Hevesi Szemle 2. (1974)

1974 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Szeidl Béla: Obszervatórium a Piszkéstetőn

5ZEIDL BÉLA: |

t I

Obszervatórium a Piszkéstetőn í

iimiiiniiiiiinmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiHniiiiMiüimiiiiiiimmiiiiiiiiiiniiniiiinHiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiimiiiimiiimi iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuMiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiimiiiihiiiitlt^

Amikor a 20-as évek végén a Svábhegyen (ma Szabadsághegy) jelölték ki az új Csillagvizsgáló Intézet helyét, a választás kitűnőnek ígérkezett. Távol volt az utcai lámpák zavaró fényétől, s a főváros füstös levegője fölé emelkedve a csillagászati megfigyelések zavartalanul folyhattak. A felszabadulást követően azonban Budapest igen gyors ütemben fejlődött, iparosodott. A benzingőz, a gyárak korma, füstje gyakran a csillagvizsgáló fölé emelkedik már, Budapest ragyogó fényárja, a higanygőz- lámpák vakító fényei pedig az égboltot olyannyira bevilágítják, hogy megfigyeléseket csak korlátozott mértékben lehet végezni. S míg nálunk az észlelési körülmények fokozatosan romlottak, számos országban nagy tervek születtek a csillagászati kutatómunka felvirágoztatására. Nem véletlenül, hiszen a fizika századeleji gyors fejlődése után napjainkban a természettudományokban a biológiától és a csillagászattól várják a legnagyobb előrelépést.

A magyar csillagászoknak is, hogy kutatásaikat nemzetközi színvonalon folytathassák, új csillagvizsgáló intézetet kellett építeniük, tiszta levegőjű, magas helyen, távol a települések fényeitől. A Magyar Tudományos Akadémia nagy anyagi áldozatokat vállalva seqítette a csillagászokat. Gondos mérleaelés után az új obszervatórium helyéül az ország harmadik legmagasabb pontját, Galyatetőtől három kilométerre, Piszkéstetőt választották. A főépület 1960-ban Szrogh György főiskolai tanár tervei alapián készült el. A kényelmes dolgozószobák, könyvtár, hálószobák biztosítják a kutatómunka nyugodt feltételeit.

Az első felállításra kerülő műszerként egy Schmidt- teleszkópot rendeltünk a jénai Zeiss-művektől. E távcsőfajta igen kedvező tulaidonsáqa, hogy az égbolt viszonylag igen nagy területéről (például a piszkéstetői Schmidt- távcső húsz négyzetfokos területről) ad gyakorlatilag leképzési hibáktól mentes képet. A távcső költséqeit nagymértékben csökkentette, hogy e típust a Zeiss-művek „szériában” gyártotta: rajtunk kívül a jénai (NDK), a toruni (Lengyelország) és pekingi (Kínai NK) csillagvizsgálók is megrendelték. Az új műszert 1962-ben vették birtokukba a maqyar csillagászok. Esztétikailag is nagyszerű látvány a több mint egy méter vastag, négy méter tubushosszú villás szerelésű távcső a nyolc méter átmérőjű kupolában. A távcső százhetven milliméter vastag főtükre több mint három mázsát nyom. Szabad nyílása kilencven centiméter és gömbfelületre csiszolt felszíne alumínium rétegqel van bevonva, hogy reflexiós tulajdonságai a legelőnyösebbek leqyenek. Hoav a gömbi tükör leképzési hibáit kiküszöböljék, a távcső kétszeres fókusztávolságában egy ultraibolya fényt is átengedő, speciális üvegből készült hatvan centiméter nyílású korrekciós lemezt helyeztek el.

A Schmidt-teleszkóp lehetővé tette, hogy a korábbi kutatási témáink mellé újabbakat is fölvegyünk. Egy fotólemezen több ezer csillag fénye hagy nyomot, s így a csillagok nagy számáról nyerünk rövid idő alatt információt. Egy felvétel általában 10—30 percig készül. Sajnos, a fotografikus lemezek kimérése hosszadalmas munkát kíván, s az elérhető pontosság is messze elmarad az úgynevezett fotoelektromos mérések pontosságától. Ennél a módszernél parabolatükrök fókuszában elhelyezett foto- elektron-sokszorozók segítségével igen nagy pontossággal mérhetjük a csillagok fényességét. E módszer hátránya viszont, hogy az elérhető határfényesség kisebb, és egyszerre csak egy csillag figyelhető meg. Mindenesetre az utóbbi hátrány nem jelentkezik, ha változó fényű csillagokat vizsgálunk, hiszen ezeket többnyire folyamatosan kell követni. Ilyen jellegű vizsgálatokhoz rendeltük a Piszkés- tetőre a második távcsövet, egy ötven centiméter tükörátmérőjű parabola-teleszkópot. Az öt méter átmérőjű kupola 1966-ban készült el, s benne a távcső 1967 óta áll a csillagászok rendelkezésére.

A modern csillagászati kutatómunka azonban nagyobb és nagyobb távcsöveket igényel. Régi szólás-mondás csillagászkörökben, hogy mindenki akkora csillagász, amekkora távcsöve van. A Magyar Tudományos Akadémia ismét nagy áldozatokat vállalva magára, lehetővé tette, hogy a jénai Zeiss-művektől egy méteres Rltchey-Chretien típusú tükrös távcsövet rendeljünk, s ezzel régi álmunk vált valóra. E távcső egyaránt használható fotografikus és fotoelektromos észlelési módszerrel. Ez a távcső lesz Magyarország legnagyobb csillagászati műszere: a parabolikus főtükör szabad nyílása 1066 milliméter, a hiperbolikus segédtüköré 324 milliméter. Cassegrain rendszerben a fókuszhossza 13,3 méter. A teleszkóp hossza homloksapkával együtt 5,7 méter, vastagsága 1,4 méter, súlya pedig közel öt tonna lesz. A távcső óratengeiye (amely a Föld forgástengelyével párhuzamos) mindkét végén betonoszlopra támaszkodik. Ez a felállítás (úgynevezett „angol szerelés”) nagy stabilitással rendelkezik. Az égitestek beállítása automatikusan történik majd, a megfigyelésekhez előre megadható program szerint. A távcső vezérlését és a beérkező mérési adatok feldolgozását egy TPA elektronikus számítógép fogja végezni. Ezt a kis computert az MTA Központi Fizikai Kutató Intézete készíti. Az új távcső a Piszkéstető második csúcsára, a Schmid't- teleszkóptól kétszáz méterre délkeletre kerül.

A tíz méter átmérőjű kupolát és a hozzátartozó melléképületet Csontos Csaba és Dobozi Miklós, a KÖZTI építészmérnökei tervezték. A nagy precizitást és komoly felkészültséqet igénylő építkezést a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat végzi nagy felelősséggel, kifogástalanul. A nagyszerű épület méltán fogja hirdetni tervezőinek és építőinek áldozatos munkáját. A kupola forgórészé szintén Magyarországon készül.

A közel ötvenmillió forintos költséggel épülő megfigyelőhely 1975-ben már a magyar csillagászati kutatások fő műhelye lesz.

Eddigi tapasztalataink szerint a piszkéstetői megfigyelő állomás a csillagászati észlelések szempontjából Közéo-Európa legkedvezőbb fekvésű obszervatóriuma. Külföldi csillagászok is szívesen látogatnak ide egy-két hónapra, hogy megfigyelési anyagot gyűjtsenek további kutatómunkájukhoz. A derült éjszakák száma évenként változó, de általában százhúsz körül van. Az égbolt megfelelően sötét, bár a környező települések, elsősorban Gyöngyös, kivilágítása erősen megnőtt az utóbbi időben. A mátraszentimrei tanács, a környékbeli üdülők mind készségesen segítenek „fényellenes” harcunkban, árnyé-