűzfa Versek 41.) A comeniusi képi elemek pontos értelmezését is nyújtják az idézett sorok. Melyik volt előbb? A kép vagy a szó, nehéz megállapítani. Egy bizonyos: közük van egymáshoz. Mindkettőben közös a jelképiség, mindkettő láttat, s ugyanakkor gondolatokat is sugallmaz. 14. Vizsgálódásunk végére érve, megállapíthatjuk, hogy az ember legsajátosabb jellemzőjének, értelmi képességének bemutatására mind a képi, a vizuális, mind a nyelvi, a verbális közlő rendszer igen változatos eszköztárát használta fel. Ennek a színes kifejező eszköztárnak megteremtése is az emberi alkotó elme műve. Az eszes ember, a homo sapiens teremtette meg a hieroglifák, a mitologikus, az ikonikus közlő formák képi elemeit és jelmotívumait is, hogy bennük és általuk keresse azokat a kifejezési lehetőségeket, amelyek még ma is alkalmasak az értelmi képesség, az intellektuális tevékenység egyes mozzanatainak és jellemzőinek bemutatására, értelmezésére. A képszerű megjelenítés és értelmezés eszköztárából merített a nyelvi rendszer is, éppen azoknak a szóképeknek, metaforikus nyelvi formáknak megalkotására, amelyek a szólásokban és a közmondásokban jutottak szerephez azért, hogy valljanak az ember szellemi fejlődéséről, alkotó képességének erejéről. A természetes szemléletben fogant, képesértelmű, de nagyon is racionális tendenciájú, s az eleven valóság elemeiből alkotott szóképek ugyanakkor vállalták az eszes, értelmes, okos és bölcs ember dicséretét is. 52
